Be Mine! Dumbass

2

Nos. Amilyen gyorsan kezdődött gyorsan el is telt a nap. Mindenki hazamegy. De én még barangolok. Nem akarok hazamenni még. Igaz már lassan esteledik, de nagyon szépek a cseresznye fák ilyenkor. Az egyik nagyobb fán megakadt a szemem. Mivel régen másztam fára kedvem támadt hozzá. Gyorsan nyújtottam egyet majd felugrottam a legközelebbi vastagabb ághoz. Szerencsére bele tudtam kapaszkodni a karmaimmal. Ahogyan tehettem felmásztam a tetejére. Nagyon szép kilátás volt a városra. Nyugodtan ültem a faágon amit kinéztem magamnak. De tuti lehetett este nyolc óra. Pár perc után a telefonom csörögni kezdett, ezért felvettem.

-Hallo?

-Natsu, gyere le a fáról. Most! - hallottam meg Kacchan hangját a vonal túlsó végén.

-K-Kacchan?! Honnan van meg a számom? - Kérdeztem zavartan. Hiszen nem adtam meg neki.

-Elkértem anyukádtól! Átmentem hozzátok. És ha kérdeznéd honnan tudom a lakcímed anyád és a vén banya találkoztak. Azt telefonszámot és lakcímet cseréltek. De gyere már le.

-Jó, jó. Megyek már! Kis parancsnok. -forgattam meg a szemem és mosolyodtam el. 

Letettem és elkezdtem lemászni. Igaz lassabban is mehettem volna, mert akkor nem csúszok el az egyik ágon. Igaz sikerült megkapaszkodnom egy másik ágban, de jól bevágtam az oldalam. ezek után szépen lemásztam. Esküszöm ha én nem én lennék meg nem mondanám milyen balfék vagyok! Csak az utolsó ágon nem tudok normálisan megkapaszkodni. Mert igen... itt is leestem. Mégis nem estem a földre. Kacchan elkapott az utolsó pillanatban.

-Szia Kacchan! 

-Hülye... -mosolygott el halk nevetése közben

-Kikérem magamnak! Te sem vagy kivétel! Ugyan olyan hülyék vagyunk.

Erre csak leejtett a földre. Feltápászkodtam a földről és gyors leporoltam magam. Mikor végeztem Kacchan felvette a cuccom és a derekamnál fogva húzott maga után.

-Most miért is rángatsz? - néztem rá kérdően.

-Mert én vagyok a "Lovagod" és megparancsolták nekem, hogy épségben vigyelek haza. - Miközben ezt mondta nagyon büszkének mutatkozott. Erre csak nevetnem kellet. 

Hazafele beszélgettünk sok mindenről. a Közép suliról. Kacchan azt is elmesélte, hogy Dekuval összevesztek mikor elmentem. Ezt sajnálom. Kár volt elmennem innen. De most már helyre tudom hozni a dolgokat köztük. Remélhetőleg! Kis séta után megérkeztünk hozzánk. Be invitáltam a lakásba. Anyukám azonnal oda szaladt az ajtóhoz és megölelt mind kettőnket. 

-Jajj. De rég volt már, hogy így öleltelek meg titeket! Hiányzott már! -
Nyöszörögte ki anya ezeket a mondatokat miközben ölelt minket. Erre csak mosolyogni tudtam, míg Kacchan csak nézett. Miután anya abba hagyta az ölelésünket én fel mentem a szobámba átöltözni. Levettem a ruháimat  majd felhúztam a kedvenc melegítőm, egy boka zoknit és egy nagyobb pólót. Talán a pólóm pont akkora, mint Kacchan póló mérete. Mikor mentem volna le az ajtóm kinyílt az orrom előtt, és Kacchanal néztem farkas szemet. Nagyon közel volt hozzám.

-K...Katsuki? - lepettségemben csak ennyit tudtam kinyögni magamból. Szép.

- ah... Bocs. - hajolt el arcához kapva. Erre én csak eltoltam őt elfordulva. Nagyon zavarba ejtő ez az egész.

-Semmi. De mit szerettél volna? - Néztem kérdően a fiúra aki csak a kezemet megfogva húzott maga után. 

Lementünk a konyhába és leültetett az asztalhoz. Szóval ezt akarta. Ő leült mellém míg anyukám és Mitsuki-san velünk szembe. Ők nyugodtan beszélgettek valamiről, de mi csak ettünk. Megéreztem egy kezet a combomon. Ránéztem Kacchanra aki csak evett tovább. Erre csak mosolyogni tudtam, és bal kezemet összekulcsoltam az ő kezével ami a combomon volt. Így voltunk Vacsi végéig. Miután megvacsoráztunk mi ketten felmentünk a szobámba. Igaz előtte kikönyörögtem Mitsuki-santól és anyukámtól, hogy maradjanak mind ketten. Sikerrel is jártam. Büszke vagyok magamra.

-Nos, mit csináljunk? - kérdezte Kacchan semmit nem mondó hangon.

-Hát... Van tévé a szobámban. Nézhetnénk filmet. - Mutattam a sarokban lévő tévére.

-Nekem oké. Csak ne valami romi filmet nézzünk. - Forgatta meg a szemeit, majd ledőlt az ágyamra.

Miután beraktam egy jó kis horrort leültem Katsuki mellé. Film nézés közben mikor kicsit megijedtem (Ja persze. Rohadtul megijedtem) megfogtam Legjobb barátom kezét. Mikor már a sokadjára ijedtem meg Kacchan felült és magához rántott és megölelt.

-Ha nem bírod a horrort miért raktad be? 

-Igaz, nem bírom. De ez a kedvencünk. Elfelejtetted?

-Nem. Csak már nem vagyunk kicsik. Sok minden megváltozott. Csak a hiányod nem. Meg a barátságunk...

-Tudod... Mióta nem találkoztunk nem is barátkoztam. Hűen hittem abban, hogy még találkozunk akár 5 év vagy 100 év múlva. Ezért nem akartam barátkozni senkivel rajtatok kívül. Ti vagytok és lesztek a Legjobb barátaim. Deku és Te Kacchan. Ez nem fog változni... - néztem fel  Kacchanra szomorúan. - De ahogyan látod az az 5 év elrepült és csodámra Találkoztunk. Aminek nagyon örülök. - Öleltem meg mosolyogva a fiút aki csak elmosolyodott. 

- Húzzunk aludni? - Kérdezte Katsuki mosolyogva. Erre csak bólintottam.

Hátradőlt velem együtt az ágyon, majd fejemet mellkasára téve hagytam, hogy elnyomjon az álom.