Hónaponként egy hétvége!

132 5 0
                                    

-ohh istenem - suttogta Austin
Szörnyen rossz volt hallani megint a hangját
De elnyomtam magamban a pánikot és megszólaltam
-6 hónapos, fiú - motyogtam
-ohh Melanie én annyira sajnálom! - nézett a szemembe és közelebb lépett
Josh egyből elém lépett
-ne merj a közelébe menni haver - morgott oda neki
Josh vállára tettem a kezem
-nyugi Josh - simogattam a hátát
Josh fujtatott egyet és mellém lépett
Austin szemébe nézve bűntudatot láttam
-sajnálom, én csak... - Austin bocsánat kérően nézett rám
-mit akarsz Austin? - dobtam be a bombát
-a fiam életébe be lépne - suttogta
-frászt - morgott Josh
-6 hónapot ki bírtam egyedül - szóltam
-tudom és nagyon sajnálom de azon az estén be voltam szívva de nagyon és nem tudtam mit csinálok én 6 hónapja a bűntudatommal küszködtem és annyira sajnálom és ahogy megtudtam hogy terhes vagy egyből ide jöttem - nézett rám könyörgően
-én bármit megteszek csak bocsáss meg
-Austin én figyelembe veszem amit most tettél és megértem hogy a FIAM életének a részese akarsz lenni, de én nem biztos hogy képes vagyok rá - hunytam le a szemem
-rémálmaim vannak Austin, majdnem minden éjjel - éreztem ahogy egy könnycsepp folyik le az arcomon
-én annyira de annyira szégyellem magam, én megértem és undorodom magamtól hogy ilyet tettem - hallottam a hangján hogy már ő is a sírás határán van
-én csak amikor megtudtam hogy terhes vagy egy kis szikra jelent meg előttem hogy van még remény hogy megbocsáss nekem - kinyitottam a szemem és láttam ahogy megint közelebb lép
Josh feltűnően köhögött egyet mire Austin rá kapta a tekintettét
-én már annak is örülnék ha csak hónaponként láthatnám én nem bánom ha te lennél az apja mert biztos hogy jobban csinálnád mint én de gondold bele magad a helyzetembe - nézett könyörgően Joshra
-én sose tettem volna senkivel se ilyet - morgott rá
-tudom és tudom hogy pokolra fogok kerülni és én ezt nem is bánom de hadd legyen valami jó az életembe
Josh felhúzta a szemöldökét és elgondolkodott
-Will, Melanie gyereke ő dönt erről - suttogta és hallottam a hangján hogy kicsit se ezt akarta mondani de tiszteletben tartott engem
Austin felém fordul
-átadom az apa szerepet bárkinek csak annyit kérek hogy hadd legyek egy régi ismerős aki hónaponként felbukkan 1-2 napra, csak ennyit kérek ígérem hogy megváltozok és veszek egy házat ahol elleszünk a gyerekkel pár napra - könyörgött megint
-hónaponként egy hétvégén lehet nálad amit majd minden hónap elején megbeszélünk és Austin ha egyetlen egyszer is sírva jön tőled haza a gyerekem soha többé nem láthatod, megértetted? - néztem a szemébe
-Igen, köszönöm annyira köszönöm - láttam ahogy a szeméből könnycseppek hullanak
-meg...meg érinthetem? - kérdezte dadogva
Ki fújtam a levegőt és bólintottam
Josh közelebb lépett hozzám
Én pedig ahogy Austin már csak egy lepésnyire volt tőlem megfogtam a kezét
Austin a kezét a hasamra tette
Ahogy a keze hozzám ért össze rázkódtam és erősebben szorítottam Josh kezét
Austin a tettemre el kapta a kezét és szomorú szemekkel nézett rám
-Semmi baj még meg kell szoknom - suttogta
Josh pedig megint köhögött párat
Austin vissza tette a kezét és most próbáltam nem túl feltűnően össze rázkódni
Austin megint el kapta a kezét de most nem azért mert össze rezzentem hanem azért mert Will rúgott
Elmosolyodtam
Austin megint vissza tette a kezét és el el mosolyodott a kis rúgásokra
-oké haver elég ennyi tapi mára - morgott rá Josh
Austin elmosolyodott és a szemembe nézett
-köszönöm - suttogta
Biccentettem
-megengeded hogy jövő hónapba is el jöjjek?
-Igen-motyogtam
-Liamnak majd elmondom az időpontot
-inkább írd be a számod - attam oda a telefonom
Austin szemébe zavarodottság látszott aztán hála
Miközben írta a számot Joshra néztem aki annak ellenére hogy már nem szorítom eszeveszettül a kezét fogja azt
Elmosolyodtam
-köszönöm - tátogtam
Elmosolyodott  nekem a szívem pedig ki akart repülni a helyéről
Austin vissza nyújtotta a telefont és hálásan rám mosolygott
-akkor jövő hónapban - mondta
Bólintottam
Elmosolyodott és ki sétált az ajtón
-Austin? - szóltam utána
Vissza sétált az ajtóhoz és kíváncsian nézett rám
-a fiam neve Will lesz ha eddig nem jöttél volna rá-mosolyogtam rá
A névre elmosolyodott és köszönet képen biccentett egyet
Majd tényleg elment


✨Ha esetleg felmerült valakiben hogy Melanie és Austin össze fognak jönni akkor ne aggódjatok eszembe se jutott ilyen ✨

Életem értelmeМесто, где живут истории. Откройте их для себя