Megtestesült kitaláció

1. Fejezet, A sors csapása

 Hideg éjjel volt Samar városában. Egy elviselhetetlen érzés fogta el Ront. Mintha figyelnének. 

Nem habozott, magához vette a bunkóst, és elindultam az ajtó felé. A padló nyikorog, a vihar veri az ablakot. Cikázó villámok fénye helyettesíti a szoba sötétségét. Ragad a kilincs.

-Mitől ragad ez a szar?-kérdezte ingerülten Ron- Még ez a rohadt vihar sem segít...

Az idő csendesedni kezdett, de ő nem mozdult egy tapottat sem. Ahogy az ablakra verődő esőcseppek kopogása halkulni kezdett, a statikus zajok egyre erősödtek. Síri csend van a lakásban. Ron egy rafinált lény, így megjátszotta, hogy visszamegy az ágyához. Ahogy abbamaradt a padló nyikorgása, kattan az ajtó zára. Halk léptek, majd fény kezd erősödni a házban.

-Ez nem lehet. Hogyan szerezték meg Amer pálcáját?

-Hmmmm. Lehet mégsem alszik a páciensünk!- mormogta magában Abe.-Gyerünk lidércek! Keressétek meg, és hozzátok el nekem a lelkét!

-Elkell bújnom! De hova, hogy ne találjanak meg?... Ahha! Elvarázsolom magam!

Ekkor Ron bemászott a varázskapszulájába, de azzal nem számolt, hogy a lidércek mindenét tönkretették. Nem sikerült megszöknie... A lidércek minden báj-és varázsitalt egy helyre gyűjtöttek. -Ó, hogy basznátok meg... Így hogy meneküljek el?- Sikítás és ordítás vette kezdetét. Ront elragadta egy lidérc, melyre Abe is felfigyelt. A pálca fénye elégvolt ahhoz, hogy a szobában lássa a lábnyomokat. Amikor meglátta a lidérc fejét, elkiáltotta magát:

-ELVAY MAGADOR!

Mindenki felébredt a robbanásra. Pánik tört ki egész Samarban. Mindenkit fenyegettek a lidércek, sorra lopták el a magántulajdonokat. De ekkor bekövetkezett az, amire Abe sosem számított volna. A pálca fénye halványulni kezddett, és látomásokat kezdett el látni. Hallani kezdett bizonyos hangokat, amig folyamatosan ezt súgták neki:

-Vigyázz te galád, mert utolér a vég! Ne bízd el magad te gonosz, mert a vesztedbe szaladsz!

Eközben Lyc őrtornyában Amer sikeresen kijutott Abe csapdájából. Magához vette köpenyét, és egyetlen eszközét, a varázskönyvjét. Rafinált az öreg, ugyanis a könyvével sokkal nagyobb pusztítást tudna végrehajtani, mint a pálcával tették. Szeme elszíneződik, majd így szól:

-Halljátok hangom alvilágiak! Elérkezett az idő, mesteretek hív titeket! MANARA GAHAVA!

Megidézett egy dimenziókaput. A másodperc tört része alatt jutott el a pálcájáig. Majd elkiáltja magát az égből érkező gömbvillám személyében:

-Ki az a bátor, kinek keze csúfítja a pálcámat? Ki az, aki nem tud bánni ekkora erővel? 

Érkezett is rá a válasz:

-Hogyan? Hogyan sikerült megszökni a börtönödből? Hogyan cselezted ki őreimet?

-Neked nagyon gyenge őreid vannak akkor, mert senki sem figyelt. Követelem a pálcámat vissza!

-És ha nem adom? Vagy ha darabokban kapod vissza, mi lesz?

Vérben forgott az öreg szeme, mikor megmutatta egészét, majd ennyit mondott:

-Sahagata Makaye... Sahagata Makaye.... Abe megunta az öreg kántálását, és egy határozott mozdulattal félbetörte a pálcát. Ekkor még nem tudta, mi fog vele történni. Amer vérfagyasztóan nevetett, és csak ennyit mondott:

-Tényleg azthiszed, hogy a pálca akkora erővel bír, mint amennyit te láttál belőle? Nem látod mekkora hibát vétettél? Elhoztad a világra a pusztulást.