Only you

59.rész (+18!!)

- Még mindig csak kapkodom a fejemet.- motyogta letaglózottan Lex, amikor este elmeséltem neki, hogy ismét együtt vagyunk Ryannel  és töviről-hegyire elmeséltem neki minden körülményt is
- Igen, tudom kicsit sok az infó egyben, és gyors és amúgy kicsit hülyének is érzem magam,de hát szerelmes vagyok belé. Nagyon. Nélküle nem is voltam önmagam. Tudom, tudom furán hangzik,de...ez így helyes. -hadartam majd nagy levegtőt vettem- Hozzá tartozom. Érzem. - néztem rá
Lex csilingelően felnevetett.
- Igen, tényleg megleptél. De, látom, hogy máris mennyivel boldogabb vagy. Mármint van színe az arcodnak, nem ráncolod a homlokodat, mint ahogyan azt tetted hónapoking, és úgy összességében tele vagy megint élettel. Nem szorul magyarázatra....- nevetett- Boldog vagy. Ha te félre tudtad tenni a fájó dolgokat és szemet hunysz minden felett, nos kisanyám akkor nekem simán menni fog. Ha te boldog vagy ,akkor én is az vagyok.- fogta meg a kezem mosolyogva s finoman,támogatólag megszorította azt
- Köszönöm.- motyogtam pityeregve
Megöleltük egymást.
- Igaz barátom vagy.- szorongattam magamhoz még jobban
- Te meg egy lökött tyúk, és én meg imádlak barátnőm.- kacagott
Az ajtó csengője megszólalt.
- Igazán türelmetlen vagy Ryan.- ordított ki Lex
- Naaaa.- löktem vállba finoman
Felálltam az ágyamról és szaladtam ajtót nyitni.
- Hello bébi.- nézett rám bugyiszaggató vigyorral Ryan
- Szia.- pirultam el és beengedtem
"Miért vörösödök el ennyitől, még ennyi idő után is?! Tényleg lökött vagyok." morgolódtam magamban
Ryan nem ült le hanem a konyhánkban megállva nézett rám.
- Mehetünk?- kérdezte
- Igen, persze. Már pakoltam össze cuccot.- feleltem
- Na és mikor hagysz el engem?- kérdezte Lex játékosan,de éreztem a hangján, hogy szomorúvá teszi a gondolat, hogy nem lakunk már sokáig együtt
Ryanre kaptam a tekintetem, aki Lexre nézett majd rám.
- Ha rajtam múlna már ma visszaköltöznél.- vont vállat- De persze te döntesz.
- Holnap.- fordultam Lex felé- Ha neked nem gond.
- Oké.- bólintott apró mosollyal az arcán- Na de indulás szivecskéim, nem akarom végignézni, ahogy egymásnak estek!- terelgetett kifelé minket és a kezembe nyomta a táskám
- Szia Lex.- köszöntünk neki egyszerre
- Pusszantás.- mondta vigyorogva majd becsapta az ajtót

- Szomorú lett és ez így megnehezíti.- mondtam halkan a kocsiban miközben becsatoltam a biztonsági övemet
- Lehetne ez fordítva is bébi. Akkor meg te lennél szarul. Ez a dolgok rendje.- simogatta meg a térdem- Hidd el ,hamar kiheveri. Adj neki időt.

Nem a lakására mentünk, hanem a szalonba.
Már zárva volt, így Ryan kinyitotta ,majd kiriasztott. Aztán pedig bezárta magunk mögött az ajtót.
- Nem lesz belőle baj, hogy zárás után itt vagyunk?- aggodalmaskodtam, miközben Ryan termében letettem a táskám az asztalára
- Ugyan ki szólna érte?!- nevetett hangosan- Ja, igen, a hely tulaja. Hmmmm.- dörzsölte az állát,mintha erősen gondolodna- Szeeeerinteeem van rá mód, hogy megvesztegesd a főnököt.- mutatott a hüvelyujjával magára
"Mindig elfelejtem, hogy övé a hely..."

Halkan kuncogtam egyet.
- Nem vagyok híve a megvesztegetésnek, na de persze csúnya dolog zárás után itt lenni.- mormolta sötéten
Mellkasára tettem a kezeimet.
- Annyira de annyira szeretnék most itt maradni.- pislogtam rá kiskutyaszemekkel, majd kezeimet felcsúsztattam a nyakára és megcsókoltam
- Mmmm, elgondolkodtam.- mondta rekedtes hangon
Ismét megcsókoltam, de ezúttal hevesebben, hosszan.
- Miért is akarsz itt maradni?-játszott Ryan , közben kibújtatott a kabátomból
Füléhez hajoltam.
- Szeretnék egy tetoválást.- suttogtam, majd ujjaimat hajába vezettem és megmarkoltam
Ledobta a kabátját.
- Hmm. Na és hová szeretnéd?- ujjait a köldökömtől a melleim között a nyakamig vezette fel
- Inkább visszajövök nyitásra.- húztam az agyát ,ártatlan szemeket meresztve majd úgy csináltam, mint aki elindulna
Elkapta a karjaimat.
- Na na na....-lehelte az ajkamra- Nem mész te innen sehova.-zihálta majd hevesen megcsókolt
- De mit fog szólni a tulaj?- rebegettem ártatlanul a szempilláimat
- A tulaj?-hörögte felizgulva- A tulaj mindjárt úgy megkefél téged, hogy levegőhöz sem fogsz jutni.- morogta

