Csak két lány

2. fejezet

*2 hónappal később*

-Néézd ki írt! -üvöltötte izgatott hangon Lucy.-Ahh, fogadjunk Martin, az új crushod. -válaszolta flegmán Martina. Rosszul esett neki az utóbbi kis időben, hogy látja a kiszemeltjét, egy másik embert kergetve. -Nem....Akkor eldobtam volna a telefont. A testvére az, Kristina! -vigyorgott a lány.-Mostanában vele vagyok jóba, főleg azért, hogy közelebb is kerüljek a báttyjához.-nyáladozott Lucy. Látván Martina arckifejezéseit, inkább véget vetett ennek a témának, és legjobb barátnőjének dobott egy plüss macit.-emlékszel?-kérdezte boci szemekkel Lucy.Martina elmosolyodott. -persze, hogy emlékszek. Ezt a plüsst egy vidámparkban nyerte neki, és gondolta odaadja.

Amikor hazaért Martina, legjobb barátnője otthonából, az első dolga volt, hogy levetkőzzön és vegyen egy forró zuhanyt a stresszes iskola után. Igaz, hogy még csak kilencedikes, de hirtelen sok neki ez a tanulás, az általános iskola után. Ahogy belépett a zuhanykabinba, és megengedte a forró vizet, azt érezte, mintha valaki figyelné. Körülnézett, nem vett észre semmi furcsaságot, szóval folytatta is a zuhanyt. Miután végzett, leült az ágyára, elővette a kémia füzetet és tanult a másnapi dogájukra. Körülbelűl egy óra elteltével az anyukája hangját hallja. Szólt, hogy kész a vacsora. Martina elindult lefele a lépcsőn, amikor ismét meglátogatta az érzés, amit a zuhany közben érzett. Eléggé furcsálta, de inkább ment az asztalhoz enni. Ahogy leért az étkezőbe, nem látott senkit.

-Anya? nem te szóltál, hogy kész a vacsi? -kérdezte kicsit hangosan a kétségbeesett lány.Semmi válasz... Nem értette ezt az egészet, szóval felhívta az édesanyját, hogy hol van. Az anyukája még csak akkor lépett ki a boltból. Martina hirtelen lerakta a telefont, és egy kést vett a kezébe. Lassú léptekkel felindult testvére szobájába megnézni, hogy ott van e. Az ajtót lassan kinyitotta, miközben a kést maga elé szegezte. Kisöccse épp tanult, észre sem vette nővérét, szóval Martina óvatosan távozott is szobájából. Léptek zaja hallatszódik a kert felől. A lány apró léptekkel odamegy az ablakhoz, ahonnan lelehet látni udvarukra. Csak egy kóbor macska járt a földre hullott faleveleken. A megkönnyebülés sohajtja hagyta el Martina torkát. Ez a megkönnyebülés azonban nem tartott sokáig. Miután a lány helyére tette a kést, az ajtó épp kinyitódott. Senki nem volt a közelben. Hihetetlenül megijedt, és felfutott a szobájába, majd bekulcsolta szobája ajtaját. Pár perccel később édesanyja hívja Martit. Nemsokára otthon van, és elkezdi készíteni a vacsorát. Amíg anyja haza nem ért, eldöntötte, hogy nem hagyja el a szobáját. Édeanyja már épp hazaért, amikor Martina az ajtaján hall karmolásokat. Abban a pillanatban előveszi ismét a kést, és kinyitja ajtaját. 

Csilla, az édesanyja arra ér fel az emeletre, hogy látja, Lánya egy kést szegez az ajtaja előtt ülő cicára. Az a kóbor macska volt, aki nemrég az udvaron mászkált. Értetlenkedve ránéz lányára, és megszólal...-Csak szólni akartam, hogy megérkeztem, és lassan elkezdem a vacsorát. -Kinyújtja a kezét Martina felé.

