Az én kis történeteim (Befejezett)

1.rész

Reggel korán keltem. Nehezemre esett felkelni, mivel egész Szeptemberben online oktatás volt a régi iskolámban. Mivel ott nagyon nem éreztem jól magam ezért átiratkoztam a UA középiskolába. Sok dolgot kellett intézni ahhoz, hogy én átkerüljek oda. Az ébresztőmre keltem,de nem kapcsoltam ki egyből. Kerestem az ágyban a telefonom, hogy kikapcsoljam, de rájöttem, hogy este felraktam tölteni és az asztalomon van ami a szobám másik végében található. Nagy erőt vettem magamon és kikeltem az ágyból, majd oda baktattam az asztalomhoz és kikapcsoltam az ébresztőt. Lementem az emeletről a konyhába. Anya már készítette nekem a reggelit.

- A kedvencedet csináltam. Mondta.

Leültem az asztalhoz, hogy elfogyasszam a (kedvenc ételed)

-Megyek dolgozni, ma későn jövök! Vigyázz magadra és időbe indulj el az iskolába! Nehogy az első napodon elkéss!!

Majd egy puszit nyomott a homlokomra. Felvette a táskáját és kilépett az ajtón. Gyorsan kinéztem az ablakon és megvártam még beül a kocsiba és elmegy. Megettem a reggelit, elmosogattam és elkezdtem készülődni.

-A vonatom 8:00-kor jön. Szóval körülbelül 7:30-kor el kell indulnom. Mivel az állomás innen 10 percre van. Ránéztem a telefonomra és, már 7:45 volt.

-Elment az idő azzal, hogy kiterveljem, hogy mikor induljak! Basszus!!!

Gyorsan felkaptam a táskámat és rohantam a vonathoz. Most,hogy sprinteltem 6 perc alatt értem ki. Mikor körülnéztem megpillantottam egy szőke hajú fiút akin UA-es egyenruha volt. Kicsit szemügyre vettem a fiút, de észre vette, hogy nézem és..

-HÉÉ MIT BÁMULSZ TE HÜLYE LIBAA??

Bocsánatot kértem tőle és zavartan magam elé néztem. Körülbelül 2 perc telhetett el, és meg hallottam, hogy valakik így köszönnek neki.

-Szia Bakubro!

Vissza néztem a fiúra és láttam, hogy egy vörös hajú srác és egy rózsaszínű hajú lány köszönt neki. Kicsit fura volt számomra a rózsaszín haj, de minden ember más szóval nem sokat foglalkoztam vele.

-MONDTAM MÁR, HOGY NE HÍVJATOK BAKUGBRO-NAK!! Mondta a szőke hajú fiú.

Ebből kikövetkeztem, hogy valószínűleg Bakugonak hívják. Végre megérkezett a vonat. Gyorsan felszálltamrá . Amilyen ,,szerencsés" voltam olyan sokan voltak a vonaton, hogy nem volt ülőhely. Nekem ez nem igazán tetszett, mivel kapaszkodni sem tudtam csak ott felül. Persze nem érem fel a kapaszkodót, szóval az egyensúlyomra támaszkodtam, hogy ne essek el mikor elindul a vonat. Kicsit beterpesztettem, hogy biztosítsam, hogy nem esek el, de ahogyan elindult a vonal elestem. Vagyis csak azt hittem, hogy elfogok esni. Egy kéz jelent meg hirtelen a derekamnál. Nagyon megijedtem, mert nem tudtam, hogy ki az. Kinyitottam a szemem, mert az ijedségtől, hogy elesek becsuktam. Egy felemás színű hajú fiút pillantottam meg. Volt egy sebhelye is az egész bal szeme körül.

-Jól vagy? Kérdezte.

-Öhh, jól vagyok köszönöm szépen. Igazán nem kellet volna elkapnod. Mondtam egy kicsit zavarban.

-Ugyan, nem hagyhattam, hogy a szép arcod be üsd nem?

Mikor ezt kimondta pír jelent meg az arcomon. Reménykedtem benne, hogy nem igazán fogja észre venni. Miközben ez megtörtént, csak annyit hallottam, hogy Bakugo röhög. Igazán hangosan. Nem foglalkoztam vele, mert nem akartam szóváltást. A vonat megérkezett. Még egyszer megköszöntem a fiúnak, hogy elkapott engem.

Izgatottan, de elindultam az iskolába. Sok gyerek ment egyszerre, de a szőke hajú srácot és a barátait nem láttam a tömegben.

Az iskola bejáratánál várt az igazgató és az osztályfőnököm.