Szükségem van rád...

1. rész

-Ez a nap is úgy kezdődött mint egy átlagos roxforti nap az ifjú Harry Potter életében. Korán reggel felkelt és felkapkodta a ruháit mert szokás szerint késésben volt. Ahogy a nagyterem ajtaja nyitódott Harry egy iszonyat helyes kék szemű szőke herceggel találta szembe magát, Harry lefagyott amit a szőke mardekarós egy gúnyos mosollyal ajándékozott. Az ifjú griffendélest legjobb barátnője Hermione Granger zökkentette ki ámultságából.

-Harry! Azt hittem már le se jössz reggelizni.-Szidta le egy kicsit a lány a fekete hajút

-Neharagudj,kicsit elaludtam.-Mondta bűnbánóan Harry.

-Gyere,Ron már vár minket.-Mutatott a csirkecombot evő Ronra a griffendéles lány.

Mindhárman leültek és enni kezdtek,de Harry valahogy nem volt éhes aminek egy kis idő után hangot is adott.

-Kimegyek az udvarra egy kicsit levegőzni,találkozunk az órán.-Motyogta majd felállt és egy utolsó pillantást vetett a mardekáros herceg felé majd kisétált az ajtón.

Az udvaron járkálva a reggel történteken gondolkodott. Harry már egy ideje érez valamit Draco Malfoy iránt amit még magának sem vallana be. Harry a töprengés közepette teljesen elfelejtett órára menni ezért mikor eszébe jutott fejvesztve futott vissza a roxfortba és végül 20 perc késéssel beesett a bájitaltan terem ajtaján.

A morcos bájitaltan tanár az imént érkezett fiúra emelte fagyos tekintetét.

-Potter. Mire véljem ezt a késést? Talán kiment a fejéből hogy tanóra van?

-E-Elnézést tanár úr.-Motyogta Harry félénken.

-20 pont a griffendéltől és délután büntető munkát kapsz.

Harry csalódottan ült le helyére Ron mellé aki egy szomorú pillantást vetett rá amit az ifjú fekete hajú észre sem vett.Az órák végén Harry látta elsuhanni a mardekáros szőkét aki éppen a pince fele sétált. Harry gondolkodás nélkül utána eredt majd egy folyosó végén 2 elágazás volt és Harrynek fogalma sem volt hogy Draco merre ment. Csalódottan visszafordult amikor egy kéz visszarántotta bevonva őt egy sötét sarokba.

Harry észbe kap és nem hiszi el amit lát. Draco Malfoy áll előtte ember nagyságban.

-Miért követsz Potter? Kérdezte nyugodtan a mardekáros.

-Nem követlek...-Jött az egyszerű válasz.

-Sosem tudtál hazudni nekem Potter. Talán van valami konkrétum amiért itt vagy?-Hajolt közelebb a szőke fiú

-N-Nin....-Harry nem tudta befejezni amit mond mert a mardekáros elhallgattatta egy lágy csókkal.

Mikor elváltak egymástól Draco rámosoylgott a lefagyott Harryre és elsétált.

-Harry még állt ott egy kicsit mert a döbbenettől mozdulni sem tudott, majd egy kis idő után ő is útjára indult.

Sziasztooooooook! Ez az első része a
könyvemnek,remélem tetszik
nektek,ötleteket és kritikákat várom a kommentszekcióba!♥ ♥