Visszaemlékezés; A lovamat Ana-nak hívták, így nézett ki;
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Megnyertük a versenyt,amivel elismertek lettünk a lovasvilágban. Kilovagoltam a kedvenc helyemre,a patakhoz. Épphogy odaértünk,amikor eleredt az eső. Eszembe jutott,hogy a közelben van egy kisház,ott meghúzhatnánk magunkat. A rövidebb úton mentünk. Az egyik kanyarban Ana lecsúszott a dombon ,én leestem róla. -Ana-kiálltottam. Utána akartam menni ,de legurultam. Nagyon szédültem, csak annyit érzékeltem,hogy Ana körbevesz és melegít. A következő emlék az,hogy a kórházban fekszek. -Hol vagyok?-kérdeztem. -Jaj,kicsim olyan jó ,hogy felkeltél, már 3 hete kómában voltál- mondta anya. -Mi történt? -A domboldalon találtunk meg,elájulva,de szerencsére nem voltál kihűlve,mert Ana melegített. Behoztunk ide,utána visszamentünk Anáért,de mire odaértünk ő már.. -nem tudta befejezni. -Mi, az nem lehet, nem történhetett meg.Az én hibám. -bőgtem. -Kicsim,nem a te hibád- mondta apa. -De az enyém,mert ha nem akarok arra menni,akkor Ana még most is élne.- sírtam,majd álomba bőgtem magamat. Emlékezés vége.
- Szóval így történt-fejeztem be . -Hűha - mondták egyszerre . -Izé, mondhatok valamit - kérdezte Lyn. -Persze. -Szerintem azért tartott ki Ana,hogy téged életben tudjon,olyan erős kapocs volt köztetek,hogy bármit meg tét volna érted. Szerintem ezért is tudtad hamar lenyugtatni Lettit.-mondta- Ez különleges adottság. -Hű,ezt nem gondoltam volna. Figyu,nincs kedvetek itt aludni, vannak vendégszobák?.- kérdeztem. -Persze. De reggel majd kérlek mutasd meg a lovakat.-kérte Ave. -Oké. Miután letusoltunk, megnéztük a Bosszúállók-Végtelen háború c.filmet,majd elaludtunk.
