Bár tudom, hogy nem fog örökké tartani, mindig elönt a boldogság, amikor magamon érzem a szemeid. Minden szó, amit olvasol, minden másodperc, amit velem töltesz. Talán én vagyok az író, de a szavak mind rólad szólnak. Bár én nem láthatlak, és te sem engem, még mindig itt vagy, és ezeket a sorokat olvasod. Én is szeretnék olvasni rólad. Bárcsak te is megértenéd, milyen csodálatos érzés is magadon érezni a tekintetét. Az Ő tekintetét.
YOU ARE READING
Amíg a halál el nem választ
Romance"Mikor már nem lesz oldal, amit lapozhatnál, mikor már nem lesz mit mondanom, akkor is szeretni foglak. Az idők végezetéig."
