Haikyuu!! Oneshots // KÉRÉSEK ZÁRVA //

Oikawa X Reader

Az Egyetlenemmel

Egy átlagos délután volt, amit Oikawáéknál töltöttünk. Szülei nincsenek otthon, ezért ilyenkor nem történhetnek kínos szituációk és nem tudja senki a nyugalmunkat megzavarni. Rossz is lenne, ha minden egyes pillanatban szüleink körülöttünk forognának. Szokásosan elterülve feküdtünk kanapéjukon.

- Ah, kellene egy új kép az Instámra, már rég posztoltam - sóhajtott fel mellettem.

- Az élet nagy problémái... - gondoltam magamban.

Erre rá olyan 5 perccel jött egy értesítés miszerint Oikawa megjelölt egy bejegyzésben. Megnyitottam és nem hittem el, hogy képes volt ilyet tenni! Hogy nem vettem észre, hogy egy pár perccel ezelőtt csinált magáról egy selfiet, amit direkt úgy intézett, hogy én is eléggé látszódjak mellette.

- EZ MOST KOMOLY?! - kérdeztem, bár ez inkább háborodott felkiáltás volt.

- Hálás lehetsz! Nekem több követőm van sokkal, a röplabda miatt, hiszen, ~ mint tudod ~ elég népszerű vagyok! - szólt büszkén, de még mindig hallottam a szarkazmust első mondatában, ami lenyugtat: mégsem egy teljes egoista a legjobb fiú barátom.

- Persze, persze... Megtiszteltetés, hogy A Hatalmas Tooru Oikawa Instagram képén szerepelhetek! - mondtam, hatalmas nagy iróniával fűszerezve természetesen.

- Szívd vissza ezt a szarkazmust most rögtön! - parancsolt rám, a durcásat tettetve, ami kicsit aranyos és vicces volt, de pont ezért csinálja.

- Ez nem így működik! - ellenkeztem.

- De most így fog!

- Nem, felejtsd el! - kuncogtam.

- Csak szívd vissza amit mondtál és el is felejthetjük...!

- De nem fogom!

Egy kicsit várt és elgondolkodott. Felült és felém fordította egész testét.

- Ez esetben... - húzta gonosz mosolyra az arcát -... tudod mi fog történni most veled, amiért nem engedelmeskedtél nekem?

Lefagyva, de egyben érdeklődve és értetlenül néztem bele barna íriszeibe.

- Mi? - böktem ki ennyit.

- Hááát~

Erre elkezdett gyorsan csikizni. NE! Tudja, hogy ez a gyengepontom, bármennyire is szánalmas! NE, NE, NE!

Elkezdtem szakadni a röhögéstől emiatt és közben levegőért kapkodtam.

- Ké.. kérlek.. Hagyd.. Abba!! - böktem ki nagy nevetés közben.

- Ez nem így megy! - nevetett gonoszan.

- NEEHEHHHEHH! - tört ki belőlem egy hatalmas "Ne!", amit eléggé elhúztam, hiszen még most sem hagyta abba Oikawa.

Végre valahára abbahagyta. Olyan 2 percig csikizett csak, de nekem úgy tűnt, mintha az örökkévalóságig tartott volna. Ekkor levegőért kapkodtam, mire ő felém kerekedett. Lassan, óvatosan rámfeküdt, ezzel megakadályozva menekülésem előle. Őszintén, rémisztően közel volt most hírtelen hozzám. Mármint... RAJTAM FEKSZIK ÉS ENGEM NÉZ EGYFOLYTÁBAN.

- M.. Most mi az? - kérdeztem.

- Csak maradj csöndben egy kicsit. Pihennem kell, fárasztó volt a mai nap. Ébressz fel kérlek két óra múlva! Jó éjt! - bízta rám a feladatot, majd mielőtt reagálhattam volna bármit is, fejét nyakamba fúrta és már csak a szuszogását lehetett hallani.

Egy ideig csak a plafont bámultam vörös fejjel, majd ügyelve arról, nehogy felébresszem az alvó fiút, elővettem a telefonomat. Újra szemügyre vettem közös posztunk. Eléggé elképedtem, amikor megláttam mit írt a leírásba:

"Az egyetlenemmel❤️"

Ilyet általában párok posztolnak... És még egy szívet is tett mögé. Ez valószínűleg rajtunk kívül mindenkit összezavart. Újra megnéztem a kettő képet. Az elsőn egy peacet, a másodikon egy fél szívet formál kezével, közben mégis úgy intézve, hogy tisztán látható legyek én is. Ekkor olyat tettem amit még én sem értettem. Megnyitottam a kamerát és mosolyra húztam az ajkaim. A telefont úgy emeltem, hogy látszódjanak Oikawa barna fürtjei. Átkaroltam őt és lefényképeztem magunkat.
Nem vagyok a selfiek embere, olyat soha sem szoktam posztolni, ahol csak egyedül vagyok egy képen. Pont ezért ő is egy csomó képemen rajta van. Mit írjak a leírásba? Azután amit ő írt, érdekes lenne, ha csak úgy hagynám, hogy semmit sem írok oda... Jó, legyen. Elkezdtem gépelni amilyen lassan csak tudtam. Nem tudtam miért csinálom ezt, de csak sodródtam az árral.

"Olyan aranyosan alszik❤️"

Igen...ez lett belőle. Még én sem hittem el. Semmire sem bírtam gondolni, csak rákattintottam a posztolásra. Végignéztem ahogy lassan betölt és a kép mindenki számára elérhető lesz. Letettem a telefont és ő még mindig aludt. Lehunytam a szemem és elkezdtem óvatosan simogatni a fejét. Éreztem ahogy barna tincsein végig simultak az ujjaim. Így aludtam el én is lassan...

---

Kon'nichiva! ^^
Remélem tetszett ez a kis Oikawás rész. Lehet folytatása, de akár a ti képzeletetekre is bízhatom :3 Következő nagy valószínűséggel Kenma X Reader vagy Kuroo X Reader lesz, úgyhogy a Nekoma fanok készüljenek! XD