Érzek valamit?

Part 3

(Marinette szemszöge)

El ált a szavam annyira gyönyörű volt a táj annyira.... romantikus. Macska annyira kedves, helyes, jó képű hopá Marinette szerelmes másba is nem csak Adrienbe.
Gondolkodtam el egy picit.
-Sajnálom, hogy fel kellet fedned előttem a kedvenc helyed. - néztem rá boci szemmekell. Erre ő fel kuncogot, a mosolya... olyan ismerős volt.
Na de mind egy.
-Ez már mind a kettőnk helye - s rám villantott egy édes mosoly. Nem, nem, nem Marinette nem lehecc bele szerelmes.
-Min gondolkoc ennyire? - monta fére dőlt fejjel. Erre muszáj volt fel kacaggnom.
-Azon, hogy mennyire cuki vagy ijenkor?. - jaj mit montam nem nem jooo. Ő erre nagy és enni való szemekkel nézet rám.
-Mi... Mit mondtál, hogy cuki vagyok??.
-Igen szerinted miért vagyok itt veled és együtt nézzük a nap lementett hmm. Szerinted miért aggódtam ennyire érted. - montam mind egy lélegzet vételre. Mert már nem bírtam tovább.
S ekkor csak azt vettem észre, hogy az ajkai az enyémen vannak.
Mikor el váltunk csak zihaltunk.
-Ma...Macska eez mmi volt? - ez valami wou volt.
-Nem tudom csak így jött de ha nem teccet akkor szólt azonnal haza viszlek és el felecsuk ezt.
-Nem, nem nyugalom ez olyan volt mint egy mesebeli romantikus happy and.
-hát akkor ez a mi happy and-ünk ha aharod?
-Persze - montam fülig vörösödve. És megint meg csókolt Istenem ez a mennyország.
-Hát akkor Úrnőm. Haza vihetem?-kérdezte lovagiasan és ki nyújtotta a kezét felém és én el fogadtam. Mikor Macskával voltam mindig biztonságba éreztem magam.
Meg akkor is amikor harcolunk.
-Persze én lovagom. - és az ölelésébe bújtam olyan jó illata volt olyan Adrien. Hmm Adrien nem is tudom most mit csináljak vele de az biztos, hogy nekem teccik Macska és ameddig nem kér meg ő rá, hogy békén hagytam nem fogom.

Ha teccet ez a rész akkor csillagozz, kommiz. ❤️❤️😁😉
És bocsánat a kései folytatás ért de ez az onli oktatás sokat vesz az időmből.