Legends never die - A legendák örökké élnek

Prológus

A prológus nem követi a történet további stílusát, így ha esetleg kevésbé nyeri el a tetszésed, maradj itt az első fejezetig, az hátha megváltoztatja a véleményed. Ha viszont tetszik a prológus stílusa, akkor garantálom hogy a könyv többi részét is élvezni fogod.

Jó szórakozást, illetve ahogyan a fenti videó is mondja: welcome to Versailles!

Egy nem túlságosan kidolgozott terv: ennyi kellett ahhoz, hogy gond nélkül bejussanak a Versaille-ba, és még királyi ellátást is kapjanak, míg az emberek mit sem sejtenek valódi kilétükről. Tipikus... A gazdagság reményében még gyilkosokat is beengednének.

Két hete annak, hogy Heszna és Bucky egy távoli, hatalmas szigetország királynőjének és főparancsnokának álcázva magukat, csalfa ígéretekkel becsábították magukat a Versaille-ba. Mivel az áruló Hector elleni küzdelem után egy óvatlan pillanatban elterelték az átjárójukat, egy 17. századbeli dimenzió Franciaországába kerültek, a féregjárataikat pedig blokkolták, így ameddig kitalálják mit tegyenek és hogy miért lehetett előnyös a férfinak hogy odaküldte őket, valami élettelen vagy életveszélyes dimenzió helyett, arra jutottak hogy annak a tervei szerint játszanak és a kastély környékén kezdenek kutatni, hiszen valószínűleg nem volt véletlen hogy odakerültek.

A tervük következő lépése már csak az volt, hogy a bizalmatlankodás eloszlatása végett maguk mellé állítsák a király öccsét, Philippe-et, amihez egy megakadályozott "gyilkossági kísérlet" ellene tökéletes volt a tökéletes csali. Egy kis mesterkedés Heszna sárkányával, Naruval és kész a tökéletes királyi puccsuk.

- Elkészülsz még ma? - kérdezte türelmetlenül topogva a nő.

- Tudod nem mindenki van így hozzászokva a századok közti váltáshoz. - A barna hajú férfi összehúzott szemmel pillantott rá ahogy az utolsót gombolta kabátján.

- Mindegy... Inkább menjünk, még lekéssük az alkalmat, akkor meg cseszhetjük. - Ezzel a Heszna mellkasán lévő fehér ékkő - amit ügyesen ékszernek álcáztak - felizzott és egy fénnyaláb tört elő belőle, ami egy magas, fehérhajú, korhű ruhát viselő férfivé formálódott. - Mindenkinek megvan a terv? - nézett körbe rajtuk.

- Nem ez az első küldetésem - morogta Bucky. Az arca kissé nyúzott volt és fáradt, tisztán látszott rajta hogy ez a korszak nem neki való.

- Nem is a hozzáértésedben kételkedek, hanem a színészi képességeidben.

- Én meddig játsszam a halottat? - kérdezte Naru.

- Hát figyelj, szerintem ha biztosra akarunk menni addig amíg kidobnak valahova vagy eltemetnek, vagy ha meg tudjuk oldani valahol leváltjuk az egyik embert és kihozunk. Vagy ez vagy az. De köszönöm hogy elvállalod.

- Nem rajtam múlt. Nincs más választásunk. Egy tőrt kérhetek? A kardomon nagyon feltűnő hogy nem idevaló.

Bucky a kezébe nyomott egyet, amit ő a kezében tartva magára öltötte az apró asztalra odakészített fekete köpenyt, és hárman indultak a herceg elleni "merényletre".

Kilépve a szobájukból nem kellett sokat menniük hogy a túldíszített palotának Philippe számára fenntartott lakrészébe érjenek. Annak bejáratának a fordulójában megálltak, míg Naru eredeti, fénylő, jégkék szemeivel nézett át a falon hogy felmérje a terepet.

Két őr van összesen az ajtóban. - mondta nekik gondolatban.

Míg az egyiket hipnotizálom, a másikat fogjátok le és hallgattassátok el. Minél kevesebb sérülés. - Ezzel már el is indult Heszna az egyik felé, míg a két férfi a másikat minél gyorsabban, még mielőtt bármiféle hangot kiadhatott volna Bucky lefogta, Naru pedig betömte majd befogta az eltökélten ellenkező férfi száját.