A ketrecbe zárt őserő nyomában

Egyszer volt hol nem volt Középfölde területén élt egy szellemlány a neve Melian, aki az óvodában gyerekkorában nagyon népszerű volt. Szerették a társai, mert rá bármikor lehetett számítani legyen az egy szereplés ,vagy ha látta bármelyik barátja szemében a szomorúságot odament és jókedvre derítette , mert nem szerette ha a környezetében bárki rosszkedvű. Nagyon elfogadó volt legyen bármilyen teremtmény vagy lélek megtalálta velük a közös hangot a belőle áradó szüntelen vidámsága és humoros jelleme segítette ebben.
Általános iskolai tanulmányait néptáncos osztályban folytatta így ovis társaitól könnyezve minden barátját ölelve búcsúzott el. Szeptember van Melian izgatottan várja az első iskolás napokat, ami új élményekkel tarkítja életét megismeri a tantárgyakat az idő múlásával megtalálja ő is az osztályban a maga szerepét. Kedvenc tárgyai az irodalom az ének és tánc volt. Itt már inkább a tőle idősebbek barátkoztak vele valahogyan ők tudták elfogadni személyét mivel a társai piszkálták, aminek nem tudta az okát. Pedig minden társával aranyos volt ,ha kellett segített amiben tudott versenyekre vetélkedőkre járt részt vett számára izgalmas és érdekes eseményeken. Az első táncos fellépései után már nem érezte a szorongást úgy szántotta fel a színpadot társaival, mint akin varázscipő van nagy mosollyal felszabadultan nézett közönsége felé élvezte a tapsot és az ovációt, amit a produkciójuk után kaptak. Viszont mindig azzal a mondattal találkozott tanáraitól „te többet tudsz ,mint amennyit mutatsz" szintén nem tudta ennek okát. Megfogalmazódott benne ez a kérdés „mit látnak bennem?...." Teltek múltak az évek a táncos csapat sok eseményen lépett fel a nehezedő tananyaggal is megküzdött. Eljött az életében egy fordulópont nem volt még terve hova menjen tovább a tánc érdekelte meg a művészet ezt a testvérei leszavazták. Azt tanácsolták neki legyen valami olyan szakma a kezében amiből megélhet. Sokat gondolkodott rajta így inkább spontán rábökött egy szakmára ez a cukrász volt. Eltervezte menő üzletet fog nyitni és gyártja majd a saját kis termékeit tortákat sütiket és mennyien fogják vinni jól fog vele keresni vele ha már a testvérei ezt a tanácsot adták számára. Utolsó előtti éven elkezdték érdekelni a fiuk furcsán nézte azt a jelenetet mikor egy évfolyamtársával sokat beszélget a történelem tanára a földszinten. Másnap a reggeli gyülekezőnél ráköszön Gimli az akkori órákban még felkelése utáni mámorában lévő Melianra. – Szia úgy látom nem csak én vagyok gondolatban álomföldön reggelente. –Szia igen teljesen jól látod a szememben lévő mámor jeleit még szívesen álmodoznék a puha ágyamban Az első órám úgy is irodalom a versek világában fogok kalandozni – felelte rá a lány. – Mázlista én meg futhatom a köröket testnevelésen bűzleni fogok ,mint a borz ami a területét megjelölte. – mondta a törp. –Jaj szegény de te legalább a többi órán pihensz én a napom dupla tánccal zárom imádom én sem vagyok utána rózsaillatú hidd el úgy csoszogok haza ,mint mami a nagybevásárlás után –mondta a lány. Megszólalt a jelzőcsengő elindultak az osztályok óráikra nagy nevetésbe törnek ki mind a ketten ezzel a vidámsággal vonulnak óráikra. Nagyszünetben találkoznak sokat beszélgetnek és mókáznak. Minden nap egyre közelebb kerülnek egymáshoz az érzelmek egyre mélyebbek és szorosabbak sulin kívül is szerveznek közös programokat az egyik nap elcsattan egy csók,amivel a bimbózó szerelmük kezdetét nyitották meg.
Nagyon jól el kalandoztak de a vonzalom kettőjük között elkezdett a hivatalos helyére vándorolni mivel a beszélgetések alatt kiderült ők teljesen különböző utakon járnak tervek terén ezért,úgy határoztak ezt a viszonyt nem viszik át romantikusabb vizekre bizakodva abban ahogyan a személyiségük kialakul feléjük tereli a sors megfelelő társaikat akivel közös úton fognak járni. Számukra az utolsó közös iskolai esemény a végzős banketton táncolt keringő illetve a ballagás újabb életszakasz ért véget Melian számára. Érdeklődő volt a középiskola iránt is de a kisiskolás korában lévő hév már nem volt olyan aktív az első napokon amikor bemutatkozott pár ember már gúnynevet kreált neki amit a saját kis táraságukban használtak rá. Kedvenc tárgyaiból egyedül az irodalom maradt meg stabilan az évek során a színpadhoz viszont nem volt aktívan köze, mint amikor kis iskolás volt.
