3. Rész

Part 3

-Jó reggelt! Mikor indulunk??- ugrottam rá apura, hogy felébresszem őt.
-Ahjj Annabell! Most azonnal szálj le rólam!-mivel elég morci lett, leszálltam róla, de továbbra sem tágítottam mellőle, mert még képes lessz visszaaludni, és én azt nem engedhetem, mert akkor mi lesz velem?!
- Kimennél? Szeretnék felöltözni.
- Jó, de akkor öltözz is, és ne
merj visszaaludni! -kacsintottam mókásan, de úgy tűnik, bal lábbal kelt fel. - Egyenlőre én vagyok a felnőtt, úgyhogy nem hiszem, hogy lenne jogod nekem parancsolgatni!
- Jól van na én csak viccnek szántam! Nem kell rögtön felkapni a vizet!- azzal durcásan kitrappoltam a szobából, és becsaptam az ajtót.

                      ***
Mikor végre elindultunk, a még mindig kissé durcás hangulatomat átvette az a tipikus érzés, mikor izgulszz, mer új otthonod lesz, ráadásul VARÁZSLÓKKAL, és félsz is, mert mivan ha nem fogadnak be? Hogyha nem fognak majd szeretni, és kiközösítenek. Gondolat menetemet apu morcos hangja szakította félbe.
- Megjöttünk! Gyere, szálj ki a kocsiból!
- Oké oké! Megyek már! - eleinte csak sétálgattunk London átlagos utcáin, mikor betértünk egy kocsmába, igen, egy  kocsmába. A pultos megkérdezte hogy mit kérünk, mire apa azt mondta, hogy "roxfortot". Erre a férfi elvigyorodott, és felém fordult, majd megszólított:
- Szervusz kislány! Első éved a Roxfortban, mi? Ne félj, aggodalomra semmi ok. Bármelyik házba vesznek be, garantálom, hogy szeretni fognak -itt kacsintott. * Oké, lehet hogy én vagyok ennyire hülye, de ezzel a vigyorral  a száján tényleg elég pedofilnak űnt. Na mindegy. Térjünk vissza a valóságba, mert még a végén azt fogja hinni, hogy tiszteletlen vagyok, ezért nem válaszolok* .
-  Köszönöm szépen a bíztatást! Elárulná nekem, hogy önt melyik házba osztotta a süveg?- kérdeztem.
- Persze. Én a mardekárba kerültem.- itt egy kicsit fura képet vághattam, mivel ő kuncogott egyet, és hozzátette- De te ugye nem hiszel a pletykáknak?
- Attól függ, melyiknek.
- Hát hogy a mardekárosok csak gonoszak lehetnek, meg csak mardekáros halálfaló van, mert ez nem igaz! Került már ki halálfaló a Griffendélből, a Hollóhából és még a Hugrabugból is! Arról meg  nem mi tehetünk, hogy legtöbben tőlünk kerültek ki. Ezért terjednek mindenféle pletykák arról, hogy mindenki gonosz, aki mardekáros. Szóval kérlek ne hidd el ezeket.- Tette hozzá, mielőtt kinyitotta nekünk az Abszol útra nyíló ajtót. Én azert még megfordultam, és gyorsan vissza kiáltottam neki.
- Nem hiszek!- erre ő egy meleg mosolyt vett fel az arcára, mire én is ugyan ezt tettem. 
                        ***
Már végeztünk a pálca vétellel, és Madame Malkin-hoz is bementünk a talárért. Már csak a tankönyvek vannak hátra. Indultam volna megkeresni a boltot, mikor apa megfogta a csuklóm, jelezvén, hogy mondani kíván valamit.
- Nekem még be kell ugrajom valahova. Pénzed van, be tudnál ugyrani a tankönyvekért? - meg se szólaltam, de rögtön fojtatta is- Hát persze, miért ne tudnál?- tette fel a (szerinte) költői kérdést- Rendben, akkor itt találkozzunk hmm... legyen monsjuk egy óra múlva.
- Jeeszus apa! Hagynál szóhoz jutni??- kiáltottam fel, mire 3 méteres körzetben minden szem ránk szegetődött. Lehet kicsit hangos volt, de nem érdekelt túlságosan.- Szóval- fojtattam, még mindig hangosan, de mostmár lejjebb vettem egy kicsit a hangerőmet- Először is, hova mész?
- Valahova, amihez semmi közöd nincs. - sziszegte ki fogai között.
- Miért? - ismét kiabálki kezdtem, de egyre hangosabban- Miért nincs köze a lányodnak ahoz, hogy hova mész? Miért hagysz itt? Semmit sem tusok, hogy mi hol van, és hogy ki kicsoda! És téged nem is érdekel! Jól van, tudod mit? Menjél ahova csak akarsz, haza is mehetsz, én majd valahogy hazajutok! - azzal megfordultam, de hirtelen valami rettentő fájdalmat éreztem a jobb karomba, majd onnan szivárogni kezdett valami meleg. Odanéztem, de rögtön rá kaptam a fejem a másik karomra is. Így ment ez még kb 3 szor, így jobb karomon 4, balon 5 vágás lett. *Túl sok vért vesztek. El fogok ájulni. Jajaj, már kezdek homályosan látni. Megnézem, itt van e még apa. Bár ha itt lenne, akkor nyilván már rég a segítségemre sietett volna. Asszem. De nincs itt. Nyilván akkor, amikor a lánya életveszélyben van.* Körbenézek, de a körülöttem álló emberek ( mostmár a 10 méterre állók is) csak ott álltak, de nem mozdultak. Engem figyeltek. Majd egyszer megláttam egy szempárt. Két gyönyörű szürke íriszt. Azt hiszem, beleégett a retinámba. Majd egyszer csak eltűnt. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. Pár másodpernyi keresés után feladtam. Újonnan a vérem előcsalóját kerestem szemeimmel, de mivel rengeteg ember gyűlt körém, nem találtam meg. Ígyhát mit volt mit tenni, elindultam a "feladatomra", vagyis a tankönyveim beszerzésére. Az emberek eleinte szemükkel kísértek, de mikor látták hogy jól vagyok- aha persze csodásan vagyok csak el fogok vérezni de sebaj.- lassan ők is fojtatták a tevékenységüket.