My Rose

I. - Arany és vörös

A tó mellett ültem és vajsört ittam. Dumbledore gyűlöli, ha az iskolában fogyasztjuk, de a tó végülis nem az intézmény része, nem? Amúgy sem tudom elviselni ezeket a begyöpösödött szabályokat, hisz ebből senkinek sem származik kára. A kis italomban még alkohol sincs. Ez is egy korlátozás számomra, normális kereteken belül miért ne csinálhatnám, ami jól esik? Mindig is ilyen voltam, mint az a madár az égen. Igen, talán pontosan egyformák vagyunk. A kis szárnyas távol repked magányosan, míg a többi csoportosulva köröz a tó felett. Csak szeli az eget zavartalanul, néha csapkod egyet szárnyával, ha éppen a légáramlás gyengébb. Addig néztem, míg el nem veszett a fehér égen. Talán sohasem tudom meg, hogy mi lett a sorsa, sőt, ez teljesen biztos. A többi madár viszont továbbra is ugyanazt a kört rója az égre.  Változatlanul, s csoportosan. Az egyik megy a többi után, és még csak eszükbe sincs a saját útjukat járni. Ellenben az én kis madarammal. Talán holnapra egy ragadozó finom falatja lesz, de lehet boldogan távozik a földről öregen.

- Rose, te már megint itt ülsz? Néha szocializálódhatnál a többi griffendélessel. - hallom szavait, majd kuncogását Hermione szobatársamnak. Igazán kedves lány, a legjobb barátaimhoz tudom sorolni, és majdnem az egyetlen griffendéles, aki kedvel engem. Végülis ki kedvelné Bellatrix Lestrange lányát. Az is sokkolt mindenkit, hogy nem mardekáros lettem. Talán ott jobban elvegyülnék, ez nem az én házam.

- Senki sem szeret onnan, Herm. Valószínűleg mindenki egy kanállal vájná ki a szívem. - nevetek a tényeken.

- Nos, kedves Rose, ez egy lehetséges opció. - mosolyog szomorúan - Amúgy is, téged ez mikor hatott meg? - vihog.

- Ez így igaz - bólintok - Az anyám megtanított valami jóra is. - kuncogok - Az apám pedig, hogy erős legyek. - jelentem ki, majd elkalandozok rá. Hiányzik. Nem volt rossz ember, velem legalábbis nem.

- Igazán erős kompozíciója vagy Bellatrixnek és Voldemortnak. - nyitja tágra szemeit - Azaz édesapukádnak, ne haragudj. - ül le mellém

- Semmi gond, hisz így szerette megnevezni magát. - mosolygok rá, jelezve, hogy nem váltott ki belőlem semmilyen negatív reakciót az, hogy így hívta.

- Ma griffendéles buli lesz, ugye jössz? - néz rám bizakodóan.

- Tudod, hogy nem látnak szívesen és amúgy sem vagyok oda ezekért az összeruccanásokért. Fred vagy George egyébként is pár óra után felrobbantja a helységet, a hajam pedig nem szeretem füstszagúan, magamat büntetésben meg aztán végképp nem. Tudod te kik járnak oda? - szörnyülködök el a gondolaton.

- Csak ma este, Rose! Kérlek! - néz rám kérlelően - Van egy alkum. - kacsint sunyin.

- Hermione, tudod, hogy ilyen kicsinyes húzás nem lesz elég ahhoz, hogy elmenjek. - forgatom szemeim, amiért nem érti meg, hogy semmi kedvem ott lenni.

- Ha eljössz velem, akkor szerelmet vallok Ronnak. Ha nem, akkor békává varázsolom a macskád és a tóba dobom. - húzza fel egyik szemöldökét.

- Hé, hagyd Spurit! - nézek riadtan, de közben azon agyalok, hogy mit is tennék azzal, aki bántja a cicámat. Valószínűleg ő kerülne a tóba, de kavics formában. És én ezt valóban meg is tudom valósítani. Természetesen nem teszem, mivel szeretem, hiába ilyen akaratos és gonosz. Kevesen ismerik ezt az oldalát. - Rendben elmegyek, de csupán egyetlen óra, és nem több. - sóhajtok. Ma halott ember leszek.