the darkest butterfly (levi ff.)

|prológus|

Égett, füstös szag járta be a már kihalt utca minden zugát, keveredve a szennyvíz jellegzetes bűzével. Néhány, hiányos tégla mennyiséggel rendelkező ház aljából patkányok szaladtak ki, majd bújtak be a következő elhanyagolt épület padlója alá, magukkal ki tudja mennyi vírust cipelve. A városban már két órája az éjszakai sötétség uralkodott, amelyet csak kevés fény szakított meg, darabokban. Éppen a téli hónapok - nagy károkat maguk után hagyva - váltották magukat a virágokkal és a kellemesebb időt hozó tavasszal. Az évszak, mindenki meglepetésére hatalmas nagy, zuhogó esővel telepedett le a területre, elmosva az utolsó kis, gyerekek által épített, már majdnem elolvadt hóembereket. A felhőszakadás kerek egy hétig verte a házakon a cserepeket, párat közülük tönkre is téve. Az utak szélén nagy pocsolyákba gyűlt össze a felesleges víz, kiáztatva a földes utakat, majd ezzel lehetetlenné téve a szekerekkel történő nyugodt utazást. Ezek a tócsák nem csak a kocsisokat és lovukat csalták tőrbe; a gyalogosoknak is elég problémájuk akadt meg velük, mint például nekem is. Csak egy pillanatra nem figyeled a földet és máris ott van egy a lábad alatt.

- Ahh! - mérgesen helyeztem az egész testsúlyomat a jobb lábamra, majd lefejtettem a másikról a csizmámat. A lábbeli, a készítőjének hiányos munkája miatt nem volt a leghasznosabb anyag és egyből átengedte magán a vizet.

Hát, legalább olcsó volt.

A pillanatnyilag lyukas pénztárcámra gondoltam, majd összeszorult a szívem. Sóhajtva dugtam vissza a lábam, a már végét járó csizmába, és lehangoltan sétáltam tovább az utcán, bal lábammal minden lépésnél tocsogó hangot hallatva. Az éjszaka a sötétséggel párhuzamban egy kis hideggel is megajándékozta az embereket, így fázó kezeimet a kopott köpenyem zsebébe csúsztattam. Kicsit közelebb érve a központ felé vivő utakhoz, láttam pár embert; négy szaladgáló kisgyereket, egy veszekedő - korukból ítélve - friss házaspárt és két férfit, akik felháborodásukban lökdösték egymást, bizonygatva, hogy melyikük miatt lettek kihajítva a kocsmából. Egyre több épületből hangzott ki a bentről szóló vidám dallamok ritmusa, a táncok miatt képződött lábak dobogásának hangja, és a levegőt is megtöltötte a tömény alkohol szag dohányfüsttel keveredve. Szemeimmel egy nagy, a fényektől mindig megcsillanó, pillangó formát kerestem, ami az egyik kocsmának, bárnak - a helybentartó kedve szerint váltakozott az italozó megnevezése - volt az egyedi jele. Mivel az emberek szerették a helyet, elég nagy forgalma volt, így ha a pillangó miatt nem is, az emberek miatt simán észrevehető volt. Megszokottan lépdestem oda a bejárathoz, még mindig vizes lábnyomokat hagyva magam mögött. Először óvatosan próbáltam arrébb tolni az utamból a dülekedő testes férfiakat, akik felháborodottan ordítoztak a kidobóssal, de miután a harmadik könyök is a hasamba fúródott, erősebb fokozatot váltottam a bejutásomhoz szükséges tolakodásban. Természetesen ez is sikertelennek bizonyult, így leguggoltam majd négykézláb mászva a lábak mellett kezdtem el megközelíteni a bejáratot. Végül az oldalamat fogva egyenesedtem fel, ugyanis voltak akik véletlenül - jobb ezt hinni - belém rúgtak a kisebb verekedésben. Megigazítva a köpenyemet bólintottam oda a kidobósnak, aki egyszerre három embert is lefogva viszonozta a gesztust. A bárban izzadság és mindenféle virágból kivont illat érződött, és a kevert italok szaga még jobban felerősödött. Kikerülve pár egymáshoz simult testet, a kocsmának a hatalmas pultjához sétáltam, köszönve az ott dolgozó, testes, idősebb férfinak, aki egy furcsa színű italt kevert éppen.

- Minori Sensei! - vigyorodott el a pultos, majd miután mély, idős hangján köszönt nekem, automatikusan tolt elém egy italt, amit - mint általában - kedvesen elutasítottam. - Esetleg rendelésért jöttél? Van egy dobozom, ami a tiétek. - kacsintott rám cinkosan, mire óvatosan elmosolyodtam.

- Lehet, hogy elvinném azt a dobozt. - foglaltam helyet az egyik vörös bárszéken és a pultra raktam a kezeimet. A férfi lerakott még négy italt pár nőnek, majd szélesen rám vigyorgott: