Valóság

1. fejezet

Mint mindenki reggel felkeltem felöltöztem, picit izgultam új gimi, ráadásul nem is ismerek senkit, de azért majd megpróbálok barátkozni. Anyukám nincs itthon dolgozik szóval egyedül kell suliba mennem, felkaptam a táskámat, elindultam lefelé a lépcsőn, majd kiléptem az ajtón amint kiléptem fura érzés kapott el azt hiszem csak az izgulástól lehet. Kb 20 perc gyalogolás után oda értem a sulihoz, fehér épület nagy fekete kapu előtt áltam, körül néztem csak úgy hemzsegtek az emberek mivel én senkit nem ismerek, elég nehéz tájékozódnom, bár voltak ott szimpatikus emberek, elindultam az udvar felé segítséget kérni mert nem tudtam merre van a kémia labor. Egy padon ülő lányt szúrtam ki aki egyedül ült, leültem mellé majd útbaigazítást kértem.

- Szia új vagyok itt, megtudnád mondani merre van a kémia labor? - kérdeztem.

- Szia üdv, ha bemész az épületbe és felmész az első emeletre ott jobbra van az első terem, de siess mert késésben vagy! - válaszolta.

Ránéztem a telefonomra és basszus tényleg.

- Kösz a segítséget, most mennem kell.

Futtotam mint az őrült felfelé a lépcsőm, olyan jó hogy az első napomon kések. Felértem bementem a terembe, az emberek csak úgy néztek még a tanár is, így hát bemutatott az osztálynak.

- Gyerekek van egy új diákunk! Kérlek mutatkozz be Emma. - mondta a tanár.

- Emma Cooper vagyok 16 éves, Brooklyn-ban szültem.. öm születtem.
Szeretek focizni, szeretek enni nagyából ennyi rólam.

Jézus szeretek enni ki nem szeret enni?

- Jól van Emma ülj le valahová. - Mondta a tanár.

Ez a legnehezebb választás ugyanis csak hátul volt hely, egy emó stílusú lany mellet. Csurgott rólam a víz... hát elindultam szépen lassan hátra majd letettem magam a székre. Nem nagyon beszélgettünk a tássamal, sőt megsem szólaltunk, nem a kedvenc tantárgyam a kémia hát nem nagyon figyeltem oda, hát csak ki böktem valamit.

- Szia új vagyok itt, Emma vagyok. - mondtam mosolyogva.

- Ja tudom az előbb mutatkoztál be nem vagyok süket amúgy Nora vagyok. - válaszolta.

- Üdv. - Mondtam.

Kicsit sem szimpi, de ugye nem a külső alapján itélkezünk, szóval inkább megismerem. Körülnéztem az osztályban, valaki feküdt a padon, valaki le sem szarta az órát, jó lesz ez az osztály érzem, lehajtottam a fejem a padra, öt perc múlva kicsengettek.

Ma csak 3 órám lesz meg tartva ugye első nap, így hát nem nagyon tudok megismerkedni az emberekkel. Bár nem lenne rossz, Nem tudtam bemutatkozni a lánynak aki az udvaron volt, megyek megkeressem, megláttam a büfében gondoltam oda megyek, és bemutatkozom.

- Szia Emma vagyok találkoztunk az udvaron ott ütél a padon nem volt alkalmam bemutatkozni. - Mondtam és egy kis mosolyt húztam a számra.

- Szia Abigail! Na hogy ment az első órád? - kérdezte Abigail.

- Elment, ott ültem egy lány mellet nem a legkedvesseb lány akivel életeben találkoztam. - válaszoltam.

Abigail egy barna hajú lány karcsú testalkat, kb. 168 cm kék szemű.

- Szerintem tudom ki kehet az a neve Nora ugye? Az unoka testvérem. - Mondta egy kis mosolyal a száján.

- Nem úgy értettem, tudod kedves! A maga módján. - mondtam.

Ha tudom hogy az unokatestvére akkor nem mondom ki.

- Ebből már nem tudod ki húzni magad. - Mondta Abigail nevetve.

- Ja neked milyen órád lesz? - tereltem el a témát.

- Testnevelés szerintem én megyek is szia. - monda Abigail majd elsétált.

Nekem is  tesim lesz azthiszem megyek is. Na de merre van? Elindultam a befelé a folyosóra majd elindultam egy írányba hátha megtalálom, sétálgattam ide oda, majd mondam ez lesz az, mert úgy néz ki mint egy öltöző, nem ez nem a lány öltőző amint benyitottam láttam a fiúkat félmeztelenül.. Úrísten!

- Úristen bocsi nem akartam rátok nyitni! - Mondtam majd bezártam az ajtót.

Majd az ajtó mögül nagy nevetés hallatszott.

Olyan rosszul érzem magam, inkább lennék most máshol mint itt, jézusom... Rám csengettek szerencsére megtaláltam a lány öltözőt, és azonnal át öltöztem. Nem mertem ki menni, a fiúk elé, de ha nem megyek le igazolatlant kapok muszáj lemennem. Megerőltettem magam majd lassan benyitottam az ajtón, egy nagy torna terem várt bordásfal stb... Egy magas férfi a tanárunk sötét barna haj barna szem.

- 10 kör futás emelte fel a hangját a tanár.

Elkezdtem kocogni, természetesen az osztály lefutott engem. Előre futottam Abbi-hez majd elmeséltem mit történt velem. Kinevetett, majd mondta.

- Miért nem kértél segítséget tőlem? - Mondta nevetve.

- Azt mondtad órára kell menned. - válaszoltam.

- "Ja tényleg" - mondat Abbi.

- Haha nagyon vicces vagy! - válaszoltam.

Majd egy nagykiáltást hallotunk a tanár hangja volt.

- Emma ki az órámról! Itt ugyan nem beszélgetsz!  - Monta a tanár.

Nem tudom miért mindig engem zavarnak ki az óráról nem vagyok szimpi? Tehát elindultam lassan az ajtó felé.

Társaságom akadt, egy fiú "várt" kint engem. Nem tudtam a nevét. Ezért megkérdeztem.

Tudom tudom nagyon rövid lett a fejezet megigérem 2 -dik hosszab lesz