Szívtelen

Feledés



Az ember lánya nem épp egyedül tervezi a nyarat pláne nem a szülinapját. Léna sem így tervezte, de hát ezt adta a gép. Most, hogy immár betöltötte a 18. életévét akár beis rughatna, de ugyan, annak mi értelme lenne. Léna ennél jóval okosabb, miután élete szerelmének hitt pasija kirúgta őt, ráadásúl egy nem túl kedves szöveggel kocsiba ült és azzal sem törödött, hogy a keze úgy fájt mintha csak eltört volna, mert nem kizárt, hogy a pillanat hevében jónak tűnő ökölcsapás nem csak annak a seggfejnek ártott, de lehet még ő maga is sérülést szenvedett. Szülinapjára sütött muffinokat gondosan magamellé pakolta majd a grease- hopelessly devoted számát kikeresve, ami ráadásul az egyik kedvence volt, minden gondolkodás és cél nélkűl elindult a kora délutánba. Közben pedig azon gondolkozott vajon, hol rontotta el ennyire? Mi a baj vele?
Annak ellenére, hogy jobbról is és balról is kocsik sokasága halladt el mellette vagy vele szembe, de mégis olyan egyedül érezte magát. Eddig mindig volt mellette valaki vagy a barátai vagy a családja vagy a testvére, de most mindenki mintha csak eltűnt volna és ebben volt is igazság. A szülei újra kezdik a kapcsolatukat, megbeszélik sérelmeiket és próbálják begyógyítani sebeiket melyeket az évek során egymásnak okoztak, mindezt egy csodálatos tengerparti szigeten. A testvére a Balatonon nyaral barátaival , Lénának persze kimondottan megtiltotta, hogy velük tartson idióta kifogások sorozatával és a barátai..Nos azok a barátok most bizonyára nagyon is boldogan megvannak nélküle valahol sétálva vagy összebújva nyaralnak szerelmeikkel. Hírtelen mintha mindenki megfeletkezett volna róla, kivéve azok az isteni muffinok, azok az isteni Csokis muffinok. Ó, és Léna ennek ellenére mégis nagyon élvezte ezt a magányt, bár nem tagadja hiányoztak neki ezek az emberek, de most mégis nagyon is megvolt. Nem vágyott sem a babusgatásra sem a kioktatásra, de amire a leginkább nem vágyott azok a "nem érdekel" pillantások voltak.

Egy óra érzelmi hullámvölgyes utazás után végül aztán megállt egy kis szabadtéri aprókavicsos parkolóban ahol az ő világos zöld bogárhátuján kívűl még volt legalább hét másik kocsi. A parkolóval szemben egy homokos foci és strandröplabda pálya kapott helyett ami valjuk be nem volt túl logikus. Szegény szép drága kocsik, biztossan fájna a gazdáiknak ha a behorpadt motorháztető vagy a betörött szélvédők látványa fogadná őket. Bezzeg, Léna mindent túlélő bogárhátujának ez megsem kottyanna. Szorossan magához ölelte a piros kis dobozkát melyben a csokis édességek vártak türelmessen arra, hogy valaki megegye őket vagy épp ne majd szeretett kocsiját bezárta és a part felé vette az irányt. Kék lenge egyberészes szoknyája alját megmozgatta a nyári kicsit már hüvöskés esti szele, de ez most Léna felhevűlt bőrének nagyon is jólesett, sőt szüksége is volt rá. Talán a legjobb az lenne ha bemenne a vízbe, de se száraz ruhát, se fürdőruhát nem hozott magával. Így hát beérte a néha, most már egyre gyakrabban érkező széllel. A kora estét immár családok, barátok nevetése, kacaja töltötte be. A padokon párok üldögélnek ölelkezve és a jövöjük megtervezését beszéltik át, mintha csak a sors Léna orra alá akarná dörgölni, hogy mennyire egyedül van. A bódék egymás hegyén hátán sorakoztak fel a partravezető piciny utcán, fagylaltok tömkelege, kürtöskalácsok és kürtösfagyik tömkelege mely beillatozza a kellemes estet a vanilia mely az első szerelem illatára emlékezteti Lénát a fahéj pedig arra a folytogató fejfájást okozó pillanatokat idézi elő, most vajon melyik kürtöskalács jellemzi a lelkiállapotat? Talán a csokis? Nem, egyáltalán nincs édes pillanatba, a vaniliás is kilőve a feje már így is fáj nem kell még plusszba a fahéjas sem. A kókuszossat nem szereti, sem a mandulássat, de a diósat, ó igen a diósat nagyon is kedveli, de ma este inkább mégis csak a csokis muffiani lesznek az egyetlen édessegek melyek a szívfájdalmát elnyomják. Fagylalt és kalács helyett csak egy kis vizet kér.
-Mit adhatok a szép hölgynek?.-kérdezte egy pocakos már nagyon is a korban lévő bajszos bácsi, arcát és kezét ráncok tömkelege lepték el, mosolya igazán őszínte és olyan volt amitől az ember jobb kedvre virrad. A háta mögött egy nála kisebb idős hölgy sétált közelebb egy hasonlóan kedves és szeretetteljes mosollyal az arcán.
-Jaj drágám, hát ennyi év után sem ismered fel ha egy hölgy bánatos. Mi a baj drágám?.-az idős hölgy hangja olyan kedvessen csengett mintha csak Léna a drága nagymamáját hallaná. Egy csalódott mosolyt engedett az arcára és azt a fránya citromosfagyit vizslatta. A citrom az ami leginkább jellemezte most őt.
-Szerelmibánat és magány ellen van valami gyógymoduk?.-kérdezte Léna egy szomorú ám de kedves mosollyal az arcán. Az idős hölgy arca felragyogott és megragadta a férje kezét majd ismét a lány felé fordúltak.
-A legjobb helyen jársz kedves, a feleségem isteni búfelejtő limonádét csinál.-az idős férfi feleségére mosolygott majd visszafordúlt Lénához és így szólt.-De az én saját kézzel készített fagylaltom az igazi.-büszkén kihúzta magát, bajszát megpödörte majd hírtelen mind a hárman felkacagtak.
-Kérnék abbol az isteni limonádébol és a fagylaltból is egyet. Ó, és kérhetném az italt a drámám kedvéért  borospohárba?-Léna zavartan érezte magát hiszen még kimondva is furcsán hangzott kérése bár most tényleg arra volt szüksége, hogy a drámáját kiélje még ha csak nem is teljessen. Az idős hölgy felnevetett majd kedvesen azt felelte:
-Persze!