Elment irodalmi házi versenyekre de az már nem tudta úgy feltölteni mint azok az események mint amit a színpadon megélt. Számára az egész középiskola unalmas és monoton volt a folyosón összebarátkozott pár hozzá hasonló osztályaiból kirekesztett személyekkel. Mindig volt valamilyen mókás történet, amivel szórakoztatták egymást vagy éppen olyan téma amit megtudtak közösen beszélni az évek elteltével megfogyatkozott a csapat addig míg ők is elballagtak és megcsinálták a szakmáikat. Később Meliannak udvarlója akadt az elején nagyon aranyosan és romantikusan alakult minden és passzoltak is úgy gondolta ez a mese szerű állapot fent is marad hosszabb távon pár évig úgy is történt innen kezdett elszabadulni a pokol a fickó egyre több számára ismert közösségi helyektől tartotta távol a lányt, amit ő elfogadott mondván egy kapcsolatba kellenek kompromisszumok. A srácnak is voltak olyan szokásai ami a lánynak nem tetszettek a fiú hamis ígéretekbe ringatva őt mondta ,hogy ezekről lemond. Melian naivan elhitte ezután már nagyon sok dolgát elnézte, viszont nagyon sok volt kettejük között a vita amivel a lelke és a személye is sérült. A barátai nem ismertek rá ezért nagyon sok barátja elpártolt mellőle hiába mondtak neki bármit hajthatatlan volt nem akarta elhinni azt amit a barátai mondanak neki a fiú ennyire manipulálta őt. A manipuláció addig ment amíg össze nem kötöztek egy háztartásba pár hétig zökkenőmentesen alakult. Melian megtanult háztartás vezetni főzni beosztani a pénzét hogy minden kiadásra legyen elég pénze vele ellentétben a srác szórta a pénzt , mintha fán teremne amíg a lány aludt még lopott is a közös kaszából ezek a tettek hatalmas és hangos vitát szültek. Az ideg a boldog sugárzó vidám bohókás lányból egy öreg anyukává alakított aki bárhol volt csak megjátszotta azt hogy szereti a férfit a barátai előtt,mert nem mert előttük beszélni mennyire bekorlátolt helyzetben érzi magát. Eltelt fél év a pénzük elfogyott kiköltöztek a házból vissza a szüleikhez az indulatok annyira elszabadultak a csúnya veszekedésből viharos szakítás lett.
Melian a történtek után sokáig nem szólt a szüleihez nem evett a benne felgyülemlett ideg nem távozott a szervezetéből ezért megpróbált a gyógyteák segítségével megszabadulni egy részétől sikerült is viszont hosszabb távon kevés volt. Elkezdett gondolkodni mik voltak számára azok a vidám idők ahol önmaga volt ezért felkereste egy régi barátját akivel még régebben sokat csavargott elmentek egy régi törzshelyre, ahol Melian sokat énekelt.
Pont egy ilyen örömzenélős esemény fogadta őket ahogy betértek annyira magával ragadta a zene ereje,hogy nyomban dalra fakadt ami tartott másnap hajnalig érezte hogy ezen a helyen elfogadják és szeretik. Minden örömzenei eseményen részt vett elkezdték a zenészek bátorítani hogy menjen el egy mentorhoz képeztesse a hangját mivel nagyon jó hangi adottságai vannak ,amikor már minden barátja is erre bátorítja beadta a derekát. Bejelentkezett az első énekórájára Galadrielhez aki nagy örömmel várta a Meliannal való találkozást. Elérkezett a nap Meliant 2 kutyus köszönése fogadta félt tőlük a tanár mondta –Számukra még idegen vagy hidd el az óránk végére megkedvelnek –Majd kiderül bízzunk a szerencsében –mondta bizonytalan a lány és besétált a kapun a nyitott zeneszoba felé. Elmondta hogy visszaszeretne térni a színpadra olyan szépen szeretne énekelni mint egy szírén a tanár nem is húzta az időt elkezdte felmérni mire is képes a hangja illetve érdemes e vele foglalkozni haladtak hangokról hangokra a zongorán egyre feljebb egy magasságnál megálltak és elkezdtek ismert gyerekdalokat énekelni megjelent akkor a tanárnő csavargó cicája is az ablakban. Galadriel szembesítette a ténnyel hogy hatalmas hangi adottsága van amit nem szabad veszni hagyni ezért szeretne vele dolgozni csinál belőle szirént. Óráról órára alakult amit az örömzenészek is észrevettek a hallgatóság is meglepődött a változáson és arra kérték ne hagyja abba az éneklést ami a lelkének is jól esett. Kitartóan jár az órákra és fejlődik egyre több zenész kezdi őt elismerni ami kezdi felszabadítani a benne rejlő erőt ami rávilágítja őt arra amit még kis iskolás korában mondtak neki ez volt amit mindenki látott benne neki színpadon van a helye. Kevés tudással nevezett egy énekversenyre amibe a mentora is belement begyakorolták a versenydalát amit a teremben fejből énekelt. A versenyen felállt a színpadra hatalmas lámpalázában elfelejtette a szöveget. A zsűri megengedte számára hogy szöveget használva elénekelje a dalát a közönség tapssal bíztatta őt de megint az izgalom győzött ezért az egyik színész felment a színpadra hozzá hogy orvosolja ezt a helyzetet abból egy elég komikus jelenet született. Inspiráció volt számára jövőre megtanulva a dalt vissza menjen és elénekelje amit már egy hasonló képességekkel rendelkező zongorista diákkal vitt színpadra a közönség hatalmas tapssal jutalmazta a produkciót.
Galadriel és Melian azóta is közösen dolgoznak cél elérésében amit pár éven belül el is fog érni később egy zenekarban fog kamatoztatni és a benne lévő őserővel azon lelkeket gyógyítani akik megjelennek a csapat jövőbeli koncertjein.
E rövid kis történet lenne a ketrecbezárt őserő meséje ami hasznos lehet a hasonló utat járó út keresőknek.