Nem lenne szabad... | Befejezett

29. Fejezet

Egy olyan laza két óra bulizás után (legalábbis szerintem olyan kettő óra volt, de őszintén, az ember teljesen elveszti az időérzékét az ilyen helyeken, mint ez) végre valahára sikerült összeraknom magamban azt, hogy Rachelt küldjem Samuhoz, vagy pont hogy fordítva. A döntés természetesen az volt, hogy Rach megy Samuhoz. Ismerem Samut, konkrétan nem lenne töke odaállni Rach elé és elmondani neki az érzéseit, épp ezért adom női kézbe az irányítást.

-Élvezed a bulit? – kérdeztem, mikor ledobtuk magunkat két bárszékre.

-Teljes mértékben. – nevetett és két kézzel beletúrt a hajába, hogy kicsit megigazítsa. Egy fekete crop top és egy fehér farmer short volt rajta, tudjátok, aminek az alja úgy van megcsinálva, mintha egy rendes farmerből csinálta volna úgy, hogy levágja a lábát, csak nem úgy csinálta egyértelműen, hanem így vette. Őszintén, mondanám, hogy érződik rajtam, hogy mennyit ittam, de pfff. Én alapból is mindig ennyire hülyén fogalmazok meg mindent. – És te?

-Hát, tudnám még jobban élvezni. – gondolok arra, ha nem csak Ed járna a fejemben és az, hogy vajon merre sodródhatott Katy-vel a tömegben. Mondjuk nem tudom, hogy miért gondolkodom ezen, ő a barátnője és nem én vagyok a barátja és nem is akarok az lenni, mielőtt bárki azt gondolná. Én? Ugyan, soha. Látszik, hogy ittam.

-Na, kerítsünk neked valami szexi meleg srácot? – vigyorodott el és olyan nézést vetett rám, amiből áradt, hogy keríteni akar nekem egy szexi meleg srácot. A gond csak az, hogy én egy bizonyos szexi „meleg" srá- elegem van.

-Felesleges. – ráztam meg a fejem és én is elmosolyodtam, közben pedig Rach kért nekünk kettő koktélt. – Elvagyok így is én, majd, amit most rendeltél a társaságom lesz.

-Én már nem is számítok? – lökött meg.

-De, de, legyen. De csak felet érsz. – röhögtem.

-Hát ez egyre jobb, eddig semmit se számítottam és most is csak felet. Ezt érdemli a legjobb barátnőd? – nézett rám.

-Óhohó, milyen jó, hogy legjobb barátnőmnek tituláltad magad. – mosolyogtam és közben megkaptuk az italunkat. Rach persze egyből meg is húzta a sajátját. – Mert utána jártam egy kicsit annak, hogy érez-e valamit irántad Samu.

-Hogy mégis mit csináltál? – kérdezte, miután majdnem kiköpte a drága koktélt. Én élvezve a reakcióját, meg azt, hogy húzhatom az agyát, komótosan elkezdtem inni a sajátomat, szegény pedig majdnem felrobbant.

-Jól hallottad. Leültem és megkérdeztem tőle. – mondtam.

-És ez mégis mikor történt? – fogta meg a karomat.

-Indulás előtt. Mikor te még nagyba készülődtél mindenki kedvenc párjával kézen fogva, Samu és én bent voltunk a nappaliban és gondoltam megragadom az alkalmat, mert lehet, hogy a közeljövőben nem lesz rá több.

-És mit mondott?

-Tudod agyaltam amúgy, hogy elmondjam-e neked, vagy neki mondjam el, hogy te mit érzel iránta, de valljuk be, hetero kezébe ilyet nem szabad bízni.

-Peter az ég áldjon meg, mondd már el mit mondott! – rázogatott meg egy kicsit.

-Hosszú sztori rövidre fogva, nagyon is viszonozza az érzéseidet. – nyögtem ki végre és elégedetten kortyoltam még egyet a koktélomból. Baszki... ez rohadt finom.

Rachel arcán egyszerre vándorolt át a boldogság, egy pillanatra az aggódás, aztán megint aboldogsás és végül izgalomban állapodott meg végül az arckifejezése. – És azért nekem mondtad el,