Kilátás
Panelházak sokasága, erre van kilátásom.
Bámulva és ámulva csodálom miként zajlik az élet mely ott a folyik bennük.
Olykor mikor még reggel 6-ig próbálom megismerni magam látom miként keltek
életre és látom azt a kedvet pontosabban kedvtelenséget amikor beleszívsz a cigarettába.
Ahogy azon gondolkozol miért kellet neked tegnap, ma is és holnap is munkába menni .
A szemedben látom a sok választ a kérdésre hogy hol rontottad el.
Majd 8 órakor már ki is megy az erkélyre a bácsi ki leül kávézni minden egyes nap
az egyszemélyes asztalhoz és lejátssza az élet filmét, egyszerűen csodálatos.
Tízkor pedig már tereget is a hölgy, mert ő tényleg egy hölgy ki még mindig várja a férjét.
Aztán hirtelen megszűnik az erkélyeken az élet, csak néha jösztök ki rontani az életeteket mind ez tart délig és csak függöny mozgást látni.
Délutánra már csak a két úr társalog a napjukról hol vicceket mesélve, hol mélységi komolysággal nyálazzák át a napot ezt követően én már csak a villanykörték fényét látom. Azt hiszem ideje mennem nekem is.
Időtlen
Szerelembe kéne esnem hogy lássam én is az időt.
Az időt melyben te vagy a perc és én minden percben szerelmes vagyok.
Olyanba kinek az ajka ragyog de mégis tiszta haja selyme
és én ebben látom magam elveszve mert hát a szenvedély mint olyan mindenkinek kell
és én ebben veszek el.
Legyünk szerelmesek.
A rózsák vörösek, az arcom szintén mely csak fénylik, mikor velem talállak.
Magamban vágyak közt féltvén a virágom
kinek haja csillogó mint az éjjeli álom.
Virága édes mint a méz
legalábbis gondolom, de akarom tudni.
Hogy mit lehet nekem tennem? Nem tudni.
Furfanggal kellene e jelentéktelen földről elszakítani.
hogy valamelyest magamnál ékeskedjen.
Igen jó lenne valóban de nem látlak már csak álmomban.
Hova visz a szél, ha tőled már csak egy fél vagyok egy fél mely csak úgy van.
Miért nem vagy hát velem? Annyira fájt hogy már inkább éreznék
