Szerelembe esve

A rejtélyes fiú

Felálltam a padból. Kissé remegő térdekkel elindultam kifele, de mielőtt kimentem volna, mégegyszer ránéztem Lilire aki bíztatóan elmosolyodott. Kiléptünk a folyosóra és annyira megvoltam illetődve, hogy teljesen kiment a fejemből hova akar eljutni a srác.
-Neharagudj, hova is akarsz menni?-kérdeztem tőle
-Az angol terembe, mint már mondtam az előbb.-mondta, elég lekezelő stílusban
-Oké, akkor kövess!-szóltam
Elindultunk a folyosón néma csendben, ami nyilván kongott az ürességtől, mivel mindenhol óra volt, ezért elég kellemetlenül éreztem magam. Végül úgy döntöttem megtöröm a csendet.
-És hogyhogy iskolát váltottál?-kérdeztem tőle
-Elköltöztünk anyámékkal-válaszolta
-Hogyhogy? Jaj...neharagudj nem akartam indiszkrét lenni, csak...-motyogtam, de belém folytotta a szót.
-Dehogy, nem baj. Apám elhagyott minket, amikor 5 éves voltam, és anya egyedül nevelt fel engem és a húgomat. Mostanra jutott el odáig, hogy új párkapcsolatba kezdjen bele, aminek őszintén örültem. Viszont a pasas idevalósi, csak akkor valami üzleti úton volt és találkozott anyával. Röviden ennyi.-mondta, és őszintén meglepődtem, amiért ennyire megnyílt.
-Ó istenem, sajnálom.-szóltam. Nem tudtam mit kéne mondjak, ezért csak ennyit tudtam válaszolni.
-Ne sajnáld, nem azért mondtam el. Apám rossz ember, nem is baj, hogy elment.-mesélte, de közben megálltam, mivel odaértünk az angol terem elé.
-Itt is lennénk. Örültem a találkozásnak...-félbehagytam a mondandóm, mert nem tudtam, hogy hívják.
-Ja bocsi, elfelejtettem bemutatkozni. Ádámnak hívnak.-mosolyodott el és odanyújtotta a kezét.
-Engem Rebinek. Akkor örültem a találkozásnak Ádám.-én is kezet nyújtottam, visszamosolyogtam rá és menni készültem volna. De megszólított.
-Rebi! Jó lenne még dumálni majd. Most csak én beszéltem.-mosolygott rám, nekem meg hirtelen...nem is tudom milyen érzés támadt a gyonromban. Ilyet még nem éreztem. De jó volt, abban biztos vagyok. Némi töprengés után feleszméltem és rögtön válaszoltam neki.
-Igen én is örülnék neki, Ádám.-válaszoltam.
-Oké, órák után nem érsz rá?-kérdezte. És itt már majdnem válaszoltam volna, hogy de persze, aztán beugrott, hogy anyával megyek vásárolni. Mostmár nem örültem neki annyira.
-Sajnos ma nem jó, anyukámmal megyek vásárolni. Esetleg utána?-ugrott be hirtelen az ötlet.
-Aha nekem jó, jelölj be Facen és megdumáljuk mikor. Ádám Nagy, így keress rám. Deszkás kép.-mondta, én meg teljesen odavoltam, hogy pont velem történik ez.
-O-oké, meglesz. De szerintem menj órára, első nap nem lenne jó elkésni.-dadogtam ki valahogy, aztán intettem neki és siettem vissza órára. ahogy beléptem a terembe, a tanárúr rámszólt.
-Kedves Rebeka! Nem elég, hogy nem figyel az órámon, elhúzza az időt is. Mi tartott ennyi ideig?-meredt rám ilyesztően fekete szemeivel. Esküszöm ez a tanár tiszta para.
-Elnézést tanárúr, csak megbotlottam út közben.-rögtönöztem, és meg is bántam, ugyanis nem volt túl meggyőző szöveg.
