Chapter 3

186 6 1
                                    

Sziasztok! Újabb résszel vagyok itt. Igaz egy hónap késéssel de itt van. Nem is untatnálak titeket olvassátok a részt.
Enjoy!

Kiszálltunk a kocsikból és a ház felé vettük az irányt. Itt nem voltak rajongók bár lesifotósok biztos. Liam elővette a kulcsait és kinyitotta a bejárati ajtót. A nappaliban telepedtünk le, ami éppen elég nagy volt, hogy mindenki elférjen.

-Szóval mit csináljunk?- szólalt meg először Zayn.

-Mi Paul-al megyünk.- jelentette ki Ashley. Ránéztem egy olyan "hová?" fejjel- Megyünk haza, hagyjuk a fiatalokat beszélgetni.- a testőr -Dave- már hazament.

-Mintha te olyan öreg lennél- szólt vissza Harry.

-Ezt már megbeszéltük Hazza.- nevetett fel nagynéném. Meglepetten felhúztam a szemöldököm. Nem is tudtam hogy ilyen jóban vannak. Csak nehogy véletlen túl jól el legyenek. Lemaradtam míg nem voltam itt. Nem gondolom, hogy Harry bármit is akarna Ash-től mert 1: Ott van Paul. Nem csalná meg. 2: Ez undorító, Harry-nek ő olyan mintha a második anyukája lenne. Miért is gondolkozok én ilyeneken? Jézus. Gondolkodásomból Louis ébresztett fel, ahogy könyökével megbökött.

-Beszélhetnénk négyszemközt?

-Persze.- mosolyogtam rá. Felálltunk a kanapéról és elindultunk a emelet felé. Csak Liam hangja állított meg.

-Hova mentek?- mindenki felénk kapta a fejét.

-Megyünk beszélgetni.- ölelte át a derekamat Louis. Kínosan elmosolyodtam.

-Ahha BASZélgetni- nevetett fel Niall. Szúrós pillantást lövelltem felé mire jobban rákezdett.

-Haha nagyon vicces vagy Horan.- nevetett gúnyosan Louis.

-Mindegy inkább menjünk.- fordultam meg és feltettem a lábam az első lépcsőfokra.

-Ajaj Kate már siet. Lou mit csináltál vele?- kezdett rá Zayn is. Egyszer kinyírom őket. Még jó hogy már Ashleyék elmentek.

-Komolyan srácok pofa be.- szóltam rájuk most már én is. Nem fordultam hátra megint, csak mentem tovább.

-Igazi kis vadmacska, óvatosan bánj vele.- csatlakozott Liam is.

-Jól van Liam téged pont nem vártalak.- torpantam meg drámaian. Tudom, hogy csak viccelődnek és nem veszem őket komolyan. Eközben Lou a háttérben röhögött. Hát köszönöm szépen.- Te meg ne nevess hanem gyere.- mutattam rá. Próbálta visszafogni a mosolyát, de így is láttam a nevetőráncokat a szeme sarkában. Szalutált és felszaladt a szobájába.

-Én nem Louis-nak mondanám, hogy vigyázzon.- szólalt meg halkan Harry.- Tudjátok egész régóta nem volt nővel.

-Oké én ezt nem akarom tudni.-mentem fel most már végleg a lépcsőn mindkét kezemet feltartva. A folyosó elég egyszerű volt. A fal fehér ahogy a ház nagy része, felakasztva pár kép a fiúkról vagy éppen családjaikról. Az egyiken még én is rajta vagyok, kb. 2 éve készülhetett. Emlékszem arra a napra, aznap mentem Amerikába.

*2 évvel ezelőtt*

Mindannyian az elkülönített váróban vagyunk. Nagy vihar van odakint így nem tudunk felszállni. A fiúk miatt nem várhatunk kint mert a rajongók letámadnák őket. Remélem egyszer nekem is lesz akkora rajongótáborom mint nekik van most.

-Látod még az időjárás se akarja hogy elmenj.- lépett oda hozzám Harry. Megsimogattam a karját és magamra erőltettem egy mosolyt. Nem akarják, hogy itt hagyjam őket, de megértik, hogy ez nekem fontos.

-Srácok csináljunk egy képet így utoljára!- emeltem fel a hangomat. Elég nehéz velük normális képet csinálni így több is készült. Volt  amin hülye fejet vágtunk, de sikerült egy  értelmes is. "Kérjük a Los Angeles-i járat utasait kezdjék meg a beszállást a 6-os kapunál."- szórakozásunkat egy női hang zavarta meg. Mindenkit szorosan megöleltem és megpuszilgattam. Rengeteg "hiányozni fogsz" után elindultunk kifelé. Ők nem jöhettek tovább ezért még mindenkinek adtam egy ölelést és elindultam becsekkolni. Nem engedték hogy turista osztályon utazzak szóval muszáj voltam az első osztályra menni. Milyen borzalmas az élet nem?

Leültem az ablak mellé a helyemre és gondolkodni kezdtem. Az esős Londonból elmegyek a napfényes Los Angeles-be. Meg fog változni az életem, de a változás nem rossz nem igaz? Hisz ha ezt akarom csinálni akkor áldozatot kell hoznom érte. Ez éppen most London, a fiúk itt hagyása. Az öröm az ürömben hogy meglátogatom a másik nagybátyámat, a menyasszonyát és a nő fiát. Velük még nem találkoztam de biztos jól kijövünk majd. Felmerül a kérdés: Hol vannak a szüleim? Nos, édesanyám belehalt a szülésbe, szív gondjai voltak és nem bírta ki. Apámat pedig soha nem ismertem. Elhagyta anyát mikor kiderült, hogy terhes velem. Paul és Ashley vett magához és azóta velük vagyok. Paul és Ben-akihez megyek-anya testvérei. Eszméletlen nehéz volt feldolgozni hogy anya részben miattam nincs itt, de tudom hogy fentről vigyáz rám és remélem büszke.

Az ablakon kinézve már csak felhőket láttam. Tudom hogy egy nap vissza fogok jönni és itt folytatom az életem.

Hagyjatok magatok után nyomot! :)

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Aug 01, 2015 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Stars {H.S. Fanfic}Where stories live. Discover now