Egyes egyedül,
mikor az ufók földre szálltak,
Álmokat álmodtam tétlenül,
mikor megláttak.
Vigyetek magatokkal, minek én ide?!
Vigyetek innen, az éjszaka fekete!
Egyes egyedül, mikor megtaláltak,
Szemük fénylő, körbejártak,
Fehérek, rikítanak az éjben,
Túlvilágiak s én még ébren...
Elakarok futni, de nem elölük,
Megfogom kezük, suhanjuk együtt,
Többet ígér az élet velük,
Mint a föld, hol szürkeség mindenütt!
Csillagokban toporzékolok,
Már rég lezúgtak, nincsenek nappalok.
Lebegünk, földtől emelkedünk,
Fény gyúl most köröttünk!
Egyes egyedül,
mikor az ufók földre szálltak,
Álmokat vártam reményül,
mikor megláttak.
Menjünk, minek én ide!?
Gyerünk, száguldjunk földön kívülre!
S.L. Wertanthe
DU LIEST GERADE
ŐRÜLT ÓDÁK
PoesieŐrült ódák, mikor felfordul a világ, Mikor leszakad minden rózsaág, Mikor tégedet belülről féreg rág!... Lényegében eme heves érzelmek kapnak helyet itt versként. Azok az érzelmek, melyektől nincs nyugtod, s csak kínozzák az elmét. Amolyan feszengőe...
