Sweet Valentine

Csak egy nap. Vagy mégsem?

Jó lett volna ha ezúttal nem vagyok egyedül, megint, mint az ujjam. De nincs mit tenni, ha egyszer senkinek nem kellek. Tudom amit tudok, jó is vagyok benne, tudom, meg amúgyis mások is mondják. De nem ez a lényeg. Ami viszont az, hogy megint el fog jönni az a nap az évben, mint mindig, melyet valahogy sosem várok. S hogy melyik ez a nap? Megmondom én. Valentin nap, a szerelmesek napja. Na persze mindig kitalálnak valamit nekünk és mi jó pofát vágva hozzá örülünk is neki. De ez, legalábbis részemről, mindig csak a látszat. Az elején ugyan örülök, de az addig is tart.
Most azt találták ki, hogy adjunk ki egy szexis fotósorozatot, egyénileg és csoportosan is. Hát megtettük. Voltak s vannak párjaink a bandán belül így velük id készültek külön kis sorozatok. Itt említeném meg, hogy azért valahol hízelgő volt ahogy néha észrevettem, hogy volt aki a kelleténél tovább nézett meg engem. Rendesen jólesett akkor lelkemnek a dolog.
A fotózás végeztével aztán, eléggé estébe nyúlt a vége, úgy döntött a banda hogy eme jeles nap alkalmából menjünk el inni, kicsit lazítani. Ki akartam bújni a dolog alól, mert nem akartam látni a sok enyelgő párocskát. Csak hát a tervem ott bukott meg mikor nem számoltam az eszement WooSan párossal. Ők nem hagyták, hogy meglépjek.
Így aztán most itt vagyok és koccintok velük. Hogy hanyadik körünk nem tudom, csak az a biztos, hogy már kellemesen elzsibbadtam. Sőt, így nem is mondtam nemet mikor egy kis fiúka, tuti fiatalabb volt tőlem, táncolni hívott. Nem volt éppen csúnya ezért is mentem vele. Táncoltunk is és nem is akárhogy. Ahogy a számok jöttek egymás után én úgy kerültem egyre oldottabb hangulatba. Hagytam, hogy a fiúka hozzám érjen, hogy hozzám simuljon s azt is hagytam volna, hogy megcsókoljon ha drága Hongjoong-unk nem zavarja el mellőlem.
- Olysn illúzióromboló vagy Hongie.
- Te meg részeg.
- És? Jól érzem magam. Javaslom te is tedd ezt. - ütögettem meg kis lágyan arcát, aztán mert szomjas voltam ittam is. De persze ezt sem tudtam nyugton, mert Hongjoong kivette a poharat kezemből és egy húzásra kiitta tartalmát.
- Te akartad. - mondta, majd letéve a poharat kezem fogta meg és húzott táncolni.
Nem tagadom meglepett, de nem bántam. Táncoltam én Hongjoong-al is. Nos... vele azért egész más táncot lejtettünk. Szerencsére vagy sem, de a tömegben nem tűnt fel, remélem, senkinek, hogy tulajdonképpen mit is művelünk. Mert amit mi csináltunk az már rég elhagyta a tánc fogalmát. Főleg amit én leműveltem. Elég hamar feltűnt az elért hatás, de nem szóltam róla. Igazság szerint nem is kellett, mert Hongjoong nem bírta sokáig. Egyik pillanatról a másikra fogott kezemre és kezdett el húzni kifelé a táncoló tömegből, aztán ki az épületből is, hogy egy kint várakozó taxiba már szinte úgy lökjön be. Kissé heves volt, főleg miután ráparancsolt a taxisofőrre, hogy induljon és a címet is elhadarta neki. Próbálta takarni gondját, de én már rég tudtam róla, és mert ittam, nem is keveset, volt bátorságom lépni.
- Ha hazaértünk segíthetek. - direkt súgtam fülébe, hogy közben direkt tettem egyik kezem erősen dudorodó nadrágjára.
- Hidd el, hogy nem úszod meg. - nem lökte el kezem, csak combomra fogott és szorított rá.
Nos... Akkor még nem sejtettem, hogy Hongjoong valójában milyen szenvedélyes is tud lenni.
Utunk végén Hongjoong fizetett míg én igyekeztem eljutni a bejárati ajtóig és kinyitni. Sikerült. Ahogy aztán bejutni a házba is. Akkor már Hongjoong is jött velem. Alig bújtam ki cipőimből, Hongjoong-ból előbújt a kisördög. Mondhatni letámadott engem, heves csókcsatába hívott amit hülye lettem volna elutasítani. Először ő kent fel engem szinte a falra, aztán én őt. Mondhatni harcoltunk kissé a dominanciáért. Végül Hongjoong győzött. Hagytam hadd vigyen szobájába, hadd lökjön az ágyra s essen nekem mint holmi kiéhezett vad.
Hogy őszinte legyek nem tudom hány menetet nyomtunk le, ahogy azt sem tudom végül miért ébredtem a földön Hongjoong mellett, csak az a biztos, hogy a hátsóm rendesen zsibbadt. Jobban szemügyre véve a környezetem feltűnt, hogy a takarón fekszünk, lent a földön ugyebár és csak egy pléd takar minket. Fel is akartam kelni, hogy valamennyire rendbe szedjem magam s a szobát is, de ebben egy kéz megakadályozott.
- Hova-hova? - csak fogott és bújt hozzám fogvatartóm, Hongjoong.
- Ideje lenne felkelni. A padlón fekszünk. - s igen, éppen ekkor rémlett fel mit is tettünk mi, többször is, az éjjel. Szégyenemben arcom takartam el. Basszus mit tettem?! Mit tettünk?!
- Nekem így még jó. - eszébe se volt elengedni.
- Ugyan Hongjoong... - toltam volna el továbbra is - ne tegyél úgy mintha ez normális lenne. Ez csak egy este volt.
- És? Szeretnél ismétlést? - hirtelen emelkedett fel, könyökölt fel s nézett le így rám.
- Ugyan... Ne hülyéskedj már.
- Miből gondolod, hogy hülyéskedem? Hm? - arcomra simított amit jelenleg nem igazán értettem.
- Ha kanos vagy ne rajtam akard kiélni. - egy lendülettel toltam el és ültem fel. Ám ő ugyanazzal a lendülettel vissza is fektetett. No igen, van azért erő benne is.
- És ha ezt akarom tenni? Ha csak te vagy képes ilyenné tenni? - szólni se tudtam hirtelen - Mi van ha azt mondom elegem van már mindenből és nem akarom, hogy más is hozzád érjen rajtam kívül?
- Ez... Ez mi akar most lenni Hongjoong? - lesokkolt kissé. Hát még azzal mikor megcsókolt. Csak úgy megtette értitek? De... valahogy ez a csók teljesen más volt mint az este kapottak. Ez a csók most olyan érzelmes volt, gyengéd, puhatolózó, végül pedig olyan igazán szívdobogtató.
- Ez lenne az én elcseszett szerelmi vallomásom. - mondta a csók után - Boldog Valentin napot. - és még puszit is kaptam.
- Ugye nem viccelsz? - szemeim könnybe lábadtak.
- Ilyesmivel soha. - ahogy kimondta rajtam volt a sor, hogy megcsókoljam őt.

És igen, itt kezdődött el a mi kapcsolatunk. Ilyen kurtan furcsán kitekerten. De pont így volt tökéletes. S az us biztos, hogy sosem feledem ezt a napot.