A jóslat

Bevezető

Ha valaki azt mondaná nekem hogy össze fogok jönni fiú létemre egy másik fiúval, kiröhögném. Lehet hogy el küldeném melegebb éghajlatra, vagy egyszerűen csak megverném.
Tényleg megtenném! Hahh, meg is fogom tenni!
- A gömbömben azt látom hogy Önnek egy csodálatos kapcsolata lesz egy derék fiatal emberrel...

Vissza szívom. Faszom! Egy idős, védtelen nőt nem üthetek meg! Viszont a pénzemet vissza kérhetem...
Hallottam hogy a haverom mellettem halkan felnevet, én viszont ezt a szituációt nem találtam annyira viccesnek.

- Itt valamit nagyon elnézhetett asszonyom! Én a lányokat szeretem, és ez halál biztos. Öhm... lehet mára már kijött a gyakorlatból, vagy elromlott a varázsgömbje vagy milye – mondtam egy erőltetett mosollyal. Az előttem ülő nő bosszúsan összehúzta a szemeit, miközben megrázta a fejét.

- Én már akkor is jósoltam embereknek, amikor még maga meg se született.. Az erőm nem múlik el egyik pillanatról a másikra. A jóslatom igaz, és be is fog teljesülni akár akarja, akár nem.

Úgy éreztem magam, mintha citromba haraptam volna. Pénzkidobás... kellett nekem bele menni ebbe a hülyeségbe...

- Khm... értettem! A jóslata szent és cáfolhatatlan! Köszönöm a lehetőséget, a viszont látásra! - próbáltam kedvesen fogalmazni, de egy ilyen pillanatban szerintem egy ember se tudná annyira vissza fogni a hangját, meg a mondandóját. Nekem úgy ahogy, de sikerült. Még szerencse...

- Hihetetlen hogy az a vénasszony mit jósolt neked – Eiji mosolyogva kinyitotta maga előtt az ajtót hogy mielőbb elhagyhassa az épületet. Utána lépve nagyot fújtattam és megráztam a fejem.

- Az a hihetetlen hogy nem neked jósolta, elvégre te vagy az kettőnk közül aki a fiúkra bukik – morogtam kelletlenül.
Nagyon remélem hogy nem a legjobb haverommal fogok össze jönni. Na jó, az nagyon bizarr lenne. Meg amúgy is a lányokat szeretem. Lehet ezzel kellett volna kezdenem... Áhh! Egy idióta vagyok...

- Na igen... sajnálom Jun'ichi – tudtam hogy igazából nem sajnálta annyira. Amikor meghallotta ezt a lehetetlen jóslatot, hallottam hogy halkan elnevette magát. Álszent dög.

- Áhh, mindegy. Ha azt vesszük ez tanuló pénz volt. Nem szabad megbízni az ilyen csalókban – sóhajtottam nagyot.
Soha többet nem hagyom hogy bárki is elrángasson még egy ilyen helyre! SOHA!

Mondtam ezt úgy hogy semmit se tudtam az előttem álló jövőről, viszont a vénasszony igen...