Color | Jikook

3

Ahogy hazajutottom, tanuláshoz fogtam, és addig le sem álltam amíg úgy nem éreztem, hogy én holnaptól kezdődően kitűnő tanuló leszek.  Na jó, kit csapnék én be ezzel a dumával, egy zacskó ropival a kezemben néztem a tévét. Ha kérdeznék sem tudnám megmondani mi is ment a készülékben lehet, hogy pornó, de lehet az is, hogy Micimackó roppant érdektelen kalandja.
-Szervusz Jimin! -köszönt be édesanyám, egy intéssel jelezte, hogy ő is hazaérkezett.
-Milyen napod volt?
-Szar, mint mindig. -sóhajtott félájultan.
Levéve a cipőjét és az irattáskáját ment vontatott léptekkel a konyhába, hogy talán főzzön magának egy feketekávét.
Hál istennek ő sosem nyúzott azzal, hogy tanuljak, azt mondta rám bízza hogyan tanulok. Ezért is vagyok nagyon hálás neki, sosem szól bele az életembe. Ezek mellett egy gondoskodó anya.
A mellettem lévő készülék felcsörren, ezzel rám hozva a szívgörcsöt.

-Igen? -vettem fel egy ismeretlen számot.

-Na végre, hogy felvetted. - sóhajtott bele készülékbe az illető, akinek nagyon ismerős volt a hangja csak még nem tudtam kié lehet az.

-Mit szeretne? kérdeztem bizonytalanul.

-A telefonomat, amit véletlenül eltettél amikor mellettem ültél, szóval át tudnád adni most?

-Jungkook? -fagytam le egy pillanatra.

-Nem az újságot hordó postás. - szinte hallottam, hogy megforgatta a szemét.

-És hol kéne átadnom?

-Gold Money kávézó jó neked?

-Oké akkor ott találkozunk szia. - feleltem már csendesebben. Biztos azt hiszi, szándékosan loptam el.
A táskámban tényleg ott volt az ő telefonkészüléke, talán máskor jobban kéne figyelnem mit teszek el.

-Hova tart a séta fiatalúr? -anyám felnézett az újságból.
-Csak odaadom az egyik padtársam telefonját mert véletlenül eltettem. -vakartam kínosan ott a tarkóm, hogy én mekkora egy balfaszok vagyok.

Viszont arra nem gondoltam, hogy éjszaka van és sötétben alig látok valamit, és erre rátesz egy lapáttal, hogy színvak vagyok.
Máskor használnom kéne az agyamat, ha egyáltalán van nekem ilyenem.
Bukdácsolva de végül odaértem a kívánt a kávézó elé, A keresett személyt nem láttam, de minden porcikám azon volt, hogy végre megtaláljam.
Két tenyér nehezedett a vállamra, ami miatt megijedtem és legszívesebben eltörtem volna az illető kezét, ha láttam is volna valamit.

-Normális vagy, megrémítettél! -dörrentem Jungkookra.

-Azt látom, na de hol a telefonom? -nyújtotta ki a kezét.

-Ezt akkor adom oda, ha bocsánatot kérsz amiért ennyire rám ijesztettél. -fontam keresztbe karjaimat.

-Jimin ne húzd ki a gyufát. -kezdett nyugtalan lenni.

-Akkor mondd, hogy bocsánat. -dacosan meredtem rá.

-Jól van nyertél, bocsánat őfelsége. - hajolt meg előttem színpadiasan.

-Mindjárt más! - vigyorodtam el.