Születése Története 2 Rész

304 14 0
                                    

Időugrás

Klaus magához tér és megnézni a lányát, felveszi majd leült Hayley teste melé kezében a gyermekükkel. Egyszer csak be ront Elijah. Mikor oda ért sírva eset le szerelme melé.
- Mi történt? - kérdezte sírva
- Tudnak a joslatrol. Elvités a másikat de őt itt hagyták. - mondta Klaus
- Akkor mit ülsz még itt? Menjünk mentsük meg.
- Tudod testvérem gondolkodtam. Lehet hogy a boszorkányoknak igazuk van.
- Mi?
- Szerintem is jobb ha meghal. Hiszen te is halotad a joslatot. A világ pusztulását is okozhatja. - mondta Klaus lehajtot fejel.
- Te idióta ő a lányod! Tudom hogy össze vagy törve. De akkor is a gyermeked. - ordította
- Ha olyan okos vagy mond meg mit csináljak
- Ne hagyd meghalni a lányodat.- mondta Elijah
Klaus egy ideig csendben volt majd rá nézet testvérére és meg szólalt
- Tépjük szét azokat a ribancokat. - mondta vérben forgó szemekkel.
- Vidd el a gyermeked Hollyhoz.
- Két perc és itt leszek - mondta
Elijah bólintott Klaus pedig el ment. Kettő - három perc múlva vissza is ért. Utána elindultak megkeresni őket. Már vagy nyolcadszora tévednek el.
- Az isteni így sosem találjuk meg őket. - ordította idegesen Klaus
- Én tudom mere vannak. - jelent meg Hayley
- Hayley de hogyan? - kérdezte ámulva Elijah
- Nem tudom de érzem mere vannak ahogy dobog a szívük és folyik a vérük. - mondta elhűlve
- Átváltozoban vann. - mondta Klaus
- Akkor innia kell a kicsi véréből. - mondta Elijah
- De melyikéből? - kérdezte Klaus
- Szerintem ez most nem fontos. Mentsük meg a lányomat. - mondta Hayley idegesen és elindultak. A két testvér bólintott és követték Hayleyt. Mikor befordultak az egyik sarkon megláták a boszorkányokat ahol az egyik épen leszurni készült a kisbabát.
- Ne!!!- ordította Hayley. Elijah pedig megdobta egy vázával őket. Elkezted futni feléjük de a boszorkányok sem nézelődtek egyből támadtak. Míg Hayleyt Visza fogja az egyik addig Klaus megőli a szőkét de a fekete hajut nem tudják. Így ő majdnem megőldte a gyereket de egyszer csak egy dobó csillag bele áll a gyomrába és meghalt. Egyszer csak a kicsi melyet megjelent Marcel felvete és elfutot Klaus pedig utána ment. Macel ki vitte a gyereket a város széli hídhoz és leült a padra vele és csak nézte és gyönyörű kék szemeit. Marcel észre vette hogy a kislány egyszer sem sírt. Egyszer csak megjelent Klaus.
- Marcel
- Klaus. - köszönt vissza Marcel Klaus pedig leült melé és a kezét nyújtotta hogy adja oda neki de Marcel nem akarta.
- Tudom hogy el fogod vinni valahova hogy elrejdsd.
- Keresek egy biztonságos helyet ahol megtanulja uralni a képeségeit.
- Mi lett a neve?- kérdezte Marcel
- Nincs neve. Még nem találtunk neki. Neked van valami ötleted?
- Mondjuk Lauren?
- Lauren. Ez tetszik. - mondta majd le nézet a kicsire és el mosojodot. - Neked is tetszik igaz? - kérdezte. Mire a kislány el kezdet mosojogni
- Úgy látszik neki is tetszik. - mondta nevetve Marcel. Egy ideig mind a ketten mosojogva nézték a lányt aztán Marcel újra megszolalt.
- Hát nem tudom hogy vetted rá Hayleyt hogy megvájon a kicsitől
de lehet így lesz a legjobb neki.
- Hayley nem fog tudni elről. - mondta és át vette a kicsit
- Mi?
- Mindenki úgy fogja tudni hogy meghalt. Sőt még ő maga is.
- És ezt mégis hogy tervezed elhitetni velük? - kérdezte idegesen Marcel
- Úgy hogy árvaházba adom a többieknek pedig azt mondom hogy a boszorkányok megőlték. Csak te és én tudjuk majd hogy él senki más
- Klaus ez hülyeség mindenki ismeri a Mikaelson nevét.
- Csakhogy nem ez lesz a neve.
- Mi? Akkor mégis mi lesz a neve?- kérdezte idegesen Marcel.
- Lauren Marshall. - mondta Klaus
- Te idióta vagy! Ő a lányod!
- Pontosan. Szóval én döntöm el hogy mit csinálok vele. Én csak jót akarok neki. És ha most megbocsájtasz eliszem egy olyan helyre ahol nem ítélik el a neve miatt és nem is kel bizonyítania miatta. - mondta és elment Laurenel a kezében. Egyenesen abba az árvaházba ahova a természetfeleti gyerekeket viszik. Megált elötte és be csengetett. Nem kelet sokat várni egyből nyílt a kapu és egy szőke nő lépett ki rajta. Látszót rajta hogy meglepődőt a Hybrid látán de hamar rendezte az arcvonásait és a Hybrid nagy meglepetésére rá mosojgot.
- Klaus Mikaelson. Már vártunk téged és az új jővevényünket. - pilantot a kezében tartott lányra
- Honan tudta?- kérdezte lefagyva
- Köztünk is vann látó boszorkány csak ő jobban ki tudja venni a részleteket.
- Akkor nem is kell mondanom semmit.
- Nem bizony.
- Biztos hogy befogadják?
- Mi nem utasitunk vissza gyerekeket. Ahogy Lauren Marshall sem fogjuk.- mondta és nyújtotta a kicsiért a kezét Klaus pedig át adta neki de előte az súgta neki hogy:
- Remélem ha nagyobb leszel nem fogsz annyira gyülölni.
- Hát akkor viszlát Klaus Mikaelson.- köszönt el Camill
- Viszlát.- köszönt el ő is és el sétált de az egyik utca sarkon le rogyott a földre és el kezdet zokogni és közben azt mondogatta
- Viszlát Lauren Marshall.

A Hybrid lányaWhere stories live. Discover now