Egymásnak estünk, kapkodva levetkőztettük egymást, közben forró csókokkal borította be a testemet.
Pénztárcájából gumit vett elő, sietve felhúzta, majd térdhajlatomnál fogva felemelt. Kezeimmel vállába kapaszkodtam. Az egyik falhoz vitt, hátamat a falnak döntötte és lassan belémhatolt.
- Istenem!- szakadt fel belőlem a nyögés
Ryan hevesen ostromolta a testem, közben kezeivel tartott engem. Ujjaimmal a hajába túrtam, melleim így a mellkasának nyomódtak. Hangos nyögés hagyta el ajkait.
Lábaimat dereka körül összekulcsoltam, mire keményebbeket lökött belém.
- Ahhh bébi!- nyögött
Ahogyan bennem mozgott,engem a falhoz lökdösve, néhány kép leesett a földre, keretük széttört.
- Jajj,ne...- ziháltam
- Nem érdekel. - fújtatott zihálva, majd döfései lelassultak, de csak azért, hogy több erőt vihessen beléjük.
Érthetetlenül sikongattam, nyöszörgtem, Ryan pedig magához szorítva, ujjait bőrömbe fúrva, tovább döngetett. A falra erőrsített képek sorra potyogtak le.
Majd hirtelen a csúcsra értem és mélyet karmoltam Ryan hátába.
Felordított. Kihúzódott belőlem, a lábamra állított, s megfordított.
- Dőlj be!- hörögte
Majd hátulról hatolt belém én pedig hangosat sikoltottam.
- Ryan!
Erőseket lökve, nyögések kíséretében dugott, körmeim a falat kaparták,mikor egyszercsak Ryan felüvöltött és még egy utolsó keményet lökött, ahogy elélvezett.
- Bébi.- állított fel s magához ölelt s a fülembe zihált- Bébi. Sosem tudok betelni veled.- lehelte a fülembe
Másodpercekig hangosan lihegve igyekztünk összeszedni magunkat.
Adott egy puszit a vállamra,majd kihúzódott belőlem.
Egy papírtörlőbe csomagolta a használt gumit majd kihajítottama kukába.
- Nos ,akkor a tulaj úgy döntött: maradhatsz.- vigyorgott csibészesen Ryan ahogy meztelenül átölelt
- Még akkor is, ha ilyen rumlit csináltunk?- kérdeztem
A falra nézett, majd a leesett képekre,aztán vissza rám.
- Azt mondja, hogy ha egy ilyen frenetikus kúrás miatt van, akkor azt se bánja, ha a kibaszott épület lesz lebontva.- mormolta és kezét a tarkómra csúsztatta majd megcsókolt
- Nagyon fáj a karmolás?- néztem rá aggodalmasan
- Áh, semmi gáz.- vont vállat, de megfordítottam, hogy láthassam
Vörös karmolásaim hosszan húzódtak a hátán.
- Uhh, basszus! Ez tutira fáj.-cincogtam-  Sajnálom.
- Ugyan, bébi.-nevetett- Szeretem,amikor ilyen kis vadóc vagy. -kacsintott- Majd begyógyul.- vigyorgott

Felöltöztünk és összepakoltuk a kupit,amit csináltunk.
- Holnap segítek ,  veszek új kereteket.
- Hagyd már bébi.- nevetett- Van még itt , majd kicserélem, nyugi.- puszilt arcon

Percek múlva már az asztalnál ültünk. Ryan tintát vett elő és üres, fehér papírokat.
- Készen állsz?- mosolygott rám imádnivalóan
- Igen.- bólintottam boldogan
- Akkor mártsd az egyik hüvelyujjad a tintába!- mondta
- De miért azt?- vontam fel a szemöldökömet
- Az a legszélesebb ujjad, abból tudok legkönnyebben szív alakot kivágni majd.-magyarázta kedvesen
- Igaz. Oké.- feleltem majd belemártottam az ujjamat a tinába és erősen az üres papírra nyomtam,aztán lassan felemeltem
Ryan a papír fölé hajolt és közben egy zsepi nyújtott,amibe az ujjamat törölhettem
- Oké, szépen kirajzolódik.Tökéletes.- bólogatott Ryan- Most várunk, hogy megszáradjon.