Rabod vagyok

1. fejezet

  - Hát szuper! Nem elég, hogy összevesztem Daviddel a szallagavató miatt már sokadjára, de még itt van ez az új srác is, akit pátyolgathatok. Nem megnyertem a főnyereményt?- fakadtam ki Lianak egy esős, októberi napon. Október, a hónap, amit talán legjobban utálok. Ilyenkor már közel sem vagyunk a szünethez, sok a lecke, pedig mi diákok még alig szoktunk hozzá a korán keléshez és az ingázáshoz.
  - Nyugi Amber, volt már ennél rosszabb is. Azokat az emlékeket kost had ne kezdjem el sorolni.- elnevette magát. Persze, neki könnyű, nem neki kell egy teljesen új diákot hozzászoktatni az iskolához. De mit mondhatnék, lehetne együttérzőbb is.
  Álltunk még Liával egy kicsit a kapu előtt, és vártuk, amíg az új srác befut. Amikor megszólalt a csengő Liának be kellett mennie, én így egyedül maradtam az iskola előtt esernyő nélkül, az ég pedig bármikor leszakadhatott.
Egy bő tíz perc ácsorgás után mintha egy alakot véltem volna felfedezni a sarkon. Még sosem láttam errefelé, biztos ő az új fiú, akit a mai napon körbe kéne vezetnem. Ahogy közelebb ért egy nálam néhány évvel idősebb, szőkés barna hajú aranybarnás szemű, izmos férfit láttam.
- Szia!- köszöntem neki, válaszul viszont csak egy mosrcos grimaszt kaptam. Látszott rajta, hogy mennyire nem örül az új iskolájának. -Szóval én vagyok az a szerencsés, aki körbevezethet téged eme kifogásolhatatlan intézményben.- szerintem hallhatta a hangomon, hogy egyáltalán nem lelkesedek a feladatért.
- Ian vagyok, örülök a találkozásnak!- ő is zéró lelkesedéssel szólalt meg. A hangja mély volt, mégis lágyan csengett. Megerőltettem magam, és én is bemutatkoztam neki.
- Amber vagyok, Amber White. Szerintem meg is kezdhetjük a körutunkat, így is elkéstél, és be kell érnünk a harmadik óránkra. Mivel mint látod, ez az iskola hatalmas, kevésnek találom az időt a körbevezetéshez. Melyik osztályba kerültél?
- 12. C.- láttam rajta, hogy egy kicsit kellemetlenül érzi magát. A szemembe nézett, és csak most láttam, hogy íriszeiben jóval több az arany szín, mint gondoltam elsőre -Hány éves vagy?
- 17, én is 12. C-s vagyok.- egy kicsit értetlenül álltam a kérdéséhez, hiszen ez egy középiskola végzős évfolyama. Mégis hány éves lennék? 8?
- Nos, én 21 vagyok...- éreztem a hangján, hogy zavarba jött. Nem akartam firtatni a témát, ezért elindultunk be, az épületbe, és minden termet egyesével megmutattam neki. Mind a ketten jól éreztük magunkat, legalább is jobban, mint előre gondoltuk.

  - És ezzel az iskola termei el is fogytak.- mondtam enyhén kifulladva Iannek, aki látszólag nagyon örült, hogy nem kell többet sétálgatni.- Ha bármi kérdésed lenne, keress meg bátran, nem lesz nehéz, hiszen osztálytársak vagyunk.- mondtam kuncogva, és Ian arcán is láttam megjelenni egy halvány mosolyt. David közben végig minket bámult. Feltűnt, hogy nem tetszik neki, hogy ezzel a sráccal barátkozom, de ezt szerencsére nem szabhatja meg. Kezd elegem lenni az állandó atyáskodásából. Mivel csak az évfolyamtársam, így könnyen elkerülhetem. Hallottam a csengőt, és az új fiúval elindultunk a terem felé. A terembe belépve Lia fogadott minket.
  - Már hiányoltalak!- szólalt meg, majd átölelt, mintha már évek óta nem találkozunk volna.- Szia, Lia vagyok!- fordult most Ian felé.
  - Üdv, Ian, és nagyon úgy tűnik, hogy osztálytársak leszünk.
  - Gyertek, foglaltam nektek helyet.- mondta, majd két teljesen üres padhoz vezetett bennünket. Én leültem Lia mellé, Ian pedig az előttünk lévő padba. Előkészültünk, és lassan kezdetét is vette az irodalom óra. A nap igazából így telt, hárman jól elvoltunk. Nem is hiányzott Dave, egy kicsit sem.

Hamar vége lett a sulinak, és szokás szerint Liával, Davel, és Ericel sétáltunk hazafelé. Én lakom a legtávolabb az iskolától, általában csak Dave szokott elkísérni. Ma sem volt másképp. A ház ajtajáig kísért, de ahelyett, hogy megcsókolt volna, mint általában, ma csak egy számonkérő pillantást vetett rám és belekezdett a mondókájába:
  - Nem tudom, hogy mit akarsz ettől az Iantől, de nagyon gyorsan felejtsd el! Ha nem, nagyon meg fogod bánni.- Ekkor megrántotta a karomat. -Megértetted?- nem mertem megszólalni -MEGÉRTETTED?!
  - IGEN!!- üvöltöttem rá, bementem a házba, becsaptam az ajtót, majd felrohantam a szobámba, mindezt a bátyám és a menyasszonya láttára. A szobámba érve kulcsra zártam az ajtót, majd éreztem, hogy eleredtek a könnyeim. Nem volt erőm az ágyig elmenni, az ajtóm mögött törtem össze. Nem ehhez vagyok szokva, és bár gondoltam, hogy David már nem szeret úgy, mint régen, ez azért még tőle is sok volt.

Szóval ez lenne a Rabod vagyok legelső fejezete. Egyelőre úgy néz ki, hogy minden hétfőn és pénteken érkezik új fejezet, de előfordulhat, hogy szerdán, illetve szombaton is megjelenik egy rész. Persze ez ritka, jó, ha havonta egyszer előfordul. A következő fejezet már hétfőn érkezik. Mindenkinek örömteli vasárnapot kívánok!