The Twilight Saga - Dark Moon

Döntések

- Nézzetek szét az erdőben, hátha láttok vagy találtok valamit, ami meg tudja magyarázni a történteket! - utasított Carlisle nyugtalanul.
- Jó, átnézzük a környéket! - felelt Edward, majd egy puszit nyomott Renesmee fejére búcsúzásképpen.
  Eközben a Volturinál feszült helyzet alakult ki.
- Nem hagyom cserben a családomat! Nem fogok hozzátok csatlakozni! - válaszolt Alice.
- Kár...kár, hogy így döntessz! Jane! Te jössz! - mondta kissé csalódottan, de elengedve ezt a helyzetet.
- Kín! - mondta Jane, akinek a szemében látni lehetett a gyűlöletet. Először Emmett-tet kezdte kínozni. Próbálta tűrni a fájdalmat, de annyira ő se volt erős, hogy mindezt kibírja. Olyan érzése volt, mintha fojtogatnák, és lassan a nyaka is repedezni kezdett, mikor Alice nem bírta nézni már, ezt kezdte kiabálni fájdalommal a hangjában:
- Elég! Megteszem! Megteszem, belépek, ha békén hagyjátok a Cullen családot!
Aro, aki már épp a termet tervezte elhagyni, megfordult és álnok mosollyal Alicehez lépett.
Mindez alatt Jasper, Rose, Bella és Edward még mindig őket keresték, végigjárták a közeli helyeket, de nem találtak semmit.
- Hogy lehet, hogy nincs semmi jele semmi furcsának? Egyre valószínűbb, hogy nem véletlen dolgok történtek. - mondta Jasper idegesen.
- Várjatok! Megtaláltam Alice sálját! - kiáltott Bella, mikor meglátta egy sötét, végtelenbemenőnek látszó út előtt.
- Ezt hogyhogy még sose láttam? - kérdezte meglepődve Rose.
- Ezzel nem vagy egyedül! - vágta rá Edward.
- Szerintem valakinek itt kéne maradnia, hogy figyelje, hátha feltűnik valami gyanús! - mondta Jasper.
- Én maradok! - felelt rá Bella.
- Bella! Biztos vagy benne? Vigyázz magadra! - kérte Edward aggódva.
- Edward! Már nem vagyok ember! Meg tudom magamat védeni! - szólt nyugtatva férjéhez. Edward rámosolygott és egy szempillantás alatt eltűntek. Körülbelül negyed óra múlva Isabella látta, hogy jönnek visszafele a ködös, sötét távolból.
- Ilyen gyorsan visszaértetek? Találtatok valamit? - kiabált nekik. Egyre csak közeledtek, de a vámpírlányt egy váratlan fordulat várta, ugyanis három vörös szem csillant meg, nem sárga. A szél erősebben kezdett fújni, hogy már Bella haját borzolta. Egyszercsak egy hang szólalt meg:
- Isabella, igaz?
- És ezt ki kérdi?
- Én Mason vagyok... - válaszolt egy egész magas, vékony alkatú, szőke, egyenes hajú vámpír.
- Ő itt Katharine... - mutatott a mellette lévő vámpírlányra göndör, barna fürtökkel.
- És ő pedig Daniel -mutatott a másik oldalára, ahol egy barna hajú vámpírsrác állt.
- Hallottam nagyon vártál minket - mondta Katharine egy aljas vigyorral, amit Bella legszívesebben letörölt volna az arcáról.
- Két választási lehetőséged van - szólt Mason.