Te még én! (Bakugou x reader)

-3-

Első utamnak megejtettem az osztályt, ahol visszaraktam a hősruhám a helyére, majd célba vettem a kolit, de nem is én lennék, ha nem mennék neki valakinek amikor kimegyek a suliból. 

-Bazdki - mondtam mivel majdnem elestem tőle 

-Lökj fel bazdmeg - mondta ő is elég hangoson vagy inkább üvöltve 

-Oké - vontam meg a vállam, majd fel akartam lökni, amikor megfogja a két kezem 

-[Név], hova-hova? - nézett rám felvont szemöldökkel 

-Szerinted bazdmeg? Itt állok az ajtóban éppen kiakarok menni és végre visszaakarok menni a koliba fürödni, majd tanulni és végre aludni egy jót - magyaráztam neki mire halkan felröhögött -Amúgy valamit nem értek. Te régen nem ilyen voltál. Mindenen felhúztad magad és kiabáltál. Mi lett az igazi Bakugou Katsukival? 

-Megtanultam fékezni az indulataimat néhány embernél. Azt nem mondom, hogy nem kiabálok még most is sok emberrel, de a különleges emberekkel nem - kacsintott rám 

-Oh, micsoda megtiszteltetés. Bakugou Katsuki számára különleges személy vagyok, pedig csak ma látott először

-Nem ma láttalak először. Először a Sportfesztiválon láttalak - itt lebénultam egy pillanatra és visszagondoltam a sportfesztiválon történtekre 

-Nekem mennem kell. Szia - mondtam majd lehajtott fejjel elmentem mellette 

-Hé. [Név] - üvöltötte a nevem , de már csak halkan hallottam, mert szélsebesen elhagytam a suli területét 

A koliba visszaérve elmentem fürdeni, majd felvettem egy szürke melegítőt és egy fekete spagettipántos trikót, majd befeküdtem az ágyba és elaludtam. 

Amikor felkeltem, már teljesen sötét volt. Megnéztem az órát és az hajnali 5 órát mutatott. Eléggé sokat aludtam, ahhoz képest, hogy nem vagyok jó alvó. 

Szívem szerint visszaaludtam volna, de nem tudtam. Egyszerűen nem jött álom a szememre, ezért felvettem egy futógatyát, a trikóra egy pulcsit, a futócipőm és kimentem a friss hideg reggeli levegőre futni egy jót. Ilyenkor általában a kolik között futok, vagy az egyik közeli erdőben.

Ma ötvöztem a kettőt és tettem egy oda-vissza kört a kolik között, majd elmentem az erdőbe. Minden jól ment volna, ha nem ered el az eső és nem ázok el, mint az állat az erdő közepén. 

Csak futottam ki az erdőből már csurom vizesen és egyre jobban fáztam. Már a kolik között jártam, amikor láttam egy hatalmas villámcsapást és olyan volt, mintha állt ott volna valaki, nagyon jól tudtam ki az, de csak képzeltem. Azonban légzésem egyre szaporább lett és nem bírtam megállni a lábamon ezért seggre estem és csak ültem ott az út közepén. A hatalmas dörgésektől, amik valószínüleg az egész iskolát felkeltette csak egyre rosszabbá tette a helyzetemet. Kétségbeeseten fogtam mellkasom ahol szorító érzést éreztem és próbáltam egyenletesé tenni a légzésem, de nem jártam sikerrel . 

-Normális vagy? - hallok meg egy hangot az egyik koli ajtajából, de nem tudok rá reagálni -Hé, jól vagy? - lépett mellém, majd megsimította a vállam -Aztakurva, de reszketsz. [Név], válaszolj. Hé - kiabált hozzám egyre hangosabban, de számomra olyan volt, mintha 10 méterre lenne tőlem -Gyere, most beviszlek és meg- -nem tudta befejezni a mondatot, mert egy hang félbeszakította 

-[Név], te hülye picsa, tudod, hogy aggódtam miattad amikor nem találtalak a szobádban - lépett elénk teljesen elázva Ayato, az osztálytársam -Kösz haver, innentől átveszem - mondta Bakugounak, majd és egy egyszerű mozdulattal a karjaiba vett és elindult velem a kolinkhoz otthagyva az összezavarodott fiút

A pánikrohamom azonban nem enyhült, sőt egyre erősebb lett az egyre hangosabb dörgésektől és az ijesztő villámlásoktól.

