A kávézó és a Lan fivérek 🔴 - folyamatban

1 fejezet - A találkozás (๑˃̵ᴗ˂̵)ﻭ

1 fejezet

A nevem Wei Wuxian. Nemrég végeztem el az iskolát, de sajnos az élet nem úgy alakult, ahogyan azt terveztem. A szüleim 4 éves koromban haltak meg egy autó balesetben, és édesapám munkatársa Jiang család fogadott be. Így máris lett 2 fogadott testvérem. Egy lány, Yiang Yanli, és egy fiú, Jiang Cheng. Nagyon kedvesen voltak velem, bár Jiang Chengnek volt egy undokabb oldala is. Olyankor nagyon sértő dolgokat tudott mondani legyen az családtag vagy én. Neki nagyon fontos volt, hogy mit gondolnak róla mások, főleg akkor mikor én valami verekedésbe keveredtem a suliban. Na, mindegy is. Ahogy befejeztem az iskolát, bár ők marasztaltak még, de én már nem akartam kolonc lenni a nyakukon.

Ezért vettek nekem egy lakást a belvárosban, azzal a kikötéssel, hogy minden héten legalább egyszer írnom kell nekik.

Szóval elkezdtem munkát keresni, és találtam is egy remek kis kávézót. Elég nagy volt a forgalma, és épp kerestek is egy új embert.

- Fel van véve! – nézte át az önéletrajzomat Wen Chao. Ő volt a közvetlen kis főnököm, de volt egy tulajdonosa is a helynek, valami Wen Ruohan. Sosem láttam még itt. Annyit tudtam, hogy ezen a helyen nappal egy sima kávézó van, de éjszaka odalent egy sztriptízbárt üzemeltetett az öreg. Elég perverz lehet. Még jó, hogy eddig nem volt szerencsém találkozni vele. Fél füllel hallottam csak sztorikat Xuétól, hogy állítólag néha az alkalmazottakat is szívesen kipróbálta. 

A munkatársaim, Wen Ning, és Xue Yang volt. Wen Ning egy kicsit félénk, de vicces srác volt. Xue Yang pedig mint utólag megtudtam, ő esti műszakban odalent is a dolgozik. Egy igazán vagány, belevaló srác. Tetszik nekem. De ne értsétek félre, nem úgy tetszik, hanem van egyfajta kisugárzása, ha az ember ránéz, és közöttünk rögtön megvolt az összhang. Mi hárman elég hamar barátokká váltunk.

Délelőtt csak a reggeli időszak volt húzós. Ilyenkor arra sem volt időnk, hogy szusszanjunk egyet. Aztán egészen fél 1ig szinte alig voltak. Majd megint megrohamoztak minket. De én egy cseppet sem bántam. Szeretem, amikor történnek a dolgok körülöttem. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy nap, Wen Chao, a főnököm, ajánlatot tesz nekem.

- Megismételné? – kérdeztem vissza meglepődve. Ott ültem bent az irodájában. Nem volt szokatlan, hogy néha behívott magához, de most olyat kérdezett, hogy teljesen lefagytam.

- Wei Wuxian... - csóválta meg a fejét mosolyogva. – Legyél a szeretőm.

- Öm...

- Adok neked némi gondolkodási időt. Nem járnál velem rosszul. Tudom, hogy vissza akarod fizetni a lakás árát a fogadott szüleidnek. Ezzel plusz pénzt kereshetnél. Ráadásul, elkísérhetnél néha üzleti utakra is. – magyarázta tovább én pedig csak leesett állal hallgattam végig. Őszintén megmondva, Xue Yangtól hamarabb vártam volna valami hasonló ajánlatot, mintsem pont tőle.

- Hízelgő. – nevettem zavartan. Mégis minek nézz ez engem? Hiszen én voltam az első, aki kapásból nemleges választ adott az éjjeli műszakra. Akkor már sejthette volna, hogy nem adom magam akárkinek, főleg nem egy férfinak. - Gondolkodom rajta, oké? – álltam fel a székemből.

- Tudod a számom. – csak ennyit mondott és visszabújt a számítógép mögé én pedig vissza álltam a kasszához.

- Mit akart tőled? – könyökölt a pultra Xue.

- Nem érdekes. – nevettem zavartan mire Wen Ning is odahajolt hozzánk.

- Ajánlatot tett?

- Wen Ning – mutatott rá Xue egy csalfa mosollyal, majd rám nézett és a vállamra tette a kezét. – Mond, hogy nem mondtál neki igent.