Egy hosszú nyár

Vissza Jorvikra

Jorvik városban kezdtem a tanulmányaimat a Csillag akadémiában,Másnéven a Jorvik középiskolában. Végig jó tanuló voltam.  A tanulmányi átlagom egy négyes, de ez nem tántoríthat el a célomtól, hogy nyáron ki mehessek végre lovagolni. Anya sose szerette ha lovagolok, inkább arra koncentrált, hogy ügyvéd, orvos, vagy valami hasonló legyen belőlem. Mindenkinek más az elképzelése a családomban. De én mindig másra próbáltam fókuszálni. Nem sok barátom volt a suliban, és híres se voltam. Átlagos életem volt. Tizenhárom éves korom óta lovagolok, saját lovam is van, de sose lovagoltam még keresztül Jorvikot. Mindig csak egy hétvégére mentem ki, és csak Arató megyében lovagoltam. A papám azt mondogatta hogy nagy dolgokra vagyok hivatott a lovammal, de sosem vettem figyelembe. Állandóan csak kinevettem, és mentem tovább lovagolni. Miután meghalt, a lovamhoz se nagyon jártam ki. A farm amin lakott már teljesen elhagyatottá vált. Néhány tehenet és birkát tart ott az új tulajdonos, de az istállót, vagy a ló állásokat nem használja. Minden poros, régi, és dohos.
Azóta nem voltam kint. Ez összesen hét éve történt. A lovam biztosan megöregedett, vagy már lehet nincs is meg. A fene tudja mi lehet vele. Sajnos amióta a papám meghalt, a lovak se vonzanak annyira mint régen. Hiányzik az a melegség, ami el öntötte a lelkemet amikor a megyébe léptem.
Éppen kiléptem az iskola kapuin amikor meg rezzent a telefonom. Rá néztem, és egy sms fogadott.
"Szia.Tudom hogy nem ismersz, de gondoltam írok neked egy Sms-t.A lovad útlevelében, és a tulajdonosi lapon ez a szám volt megadva. Kérlek hívj vissza, ha rá érsz. Tegnap este találtam meg az út szélén és a járőrökön keresztül kiderítettem kié. Elég betegnek látszik, és mivel már nem fiatal, lehet hogy meg kéne nézned. Amint vissza hívsz tájékoztatlak a többi információról. Üdv: Ed Field"
Sóhajtottam, majd fel hívtam a számot.
-Szép napot. Kelly vagyok, nekem írta az sms-t a lovamról. Hogy van Autumn?- Kérdeztem a telefonban semleges hangon.
-Hogy őszinte legyek, nem a legjobban. Most szállították a Jorvik lovardába. Hogy szökött el?- Kérdezte a férfi a telefonban.
-Nem voltam kint nála már évek óta. Azt se tudom hogy eddig mi volt vele.- Válaszoltam félve.
-Nem is vagy a közelben?- Kérdezte meglepetten
-Nem. A belvárosban tanulok. A lovam a régi farmunkon volt a legelőn. Most a Dew család volt az utolsó tulajdonosa a farmnak amiről tudok.- Válaszoltam 
-És ki tudnál hozzá jönni esetleg ma?- Kérdezte
-Igen azt hiszem meg próbálhatok.- feleltem unottan, majd le raktam a telefont.
meg vakartam a fejemet, és írtam anyámnak, hogy ki kell mennem a megyébe, majd hívjon fel ha tud, majd el indultam a busz megállóba.
A busz öt perc múlva már a megállóban volt. Fel szálltam, és oda sétáltam a sofőrhöz.
-A szokásos jegy lesz Kelly?- Kérdezte a sofőr.
-Nem. Jarleheimbe kérek egy jegyet.- Mondtam, mire a sofőr meg vonta a szemöldökét, és biccentett. 
-Nocsak. Hogy hogy?- Kérdezte mosolyogva, miközben a kezembe adta a jegyemet.
-Ki kell mennem, egy régi barátomhoz.- Sütöttem le a szememet, a cipőm orrára fókuszálva.
Hátra battyogtam, és a hátsó sorból néztem, ahogy lassan el hagyjuk Jorvik várost.
Még hosszú út áll előttünk.