Road To Madness

1.

Taehyung:

Azta... milyen szép napunk van ma.
Kár hogy nem tölthetem hyunggal ezt a napot pedig el mehetnének az erdei kis vadász lesre...vajon, hogy kerítünk majd időt az ilyesmire...

-Taehyung mindent összeszedtél?
-kérdezi anyu a haját igazgatva
-Ha a minden alatt ezt a két táskányi cuccot érted akkor igen.-válaszolom kissé búskomoran.
-Na na ne vágj már ilyen bús arcot Jaeyong mindjárt itt van...ugyan már te is örülsz, hogy itt hagyjuk ezt a romhalmazt.

-Igen, örülök...annak, hogy találtál valakit aki mellett boldog vagy és olyat aki nem bánt...de én nem akarok menni...- nem akarom hyungot itt hagyni.

-Ezt már meg beszéltük fiam nem maradsz itt ezzel a szemét alakkal, főleg ha el mennék akkor te maradnál az egyedüli box zsáknak...amint el költöztünk fel is...

-Ezt is meg beszéltük anya az...hogy ez a faszkalap vert nem csak az ő sara...rettenetesen hazutsz és én sem tudtam mindíg a hátamat tartani mikor el mentél pasizni....miért csak az ő hibája...nem mintha védeném de ha férfi lennél, és az ő helyében te elnéznéd hogy a feleséged egyfolytában pasizni jár majd össze hazudozik valamit a szemedbe.. -mondtam kissé felháborodva mindkettőjüknek meg van a hibája de anyu úgy csinál mint a ma született bárány.
-Te nem érthe..

-Igen is értem...és engem sem bántott volna ha nem falazok neked... egyébként.

-Ezzel azt mondod az én hibám? vagy netán...oh, itt van.

-Húú egy újabb drága autó...ennek mániája mindíg egy másikkal megjelenni?...milyen felvágós. -pislogtam nagyokat a fényezett fehér járgányra
-Fogd már be fiaaam. -csapott anyu a vállamra azt hiszi így csak le járatom pedig csak a házunkra kell nézni...ugyan már ha eddig érdekelte volna honnan jövünk, milyen családból már rég nem érdekelné az anyám. Legalább nem csak egy, egy éjszakás kalandnak tekintette...ezt mindenesetre a javára írom.
-Taehyung hát újra találkozunk eddig nem sok időt töltöttünk együtt de ha mind együtt élünk lessz időnk megismerni egymást FIAM -hé ember ugye nem azt mondtad aminek hallottam
-Jajj ne csak állj ott mint egy fa darab Tae drágám- tessékelt anya a kocsihoz mert, azt hiszem akkora sokk ért hogy este is ott maradtam volna...mondjuk Minjae hyung biztos értem jött volna és észhez térít egy taslival.
-Na és Taehyung örülsz, hogy a fiammal egy suliba fogsz jár...

-Jaeyong drágám én méég...- újabb sokk lemaradtam valamiről?
-Oh hát még nem beszéltetek?

-Miről nem beszéltünk, anya? -kérdem egy kis nyugtalan éllel a hangomban.
-Arról hogy Hoseokkal egy suliba fogsz járni nem mondta Hyori?

-Nem, Kim Hyori nem említett ilyesmit még csak nem is próbált, anya miért nem maradhatok a sulimban jól megvagyok és...

-Annak a sulinak elég rossz híre van, Taehyung és anyád szerint sincs rád jó hatással..- hogy mi van?
-Anya! álljon meg a menet nem dönthetitek el mi van rám rossz hatással és mi nem..-kezdtem kiabálásba az idegességtől.
-Elég legyen fiam az a suli tele van huligánokkal, most meg van a lehetőséged, hogy rendes iskolába járhatsz...

-Haah?..rendes iskola mi a baj az enyémmel ott vannak a barátaim, rendesen tanulok, nincs benne semmi kivetnivaló és biztosan jobb mint elkényeztetett kölykök közé jár..

