Legends never die - A legendák örökké élnek

Első fejezet

XIV. Lajost XIV. Louis-ként fogom emlegetni ebben a könyvben, hiszen ha a Philippe-et nem fordítom Fülöpre, akkor azt sem.

Nem tudnám megmondani micsoda, de valami nagyon nincs rendben Hesznával meg a parancsnokával. Mióta egy hete az a fehér hajú megpróbált megölni, valami megváltozott velük kapcsolatban. Nem kértek kifejezetten semmit, de egyre furcsább kérdésekkel keresnek meg.

Annak ellenére hogy Heszna teljesen védtelennek látszik, valami mégis azt súgja hogy ez nem így van.

Persze mindezt hiába próbálom Louis-nak elmondani, ő annyit lát, hogy katonai segítséget nyújthatnak nekünk azért cserébe, hogy kereskedjünk velük. Ami persze jól hangzik, de mit sem ér, ha valamit terveznek a háttérben. Miért jelennének meg pont most, csak ketten, hirtelen egy teljesen ismeretlen "szigetország", uralkodója és a parancsnoka. Hogyhogy nem hoztak kíséretet? Ha a nőt még egy holttest látványa is elijeszti, hogyan utazott be a francia partokon gond nélkül? Egyáltalán milyen hajóval jöttek?

Persze biztosan mindenre lenne magyarázatuk, de minél többet találkozom velük annál jobban szembeötlik... Valami. Nem tudnám megfogalmazni micsoda, de valami nagyon nem stimmel velük kapcsolatban.

Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább idegesít a dolog. Természetesen az pedig, hogy megpróbáltak megölni, el lett tusolva, nehogy bárki megtudja. Valahol úgy érzem Louis még csalódott is amiért nem sikerült. Ki tudja, lehet pontosan ő küldte azt a férfit, csak nem sikerült a terve. Nem állna messze tőle hogy ilyenhez folyamodjon. Főleg ha előtte megpróbálta megölni Hesznát is, úgy végképp nem kételkedne senki. Hisz ha egy királynő nem jött össze, a régenst hátha el lehetne tüntetni...

Jobban meggondolva, ez nem is olyan elrugaszkodott feltevés. Louis soha nem szeretett senkit, aki veszélyeztethette a hatalmát, vagy aki szembe mert szállni vele. Én pedig amióta az eszemet tudom, mindkettő erősen igaz rám.

Micsoda egy aljas számító...

Elfintorodva ülök az ágy szélére. Először háborúba küld meghalni, aztán mikor nem jön össze a terve megöletne. Méltóztattam utána megszületni és életben maradni, egyértelmű hogy vesznem kell emiatt.

Hirtelen léptek dobogását hallom, amint vészesen közelítenek a szobához, mígnem beront két ismerős alak: Heszna és Bucky.

Mit keresnek itt?

Elég sietősen csukják be maguk mögött az ajtót, mintha menekülnének valami elől.

- Nem láttak meg, ugye? - kérdezi a nő.

- Szerintem nem. - Ahogy hátrafordul a nagydarab, izmos férfi és észrevesz, megböki Hesznát.

- Baszdm- Végig sem mondja, teljeset fordul a személyisége. - Jó napot - pukedlizik. Bucky is köszön, majd néhány mindentudó pillantást vetnek egymásra ahogy biccentek nekik.

Mit keresnek itt?

- Elnézést a tolakodásért, de magának nem találkozója lenne jelenleg? - teszi csípőre a kezét Heszna.

- Elnapolták. Azt esetleg szabad tudnom hogy mit keresnek itt?

- Igen, ez egy... Nagyon érdekes történet. - Összeszorított szájjal nézne a királynő Buckyra, várva hogy folytassa.

- Igen - bólint.

- Hallod veled is csak eggyel többen vagyunk - szűri a fogai közt, majd megforgatja a szemét.

- Ha már így alakult, mi lenne ha...

- Most? - vonja össze a szemöldökét a nő. Csendesen figyelik egymást, néhány apró arcmozzanatot lehet csak észrevenni, mintha néma beszélgetést folytatnának. Kicsivel később a nő gondolkodva az állához emeli a kezét, majd újra Buckyra néz.