-Azt a kést meg kérem, mert nem macskapörköltöt szeretnénk enni. Meg amúgy is...Hogy kerül be a házba egy cica? -Valószínű az ajtón jött be, ami kinyitódott amikor Martina felszaladt a szobájába. A történtek után ha keveset is, de tudott aludni a lány, és másnap reggel elindult iskolába. Alig várta, hogy meséljen arról a napról, legjobb barátnőjének. Martina egész nap hiányolta, és nem igazán szólt senkinek a tegnapról. A kémia dolgozata sem sikerült jól, mert gondolkozott, hogy vajon hol lehet Lucy, és mi is okozta a zajokat múlt délután. Martina órák után, szépen haza sétált, és egyből írt Lucynak. Aznap nem kapott semmilyen választ rá. Nem válaszolt a hívásaira sem. Anyukáját is hívta, de ő sem vette fel. Már nem akart átmenni hozzájuk, mert már későre járt, és még egy csomó teendője volt Martinak. Aznap este még mindig náluk volt az a barna cica, szóval gondolták befogadják, a kis fehérke mellé. Elnevezték Lucifernek, a fehér neve pedig hópihe volt. Míg Lucy nem válaszolt, nem tudott mit tenni Marti. Egész éjszaka ő járt a fejében. Amiatt is mert nem beszélt vele egész nap. De az is gyakran eszébe jut, hogy milyen gyönyörűek a szemei, és az arca....és az ajkai. Minden szituációban már elképzelte az első csókukat. De tudta, hogy úgysem fog megtörténni. Főleg nem, míg az a fiú képben van... De mi lenne, ha már nem lenne képben?

 Gondolt erre Martina. Pszichopata gondolataira hallgatva, ráírt Martinra, hogy egyre jobb kapcsolatot ápoljon vele. Aznap este még nem látta az üzenetet, hisz hajnal fél kettőkör küldte el neki. Miután elküldte kissé ismerkedős üzenetét, elaludt. Másnap reggel, nem sok kedvvel, de elindult iskolába egy elég kihívó ruhában. Egy fekete bőr ruha, aminek elég nagy kivágása volt. Alá egy kockás harisnya, és még egy dzsekit is vitt magával. Mihelyst belépett a gimnázium ajtajain, az évfolyamtársai megragadták kezét, és elvezették egy csendesebb helyre, Egy évnyitó bálról beszéltek, amiről a tanárok nem tudnak. Ez az est, egy szombati napon volt. Martina természetesen igent mondott a meghívásra. Aznap Szerda volt, szóval még bőven volt ideje elkészűlni rá. Gondolta egyből megy Lucyhoz, hogy őt is meghívja. Ma szerencsére ott volt iskolában, látta is a padjánál ülve. De amikor ment volna oda hozzá, Martin megállította és elkezdett vele beszélgetni. Lucy erre felfigyelt és elég mérgesnek tűnt. Bár ki nem lenne az, ha a legjobb barátnője éppen a kiszemeltjével beszélne, és láthatóan a saját érdekében. 

Martina persze semmit nem mondott a tervéről a fiúval kapcsolatban. Emiatt szinte olyan volt az a nap is, mint a tegnapi. Semmit nem beszéltek. Próbálta volna megbeszélni a történteket, de hiába. Örült ha visszaköszönt neki, vagy ha ránézett. Martina a bálra, gondolta és ütős belépővel fog megjelenni, szóval már hívta is a fodrászát, egy időpontot megbeszélni, szombat délelőttre. Mivel aznap délután csak Lucyval lett volna programja, de ugye ez füstbe ment, felszállt egy buszra, és a legközelebbi plázában vett egy ruhát az estére. Körülbelűl úgy nézett ki, mint amiben aznap ment iskolában. Megvette, és ment is haza. Pont vacsira ért haza, szóval még balhé sem volt az anyukájával. Evés után felment a szobájába, és órákon át beszélgetett Martinnal. Édes csevegések után támadt egy ötlete a lánynak. Az a bál egy tökéletes időpont lenne, hogy kivágja közüllük a fiút...a zavaró tényezőt.