-Elkényeztetett kölykök? azt mondod a fiam egy elkényeztetett ficsúr? és én, én is az vagyok? mert oda jártam.. - veszekedett már Jaeyong is.
-Hé drágám kérlek ne emeld fel a hangod..biztos csak hirtelen jött neki a dolog beszéljük meg otthon oké?- nyugtatta le anyu a kedélyeket ezután nem szóltunk egymáshoz én bedugtam a fülhallgatómat és bekapcsoltam a lejátszási listát amit még hyung állított össze ő csak ,,nyugodj le a picsába" listának hívta és lassú számokat rakott bele.
Mégis mit képzelnek....hyung...ő...,
Nem érdekel nem veszik el az utolsó lehetőséget, hogy találkoztak vele!

Jó két óra után meg is érkeztünk a...a hát nem is tudom minek nevezzem háznak nem igazán mondanám villa?
Még be sem értünk a kapun és külön személyzet fogadott az egyikük megkérdezte behozza e a bőröndöm a kocsiból. A válaszomra viszont, hogy csak a magamnál tartott két táskám van nem igazán számított és... esküszöm mintha lenéző pillantásokat küldött volna felém.
A szoba amit kaptam a régi szobám bő kétszerese fürdőszobával hirtelen majdnem megkérdeztem, hol az én ágyam, mert nem hittem abban hogy ez egyedül az enyém lehet, gondoltam talán Jaeyong fiával egyszobában leszek mivel ez túl nagy nekem. Körülnéztem a házban, kipakoltam a holmim, írtam egy sms-t Minjae-nak az új telefonomról amit random a kezembe nyomott anyu mondva ajándékot kaptam Jaeyongtól. Nem mintha kértem volna, igaz az enyém képernyője be volt törve és nem a legújabb modell de a célnak megfelelt. Legalább ez bizonyítja, hogy valószínűleg nem a telefonon lógva élem az életem.
Lezuhanyoztam aztán lebattyogtam a lépcsőn azon céllal hogy megismerkedjek a hűtővel akivel reményeim szerint nagyon jóban leszek, mikor hangos beszélgetést hallottam meg a bejárati ajtótó felől.
Abba az irányba pillantottam és figyeltem a sok belőtt sérós úrfit az élére vasalt eggyenruháikban.
-Choa, hozz fel a szobámba valamit inni a szokásos jó lessz- monda a valószínűleg új mostoha testvérem.
-Nem, nekem inkább most csak vizet elegem van a gyümölcs levekből amit itt iszom - jajj ne biztosan nem 100%-os a narancslé
-Olyan válogatós vagy Jimin hyung- mondta neki egy magasabb fiú akiről ránézésre nem biztos, hogy fiatalabbnak nézném attól a Jimin nevűtől.
-Hopie hyung te...nem mondtad, hogy látogatód van- bökött felém a "vizet kérek" fiúcska. Erre mind felém kapták a fejüket, mire inkább sarkon fordultam az eredeti célom felé folytatni az utam, de megállítottak.
-Hé...te, te vagy akiről az apám beszélt? Nem tudtam hogy ilyen hamar befészkelsz hozzánk, még van képed...

-Én is örültem a szerencsének drága, újdonsült testvérem, remélem nem sokáig kell elviselnünk egymást - vágtam vissza mielőtt még befejezhette volna a mondandóját, nem engedhetem hogy le nézzen mostantól együtt fogunk lakni és mivel ez az ő háza előnyben van de még ha ez igaz is csak tennem kell érte, hogy ne érezze nyeregben magát csak mert hazai terepen játszik. Ez után inkább vissza sétáltam a szobámnak kijelölt helyiségbe és a fülhallgatót bedugva megpróbáltam "meditálni" egy kicsit mielőtt belevágok az idegroncsoló estébe ebben az új... mi is? "otthonban".