Stars {H.S. Fanfic}

Chapter 1

„Kérjük kedves utasainkat, kapcsolják be a biztonsági öveiket! A leszállást megkezdjük!"- a legjobb érzés erre felkelni a repülőn. Remélem érződik a szarkazmus. Gyorsan teljesítettem a női hang kérését. A mellettem űlő idős nőre néztem aki kedvesen mosolygott rám. Visszamosolyogtam majd elővettem a telefonom és megnéztem az időt. 12:35. Két órát aludtam, egész jó. A repülő lassan leereszkedett a földre, az emberek elkezdték összeszedni a kisebb poggyászaikat majd felálltak és elindultak az ajtó felé. Én is követtem a példájukat így felálltam és a tömeg után mentem. A repülőtér épületében elkezdtem keresni az én egyetlen nagybátyámat, de sehol se találtam. Nem hiszem el, hogy ezt is elfelejtette. Tudom, hogy elég feledékeny de azért az unokahúgát nem kéne elfelejtenie. Nem is értem, hogy hogy lehet ő egy turnémenedzser. Nagy gondolkozásom közepette megláttam a nagynéném aki a nevemmel ellátott táblát tartott a kezében. Gyors léptekkel siettem hozzá majd komolyan elé álltam es a szemébe néztem.
-Jó napot kívánok! Rám vár ezen a meleg nyári napon?- folyamatosan komoly arccal néztem, a nevetés egy pici jelét se lehetett látni rajtam.
-Jó napot! Ön lenne Kate Morris? Ha igen akkor önre várok már fél órája! A sofőrje vagyok.- ő is bele ment a játékba.
-Igen én lennék. Elnézését kérem de késett a repülő.- nem bírtam tovább és megöleltem a második anyukám.- Annyira de annyira hiányoztál már! Mikor is voltam itt utoljára? Talán 2 éve?
-2? Volt az három is kisasszony!
-Mintha én tehetnék róla és amúgy se volt 3- tettettem sértődöttséget.- A férjed testvérének mondd!- Mondjuk ha munka van akkor munka van, ő sem tarthat életem végéig Amerikában.
-Mondtam is neki. Szerinted miért vagy most itt?
-Mert ilyen kis cuki pofim van.- mosolyogtam bájosan rá.
-Ezzel azért vitatkoznék.
-Na köszönöm szépen!- indultam meg kifelé.
-Ugyan már tudod, hogy szeretlek.- jött utánam.
-Tudom én persze. Egyébként hol is van Paul? Még otthon felhívtam és akkor azt mondta, hogy ő jön ki elém.- megtanulhatnám már, hogy nála minden 10. percben változnak a dolgok.
-Igen így volt, de a fiúkkal be kellett mennie az X-Factor stúdióba.
-Hogy nem jutott eszembe, hogy a fiúk keze van a dologban?- sóhajtottam. Félre értés ne essék imádom a fiúkat, de jó lenne ha 2 év után annyit megtenne értem, hogy kijön elém. Beszélgetésünk közben megcsörrent a telefonom. Ashley éppen válaszolt volna így feltartottam a kezem mutatván, hogy várjon egy kicsit. Az előbb említett személy hívott. Gyorsan megnyomtam a kijelzőn a zöld telefont és a fülemhez emeltem a készüléket.- Nézzenek oda csak nem eszedbe jutottam?- szóltam bele mosolyogva.
-Jaj Hercegnő úgy sajnálom, hogy nem tudtam menni, de erről a megbeszélésről nekem is csak most szóltak.- hallottam bűnbánó hangját.
-Tudod, hogy nem tudok rád haragudni egy percig se.- kiléptünk az épületből, ahol egy taxi várt ránk és még „pár" lány, akik aláírást akartak.
-Reméltem is.- hallottam, hogy a háttérből szólítják.- Most mennem kell, de idejöhettek Ashley-vel a stúdióhoz ha akartok. A fiúk is biztos örülnének nektek.- a lányok észrevettek és elkezdtek felénk jönni így nekem is le kellett tennem.
-Oke, persze megyünk. Rég láttam már őket, még jó hogy megyek. Nem tudom, hogy mikor érünk oda elég sokan vannak itt.- írtam alá egy papírt.- De nyugi van itt testőr, nem lesz baj.- tettem hozzá mielőtt elkezd aggódni. Még 2 év után is ezt csinálja pedig már tudom kezelni a rajongókat és ők amúgy sem tűnnek őrűlteknek. Elköszöntünk egymástól, letettem a telefont és bevetettem magam a fanok közé. Kb. egy fél óra múlva mindenki megkapta amit akart, így beültünk az autóba és már haladtunk is a cél felé. Útközben nagynénémmel elbeszéltük az időt és nen tűnt olyan soknak mint amilyen valójában. Kifizettem az utat és a bőröndömet a csomagtartóból kihalászva bementünk. A portás fiú egy közös kép után tájékoztatott minket, hogy merre vannak ezek az idióták. Elindultunk a színpad felé, ahonnan már messziről hallatszott, hogy kik is vannak ott. Gyorsabban kezdtem sétálni, majd szinte berontottam az ajtón. Mindenki felém kapta a tekintetét, de nem igazán foglalkoztam vele, eldobtam a táskákat és Paul kezei közé futottam.
-Szia!- húztam el az a betűt.
-Szia Hercegnő! Hogy vagy?- szorított magához.
-Örülök, hogy itt vagyok.
-Azt egyből gondoltam.- motyogta a fülembe. Elengedtem és a többiek felé fordultam. Abban a pillanatban aláírtam a halálos ítéletemet. Belenéztem abba a gyönyörű smaragdzöld szempárba és lefagyva álltam előtte. Nos, hello Harry Styles, hello lábremegés, hello London, rég találkoztunk.