Fekete és kék

Csoda azúrkékben

Már október első hete volt, de Nicholas még mindig nem tört meg. Arielle, bár már tudta a nagy titkot Remus farkaskórjáról, szándékosan nem szólt a bátyjának, meg akarta várni, hogy magától ossza meg ezt az információt. A napok megszokottan teltek. Arielle már a második hétfői különórát tartotta meg Doriannak átváltoztatástanból. Meglepően hamar meg is találták a közös hangot, Dorian remek tanítványnak és nagyon jó társaságnak bizonyult. Nagyon kedves és nyitott fiúnak ismerte meg, mégis váratlan volt, amikor neki szegezte a kérdést: lenne-e kedve együtt menni a hétvégén Roxmortsba? Természetesen Arielle válasza igen volt. Miután megbeszélték, hogy Dorian megmutatja Arielle-nek Roxmortsot, majd megisznak egy vajsört a Három Seprűben, a mardekáros lány boldogan várta a hétvégét. De még hátra volt az egész hét.

Kedd este, Arielle már szokásosan Regulus oldalán mászott fel a csillagvizsgáló toronyba az éjjeli asztronómia órára. Ana nem járt asztronómiára, így rendszerint ekkor ejtette meg Arielle és Regulus négyszemközti beszélgetéseket. Legjobb barátjával megint fent maradtak a toronyban éjjel, ez már a harmadik ilyen alkalom volt. Arielle néhány percig csak a tájat vizslatta, Roxmorts fényeit. Regulus egyszer csak mögé lépett, a derekánál fogva fordította maga felé. Arielle behunyta a szemeit, egy pillanat alatt átfutott az agyán: vajon most meg fogja csókolni? De nem így lett. Arielle nem tudta eldönteni, hogy csalódott vagy nem. Értékelte a fiú ilyesfajta közeledését, hisz mégiscsak erre várt már hetek óta. Hagyta, hogy átölelje, önfeledten nevettek.

– Na, ide figyelj Reg – mondta Arielle. – Mit szólnál ha szombat délutánra te, én és Ana hármasban kitalálnánk valami programot Roxmortsban?

– Jól hangzik – válaszolta a fiú. – Délelőtt, ha gondolod körbevezetlek.

– Ezt a feladatot Dorian már elvállalta – vetette oda kuncogva Arielle, de látta a fiú szürke szemeiben a csalódottságot. Kicsit szégyellte is magát, hogy már elígérkezett Doriannak.

– Ó, nem tudtam – csengett szomorkásan a Black fiú hangja. – Na, de mi is legyen a terv délutánra? – kérdezte meg, a jó hangulatot visszahozva.

– Nem tudom, nem ismerem Roxmortsot. Szóval rád és Anára van bízva – kacsintott a szőke.

– Mindenképpen konzultálok vele, hogy felejthetetlen legyen az első roxmortsi látogatásod – vigyorodott el Regulus.

A hétvége nagyon közeledett, Arielle pedig már nagyon várta. Kíváncsi volt Roxmortsra, Dorianra és két legjobb barátja terveire is a faluban tett kirándulás alatt. Annyit emlegette már mindenki Roxmortsot, hogy Arielle majdhogynem kívülállónak érezte magát, így ezért is várta már, hogy ő is megismerje az oly sok tanuló által imádott varázslófalut. Péntek reggel kereste Nicket, hogy megbeszélje vele, hogy találkoznak-e a faluban majd, de nem találta sehol. Abban a pillanatban esett le neki: aznap éjjel volt telihold. Tudta, hogy nem várhat tovább arra, hogy bátyja ossza meg vele a nagy Tekergő-titkot, így ebédnél úgy döntött, ha törik, ha szakad, megkeresi.

Aznap Arielle úgy érezte, Fortuna, vagy tán Merlin kegyeltje, hiszen ebédre menet bele is futott Nicholasba. Úgy döntött nem áll elé kész tényekkel, csupán a felszínt kapargatja meg, hátha így bátyja önként elmondja. Kíváncsi volt arra, hogy a négy Tekergőnek mi dolga Remus-szal mikor épp farkasként pusztít valahol, ahogy arra is, hogy hol is teszi mindezt, mert az biztos, hogy nem a kastély falai között.

– Szia Nick – köszönt vigyorral testvérének.

– Szia Hugiiiiiiii – köszönt vissza vigyorral az ifjú griffendéles. – Hogy vagy?

– Én jól. De majd megbeszéljük, amúgy is csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy estefele ráérsz-e? Jó volna már beszélgetni.

– Bocsi, este nem jó, tanulnom kell átváltoztatástanra. – Nagyon silányra sikerült Nick rögtönzött hazugsága.