Stay with me /Reki X Langa/

Prologue - Egy váratlan vendég

Reki álmosan kászálódott ki az ágyából, miközben azon szitkozódott, hogy mégis miért állított magának szombat reggelre ébresztőt. Kisétált a konyhába, hogy valami ehetőt készítsen magának. Kinyitotta a hűtőt, amiből hirtelen egy tojás távozott, egyenesen a földre.
- Picsába!
Mérgelődve takarította fel a tojás nyomait, majd végül néhány szelet pirítós mellett döntött. Vágott hozzá néhány szelet paradicsomot, töltött egy pohár vizet, majd helyet foglalt az asztalnál. Ezzel egyidőben valaki becsengetett. Reki idegesen állt fel, el nem tudta képzelni, hogy ki keresheti ilyenkor. A bejárathoz sétált, elfordította a zárban a kulcsot, majd ajtót nyitott. Hirtelen levegőt is elfelejtett venni, a szíve összeszorult.
- Langa... - szaladt ki a szó ajkai közül, alig hallhatóan. És ott volt Ő. Az ajtóban állt, kedvesen mosolyogva. Néhány centivel talán magasabb lett, világoskék tincsei kék szemeibe lógtak, de még mindig pont olyan gyönyörű volt, mint hét évvel ezelőtt.
- Langa - ismételte el a nevét, ezúttal valamivel hangosabban. Meg akarta csókolni, aztán megütni, amiért ilyen sok időt kellett nélküle eltöltenie.
- Szia - mosolygott Langa továbbra is. Végigvezette rajta tekintetét. Kockás inget viselt, és fekete rövidnadrágot, a kezében pedig egy fehér szatyor volt. Reki közelebb lépett hozzá, majd karjait a nyaka köré vonta. Nem akart előtte sírni, ezért igyekezett visszatartani a könnyeit. Rágógumi, és fenyőfa illata volt, pont mint hét éve. A kék szemű látszólag meglepődött, majd szoros ölelésbe vonta régi barátját.
- Hiányoztál - suttogta fülébe.
- Te is nekem - hangzott a halk válasz.
Langa lassan kibontakozott az ölelésből, majd a még mindig döbbent barátjára nézett.
- Öhm... Bejöhetek? - kérdezte kínosan mosolyogva.
- Ja, persze - állt félre a fiú az ajtóból.
A ház nem volt túl nagy, de kifejezetten otthonos volt a légkör.
Reki betessékelte vendégét, majd a konyha felé sietett, és a mosogatógépbe kezdett el kotorászni.
- Foglalj helyet! - szólt rá Langára, aki az asztal mellett toporgott.
- Hoztam süteményt. - tette le a szatyrot az asztalra - Elnézést, ha zavarlak. - sütötte le szemeit.
- Ugyan, örülök, hogy látlak! - fordult meg a fiú, majd rámosolygott. - Köszönöm a sütit. Esetleg kérsz valamit inni? - kérdezte, majd meg se várva a választ, egy poharat vett elő a szekrényből.
- Egy pohár víz megteszi.
Reki kiöntötte a vizet, majd lerakta barátja elé, aki látszólag még mindig eléggé meg volt illetődve.
- Érezd otthon magad. Egyébként mi szél hozott ennyi év után? - kérdezte, ezzel megtörve a kialakulóban lévő kínos csendet.
- Visszaköltözöm. - érkezett a rövid, de határozott válasz.
A fiú szíve kihagyott egy ütemet a szó hallatán, majd olyan gyorsan kezdett el verni a mellkasán, hogy azt hitte infarktust kap.
- Mi?- ennyit győzött csak kinyögni.
- Visszaköltözöm. - ismételte meg mondandóját.
Reki nem győzte feldolgozni az információt. Langa visszajön. És itt is marad.
Kiabálni akart vele, hogy egyszer csak úgy itthagyta, aztán annyi év szenvedés után ideállít, és bejelenti, hogy visszaköltözik.
- Miért? - kérdezte végül, miközben az üveg vizet szorongatta. Örült is, meg nem is. Félt, hogy ha Langa visszaköltözik, ő mégjobban belészeret, és újra fájdalmat fognak okozni egymásnak.
- Miattad. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi hiányzik az életemből, aztán rájöttem. Veled akarok lenni. - nézett fel a vörös hajú fiú szemeibe. Arca egyszerre volt meglepődött, és dühös.
- Már nem tudok többé deszkázni. - fordult vissza a konyhapult felé.
- Nem a deszkázás miatt. Miattad. - Reki hirtelen visszafordult, majd döbbenten nézett a fiúra.