-Aha persze, megbotlott...na üljön a helyére.-felelte és tovább írni kezdett a táblára. Elkezdtem másolni, amit ír, de Lili folyamat bámult, ezért kitéptem egy kis papírdarabot a füzetemből és írtam neki, hogy szünetben mindent elmesélek. Erre írta, hogy: ahhj oké de az még ezerév és nagyoon kíváncsi vagyok.:)-Elmosolyodtam és nem válaszoltam, hátha a tanárúr észre veszi. Akkor nekem annyi lenne. :) Körülbelül 5 perc múlva ki is csengettek és rádöbbentem, hogy valóban elég sokáig tartott elkísérni Ádámot az angol teremig.
-Naaa mesélj el mindent szórol szóra.-kezdte Lili és ugrándozni kezdett a székén.
-Oké jólvan, csak nyugi.-nevettem el magam és mindent elmeséltem neki.
-Hű Rebi ez nagyon jó. És talizol vele sulin kívül?! Mázlista.-mondta, és láttam rajta, hogy örül nekem. Igazi barát az biztos.
-Igen még én is alig hiszem el. De nem kell semmi olyat gondolni, ne túlozd el.-szóltam rá halkan, mert már tapsolni is elkezdett, és mindenki felénk fordult.
-Jólvan na de ez igenis nagy szám! Még nem taliztál soha fiúval sulin kívül.-mondta és igaza volt. Mindig is fontosabbnak éreztem a tanulást a pasizásnál. Meg hát nem is álltak sorba nálam a fiúk. Nem vagyok túl ismerkedős fajta ezért a fél suli szerintem azt sem tudja ki vagyok. Mindegy.
-Hát igen ez igaz, de nem is úgy találkozok vele, ahogy gondolod. Jövőre végzősök vagyunk, fontos, hogy odafigyeljünk az...-folytattam volna, de Lili közbeszólt.
-Ja aha igen persze, tanulás meg minden. Amúgy ma te nem figyeltél órán.-kontrázott
-Igen, mivel azt az anyagot már megtanultam valamelyik nap.-szóltam vissza. Lili egy ideig pislogás nélkül meredt rám, aztán kitört belőle a nevetés.
-Te jó ég Rebi, ha így folytatod, te leszel a stréberek strébere.-veregette meg a vállam és még mindig nevetett.
-Legalább én viszem valamire.-mondtam, persze nem veszekedésből, Lilivel mindig szekáljuk egymást. Olyanok vagyunk mint ég és föld, mégis nagyon jó barátság lett köztünk. Kilencedik óta vagyunk ilyen jóban, azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Töprengtem volna tovább, de becsengettek ezért gyorsan előpakoltam a cuccom és kezdődött a második óra. Őszintén ott sem figyeltem nagyon, de mostmár teljesen más miatt. Most kezdett leesni, hogy én egy fiúval találkozom suli után. Te jó ég! Az órák úgy elmentek, mint a szél és jött értem anya, hogy elmenjünk a közeli plázába. Azt se tudtam, hogy mondjam el neki, hogy én, Horváth Rebeka, aki életében nem találkozott fiúval most fog. És tuti félre fogja érteni. Anya nehéz eset. :)
Sziasztook! Úristen nagyon-nagyon rég írtam az első fejezetet. Azóta borzasztó sokminden történt velem, és most ahogy megnyitottam a Wattpadot, hirtelen rámtört az, hogy kéne folytatni a könyvem ha már elkezdtem. Tavaly karanténban kezdtem el és az idei karantánban folytatom. Ez azért iszonyú hosszú idő, úgyhogy mégegyszer bocsánat.🥺Most viszont ígérem hamarabb fogom hozni, mivel én imádok olvasni könyveket is és Wattpadot is gondoltam akkor csinálok egy történetet másoknak, hátha tetszeni fog.<3 Hamarosan jön a következő fejezet, esküszöm!😄 Addig is köszönöm aki elolvassa, és ha tetszett a történet kérlek nyomjatok egy csillagot és/vagy kommenteljetek valamit.🥰 Építő jellegű kritikát is nagyon szívesen fogadok, a lehető legjobbra szeretném megírni Rebi és Ádám történetét.😁 Még nagyon sok kaland vár rájuk, úgyhogy készüljetek.😉Pusziii💕
-Norcii