-Mit csináltál tegnap? - kérdezte tök nyugodtan Ayato

-Elkéstem a suliból, megint - nyögtem ki neki nehezen 

-Folytasd 

-Aztán megküzdöttem a végzős Bakugou Katsukival, de sajnos elveszítettem a kontrollt - mondtam ki egyre könnyebben a szavakat - majd visszajöttem a koliba és elaludtam, de tegnap Ayanenak muszáj volt hisztiznie, hogy nem ő kapta Bakugout. Egyszer behúzok annak a lánynak egyet - mondtam nevetve és nem is emlékeztem arra, hogy 2 perce még pánikrohamom van 

-Kérlek, előtte mindenképp szólj. Ma arra kelek, hogy valaki kopog, kinyitom és őt áll Ayane és arra kér had aludjon nálam mert fél, erre elmentem mellette és megnéztem jól vagy-e, ha őt lettél volna - pöckölte meg orromat - Merre jártál? 

-Felkeltem és nem tudtam visszaaludni, ezért gondoltam egyet és kijöttem futni, de a faszom se gondolta volna, hogy vihar lesz én meg elkezdek pánikolni. Megint láttam - sütöttem le a szemem 

-Nem bánthat többet, nem fogom engedni - időközben megérkeztünk a koliba, ahol egyből bementem a fürdőbe és vettem egy jó forró zuhanyt

Mire feleszméltem már fél nyolc volt én pedig még sehol nem voltam. Gyorsan magamra kaptam az egyenruhám, átcseréltem a vizes kesztyűm egy szárazra, felkaptam a magassarkúm és rohantam a suliba. 

-Na [Név], elkezdjük a különedzésed - lépett elém az igazgató, mellette Midnight Senseiel -Kérlek vedd fel a hősruhád és menj be ebbe a kis terembe - mutatott az egyik ajtóra

Szófogadóan bólintottam, majd átvettem a ruhám és bementem a szobába amit azonnal be is zártak utánam. 

-És most mit csináljak? - néztem körbe a kivilágított ablak nélküli, kis szobában 

-Most változz át és várunk - mondta egyszerűen a hangszóróba az igazgató

Már vagy 2 órája vagyok a démoni formámban és szét unom az agyam. Mivel ha nem használom az erőm, akkor a képességemnek több ideig tart elvenni az elmém felett az irányítást.

Egyre jobban ködösült el az elmém és a testem felett teljesen átvette a kontrollt a képességem. 

-Most próbáld meg visszavenni az erőt. Koncentrálj - szóltak bele újból, mire elkezdtem koncentrálni, de nehezebb feladatnak bizonyult, mint az hittem 

30 perce próbálom visszavenni a vezetést, de eddig semmi. A szoba viszont már eléggé ramaty állapotba került. Már majdnem kezdtem feladatni, amikor Midnight Sensei egy igazán hasznos dolgot mondott. 

-Gondolj arra személyre akire haragszol, akiért muszáj küzdened, hogy megmutasd neki ki is vagy te - üvöltötte bele, mire rágondoltam és tisztán láttam, a magam ura lettem, életemben először 

-Sikerült - motyogtam magamban - Sikerült - üvöltöttem hangosan, majd az ajtó kinyílt és egy Midnight Sensei rohant be, majd megölelt

-Büszke vagyok rád. Tessék itt a kesztyűd - nyújtotta felém, amig felhúztam és vártam, hogy múljon a fájdalom, de nem múlt

Már teljesen emberi külsőm volt, azonban a fájdalom egyre rosszabb lett és ez a szívemen érződött. Úgy éreztem a pulzusom kurva magas és mintha be is lázasodtam volna. Nem láttam semmit, nem hallottam semmit, csak hagytam, hogy magával rántson a sötétség.