- Miattam? Mármint tényleg miattam? - kikerekedett szemekkel meredt barátjára.
A fiú mosolyogva bólintott.
- Tényleg képes voltál miattam az ország másik végére költözni? - nevetett fel.
- Persze! Fontos vagy nekem, Reki.
- Tényleg? Akkor mégis miért mentél el? Fájdalmat okoztál nekem! - csattant fel idegesen.
- Tudom. És sajnálom. Nem volt más választásom. - mondta halkan, miközben a terítő sarkát birizgálta.
- De volt, Langa! Felajánlottam, hogy lakhatsz nálunk!
- Jézusom, nem akartam a terhetekre lenni! Ráadásul nem akartam anyát egyedül hagyni. Miután apa meghalt, csak én maradtam neki... - halkult el a végére.
Reki gondterhelten felsóhajtott, majd leült a fiúval szemben lévő székre, és a hajába túrt. Langa hirtelen a fiú csuklója után nyúlt, és alkarját végigsimítva vette szemügyre a rajta lévő vágásokat.
- Reki... Miért? Miattam? - kérdezte bűnbánóan.
- Részben. A balesetem után mindent elvesztettem. - nevetett fel fájdalmasan - Mindegy, nem számít.
- Hogyne számítana! - pattant fel idegesen - Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálod! - mondta felemelve hangját.
- Rendben, megígérem. - sóhajtott lemondóan, majd nekiállt befejezni a reggelijét.
- De ne szegd meg!
- Jól van már, nem fogom! - válaszolt a vörös hajú egy fokkal idegesebben. Igazán nem akart erről beszélni, az előtte ülő személyjel pedig főleg. A balesete után végképp elvesztett mindent, ami fontos volt számára, ezért csinált hülyeségeket.
- Mi újság a többiekkel? Tartod még velük a kapcsolatot? - hozta fel Langa, csak hogy terelje a témát.
- Mondhatni. Shadow lemondott a virágboltos csajról, és talált magának egy kedves lányt, akivel született egy kislányuk. Nem messze laknak innen egy albérletben. Miya egy kávézóban dolgozik pincérként, viszonylag sűrűn beszélgetünk. Hobbi szinten még mindig deszkázik.
- Miya kávézóban dolgozik? - kérdezte Langa nevetve - nem néztem volna ki belőle.
Reki szíve összeszorult. Hiányzott már neki ez a nevetés.
- Hát én se. - vonta meg vállát, majd folytatta.
- Cherry és Joe idővel randizgatni kezdtek egymással, ami odáig fajult, hogy össze is költöztek, így egy rengeteg veszekedéssel teli, de boldog párkapcsolatban élnek már öt éve. Cherry egyébként naponta felhív, csak hogy elujságolja, hogy milyen "felháborító" dolgokat művel Joe nap mint nap. Mint például, hogy nem kérdezi az ő véleményét azzal kapcsolatban, hogy milyen ágyneműt tegyen fel. Vagy hogy megint a kanapén felejtette a holmijait. Leginkább így telnek a mindennapjaik. Egyébként nem tudom, hogy mit dolgoznak.- fejezte be végül.
Langa ismét felnevetett. Régen is mindig szerette hallgatni, ahogy Reki magyaráz. Aranyosnak gondolta.
- És veled? Milyen volt annyi ideig távol lenni? - kérdezte, miközben kezével a fejét támasztotta, és a vele szemben ülőre nézett, aki erre csak vállat vont.
- Nem sok. Folytattam a deszkázást, és japán válogatott lettem, így keresek annyi pénzt, hogy megéljek belőle. - mondta, amivel Reki csak bólintott. Tudta jól, hiszen mindig megnézte a vele készített interjúkat.
- Most mesélj magadról! - nézett rá a kék hajú mosolyogva. A fiú furcsának találta, hogy barátja ennyit beszél, azt meg végképp, hogy ennyit mosolyog. Nem volt ő az ilyenekhez hozzászokva, dehát sokat változik az ember hét év alatt.
- Hmm.... Két műszakban dolgozom. Nappal kiszolgáló vagyok egy gyorsétteremben, esténként pedig egy bárban dolgozok csaposként, csak hogy ki tudjam fizetni ezt a szerencsétlen albérletet. Emellett szabadidőmben (ami egyébként általában éjszaka van) szoktam rajzolgatni, és sorozatot nézni. Meg ha úgy van, Miyával társalogni. A házimunka végzése közben pedig Cherry panaszkodását szoktam hallgatni. Úgyhogy ja, elég szánalmas az életem.