Maffia rabja /Vkook/Taekook/

1 rész

Kim Taehyung vagyok 18 éves, még olyan 6 éves koromban vesztettem el a szüleimet mert megölték, nem volt annyira jó életem és ez még rátett egy lapáttal, már az öngyilkosság gondolata is többször megfordult a fejemben, de még nem tudtam erre vetemedni.....
Pár vágást néha ejtek , de semmi több.
Igazából az életem megkeserítője az Jeon Jungkook, utálom azt a személyt, miatta nincs rendes életem, és ő is ölte meg a szüleimet mert csak gondolt egyet.....
Miután a szüleim meghaltak magukkal hoztak, azóta fogva tartanak és nem engednek sehova, már a szökés is megfordult a fejemben de nem sikerült még, pedig már próbálkoztam vele nem egyszer , de nekem úgy látszik ez a sors jutott...

Jeon Jungkook vagyok 22 éves maffia vezér, igaz hogy ilyen fiatalon fura hogy van egy saját maffiám, de hát a szüleim hamar meghaltak és én örököltem ezt az egészet, már úgy ölök hogy érzelem mentesen, semmit sem érzek mikor megölök valakit.
Kivéve Kim Taehyung esete, neki akkor öltem meg a szüleit mikor még nagyon fiatal volt, és inkább elhoztam ide hogy ne tudjon árulkodni, gondolkodtam rajta hogy megöljem vagy ne, de eddig még nem volt szívem megölni, pedig már sok embert öltem, ő mégis valahogy más.

/ Taehyung szemszöge/

Reggel felkeltem megint abban a szobában ahol már sok éve raboskodom mert nem igazán mozdultam ki innen és nem is akarok annyira , a szökési terveim kudarcot vallottak szóval már nem tudok mit csinálni, gondolkodásom menetét egy kopogás zavarta meg...

- Nyitva - adtam egy jelet hogy élek és még nem haltam meg.

- Jó reggelt Taehyung - nyit be Jungkook.
Hogy lehet mindig ilyen jó kedve?

- Neked is Jungkook - nézek rá és erőltetek magamra egy mosolyt.

- Azért majd gyere le reggelizni , ne úgy mint tegnap - nézett rám szigorúan.
Ja... Hát igen.. tegnap...
Igazából tegnap csak az volt hogy le mentem és elfogadtam a kaját és felvittem mert Jungkook megengedte és ahelyett hogy meg ettem volna kidobtam a kukába de valaki megtalálta.....

- Jó... - néztem le róla és újra a földet néztem.
Ekkor megfogta és ki ment az ajtón és becsukta.
Megint egyedül... legalább a pengémmel több időt tudok tölteni..
Az ágy alatt lévő dobozkáért benyúltam és kihúztam onnan.
Kinyitottam és a dobozba volt egy régi családi kép, és persze a pengém.
Kivettem és egy pár vágást ejtettem magamon , utána vissza tettem a dobozba a kép mögé, ott nem veszi észre senki, vagyis remélem...
Vissza toltam az ágy alá és felvettem egy pulcsit hogy ne látszódjon mit csináltam mert akkor Jungkook biztos megöl....
Lementem a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt.
Jungkook már ott volt és engem várt.
De nem voltam annyira éhes, de mégis kellet valamit enni.

- Fázol? - kérdezte Jungkook mikor leültem.

- Fáztam - mondtam elnézve róla.

- A szemembe mond - mondta komoly hangnemben.

- Fáztam - néztem a szemébe de utána el is néztem onnan.

- Rendben... - állt fel Jungkook és oda jött hozzám.
Pedig pont most akartam elkezdeni enni....

- Akkor egyél - mutat a kajára.
Azt akartam de mindegy...
Enni kezdtem de nehezen tudtam lenyelni mert nagyon nem kívántam...

- Taehyung.. - sóhajt egyet.
- Látszik rajtad hogy van valami bajod, azért nem akarsz enni - nézett rám de én nem néztem rá mert nem akartam.

- Jól vagyok.... - mondtam rá nézve.

- Ha te mondod - mondta majd elment mellőlem.
Fel álltam az asztaltól és már mentem is vissza a szobámba.
Mikor vissza mentem a szobába feküdtem az ágyra.
Végre Jungkook nélkül, egyedül vagyok itt... Ami most így belegondolva nem annyira jó...
Egy pár percig úgy feküdtem majd már is benyitott, Jungkook egyik alkalmazottja.
Nem tud kopogni?