Social Distance - Eltávolodva

7.11 part2

SZÖRNYŰ, de nagyon könnyen rosszul tudom érezni magam egy veszekedés után. Még ha ez nem is volt az. Mégis, elég kellemetlenül fekszem itt az ágyban aludni próbálva, konkrétan este hétkor. A sötét egyre jobban pörgeti be az agyamat, az pedig újra és újra lejátsza előttem a délelőtti jelenetet, ahogyan Kolos szép hosszú litániában az én közbeszólásom nélkül elmagyarázza, mégis hogyan került a szájára egy másik lány szája. A görög eposza szerint, a sporthotelben, ahol megszálltak, (Xavér érdeme, hogy mehettek vele, meccse lesz ott, vizilabdázó) magyar csajok voltak a szomszédban, akikkel aztán minden reggelinél, és vacsoránál összefutottak, és beszélgettek. Esténként összeültek a tóparton, elmentek egy bárba, esetleg moziba. A lényeg, azon kívül, hogy én itthon ültem eközben, haragudva rá, az az, hogy az egyik lány, név szerint Dorottya, akiről még azt is megtudtam, hogy hosszú fekete haja van, és zöld szeme, (utóbbit kizárólág azért jegyezte meg, mert mielőtt lekapta még látta) elkezdett közeledni felé. Ő persze tagadja, hogy ezt észrevette volna, állítása szerint az utolsó napon történt csók egészen hirtelen érte.
-És ennyi. Elhajoltam egy idő után, nem is csókoltam vissza, pedig alkohol is volt bennem. Ott hagytam, és felmentem aludni. -így fejezte be a történetet, még talán büszkén is, miközben az ingét gombolta (ebből látszik, hogy ő is feszült lett akkorra). Nem tudom mit várt, vagy hogy igazából én mit vártam. Azt sem tudtam mit érzek, csak lassan felsoroltam a dolgokat magamban. Azt, hogy itt hagyott szó nélkül, azt, hogy két hétre ment, és, hogy úgy jött vissza, hogy nem is tudta, hogy egy csajnak végig bejött, (pedig elvileg még a kezét is megfogta egyszer) csak akkor amikor megcsókolta.
Ahogy belebújtam a komfortcsináló nagypulcsimba, sóhajtottam egyet, és kinyitottam az ajtót. Ennyi volt, Kolos sem értette, kérdezgetett, de hiába, sokfelé cikáztak a gondolataim, és csak arra vártam, hogy kimenjen végre, és egyedül maradhassak. Pár perc csönd elteltével (részemről) feladta, és kiment egy nyögés keretében. Azóta fekszem itt, és most értem el abba a stádiumba, hogy már lassan azt kezdem el sajnálni, aki okozta a bajt. Ön-és Kolos sajnáltatásomat a telefonom csörgése kíséri egy ideig, de egyértelmű, hogy kire asszociálok, nem veszem fel. Amikor viszont már a kapu csöngését hallom meg, kissé összerezzenek. Úgy forgatom a szememet, mintha videó venné fel, de lesétálok az ajtóhoz, jócselekedet végett. Mikor kinyitom, és fekete lobonc helyett nagy sötétbarna loboncot látok meg, meghökkenek.
-Jó, hát actually örülök, hogy te vagy- intek Pálmának, hogy jöjjön a nappali felé. -Ne is kérdezz rá, igen. A válasz igen, balhé volt. Vagyis pontosan nem tudom, nem is biztos, de az igen, hogy ha ő lett volna az ajtóban, most nem beszélgetnék senkivel. Látom rajta, hogy cseppet sincs összezavarodva, csak felhúzza a szemöldökét. Leveti magát a kanapéra és karba teszi maga előtt a kezét.
-Gondolatban sem bírok ellenni vele, mi lesz velem keddtől?- utal Kolosra, de mivel választ nem kap rá, folytatja- amúgy Matesz mesélte mi volt, azért is jöttem át. Kár, hogy nem szokásod felvenni a telefont. Plusz jaj, üzeni, hogy ne haragudj már Kolosra blabla, mert nincs értelme. A blabla jelzi azt, hogy nem értek egyet, és, hogy amúgy hidegen is hagy. Csak te nem, szóval mondd, mit érzel, hadd igyam a szavaidat is-kortyol bele a borba, amit az imént öntöttem ki neki.
-Nem haragszom rá.
-Persze, hogy nem. Miért tennéd?-cicceg- Mondjuk itt most lehet, hogy tényleg nem hibás, de nem tenne neki rosszat, ha kioktatná valaki. -issza ki a maradékot is a pohárból. A szájából úgy hangzik, mintha Kolos egy nagy farok lenne, külsős szemmel legalábbis biztosan így gondolnám. Pedig a fiút nagyon nehéz nem szeretni, Pálma valahogy mégis ezt teszi. Jó régóta.
-Rohadt nagy sztorival állt elő, részletes mesedélutánnal, és tudom, hogy csakis azért, hogy ne bántson meg annyira. Ez egyrészt nagyon dühítő, hisz ki tudja mivolt belőle mézesmadzag és mi volt igazság, másrészt viszont azt mondom, hogy oké, legalább figyelt arra, hogy ne törjek le teljesen. De Pálma- kiabálom- mégis valamiért így adagolta be! Érted, szóval azért nem vagyok teljesen hülye, hogy kiakadok, valami okot adott rá.
-Nem is keveset- forgatja a szemeit, de ezt a hozzászólását egyszerűen ignorálom- Mindegy, amúgy na. Nem csinált rosszabbat annál, hogy olyan mint egy 13 éves. De ezt te elfogadtad, úgyhogy nem kötök bele, nem ez a lényeg. Az utazás miatt mondom, nem akarom, hogy feleslegesen feszkó legyen. Amúgy, más körülmények között, most biztos arra bíztatnálak, hogy állj ki a magadért egy kicsit, de ezt most valamennyire jobb lenne, ha elengednéd. Vagy legalábbis nem hajszolod kettőtöket szakításba. Szerintem senkinek sem éri meg, ha most összevesztek. Főleg, hogy nem adott rá olyan nyomós okot. - szünetet tart - Vagyis most. Éppen.
-Értem, nem kell folytatni-nevetek fel- és azt is tudom, hogy már csak az hiányozna nektek, hogy ott aludjak veletek harmadik kerékként a szobátokban.
-Igazából Máté tuti bírná.-von vállat, és mutat a borosüveg felé, jelezvén, hogy nem bánna egy repetát. Kedvcsináló volt számomra, két perc múlva már én is ott ülök egy pohárral a kezemben Pálma mellett.