A kávézó és a Lan fivérek 🔴 - folyamatban

2. rész - A randi

Az előző rész tartalmából...

- Mi ilyen sürgős? - nyitottam ajtót és rögtön el állt a lélegzetem. A félisten! Itt állt az ajtóm előtt! Ráadásul a törölközőm ekkor adta meg magát és kecses mozdulattal hullt a földre.

Uram atyám, lehet ez a nap ennél kínosabb? Rögtön lehajoltam a törölközőért miközben ő kapásból hátat fordított nekem. Legalább nem szatír és nem bámul. De nem kerülte el a figyelmemet a vörösödő füle.

- Nem láttam semmit! - hallottam meg zavart hangját.

- Hahaha.... ez ennél már nem lehet kínosabb - nevettem zavartan. - Öm... mit keresel itt? Mármint honnan tudtad hol lakom? - próbáltam minden szégyenemet összeszedni. Érzem, hogy az én arcom se különb az ő fülénél.

- Én.. - úgy látom rendezte a gondolatait, és úrrá lett a zavarán, majd felém fordulva átnyújtotta a tárcámat. - Ezt elhagytad.

- Ah, köszönöm! - észre se vettem, hogy elhagytam. Milyen rendes, hogy ennyit fáradozott vele. - Öm... - hátrapillantottam az órára. Már nincsen éjszakai járat. - Messze laksz innen? Ha igen nyugodtan maradj itt éjszakára, már nem járnak a buszok. - ahh mit művelek? Hiába tudom, hogy kicsoda ő, akkor is csak egy idegen. Lehet mégis egy szatír! Vagy rosszabb! Lehet titokban egy sorozat gyilkos! Áh...Wei Ying.. túl sok krimit nézel.

- Köszönöm, de nem. Itt lakom a közelben. Jó éjt, Wei Ying. - majd el is indult.

- Várj! Hadd hívjalak meg holnap ebédre. - megállt és a válla fölött nézett vissza rám, és megint megtörtént. Elmosolyodott. Xuénak igaza van... félisten... a nők bizonyára csak úgy nyáladzanak érte.

- Megvan a számod, majd kereslek. - majd elment.

A szívem, egy pillanatra, hevesebben kezdett el dobogni. Az a mosoly, bizonyára sokan irigykednének most rám. Vissza mentem a lakásba, és becsuktam az ajtót. Bementem a konyhába és rögtön kezembe vettem a telefont és megnéztem ki írt. Bingo. Az egyik a nyomulós főnököm.

'Szia Wei, holnap tudnánk találkozni a xxx xxx sarkán? 11 óra körül ott leszek. Ha gondolod, ebédelj velem. Wen Chao' - 'oh bocsi de...a félistent már elhívtam'... - ezt akartam írni, de gyorsan töröltem és helyette a következőt írtam vissza.: 'Tudunk találkozni 11 körül, de meglátogat a nővérem. Vele fogok ebédelni. Nem gond?'

A másik üzenet azonban Xuétól jött. Felemeltem a szemöldökömet. Gyanús...

'Szia cicám! Na? Hogy sikerült a tervem? Találkoztál vele?!' - mi? A szemöldököm rögtön felugrott. Rögtön vissza írtam neki.

'Milyen terv?'

'Hát... nem látogatott meg a félisten?'

'Óhó! Nem elhagytam a tárcámat, hanem kivetted a szekrényből! Uhhhh.... Tudhattam volna, hogy a te kezed van benne!'

'Hahaha! ^^ Legalább megháláltad neki? Kapott legalább egy puszit?' - miközben ezt az üzenetet olvastam teljesen elvörösödtem.

'Puszit? Annál sokkal jobbat kapott Xue! Épp fürödtem, mikor valaki csengetett! Magamra kaptam a törölközőt és mikor kinyitottam az ajtót... '

'Levetkőztetett!? Neked esett?!'

'Hülye! Neem, leesett a törölköző és látott mindent! MINDENT!'

'óh... a helyébe én biztosan elkaptalak volna és....'

'FOGD BE!' (๑˃̵ᴗ˂̵)ﻭ