Tavaszi Szünet

~1~

Culver Reef.

Egy kis parti város, majdnem 3 ezer lakossal. A város nagyon kedvelt a turisták számára. A legkedveltebb elfoglaltságok a szörfözés, úszás, vásárlás és a napozás. Ha elég idős voltál hozzá, az éjszakai élet még egy bónusz. Egy normális családbarát part átváltozott egy tökéletes buli helyszínné, amikor a Nap elmerült az óceánban.

A helyiek és a turisták jól megvoltak egymással. Ez egy olyan földi paradicsom volt, ahol soha senki sem volt boldogtalan. Úgy értem, meg volt mindenünk. Az év nagy részében jó idő volt, esett a hó Karácsonykor, a legjobb hullámok is itt voltak, gyönyörű természet és csodálatos koktélok.

Viszont egy dolog hiányzott a városból, a magánélet. Soha semmi sem történt anélkül, hogy az emberek ne jöttek volna rá. Szerencsémre, ez az is jelentette, hogy nem hagytak ki engem semmiből. Az már gyerekkorom óta idegesített, ha mégis megtették.

A rosszabb oldala az, hogyha a hírek rólad szóltak, mellesleg kínos is volt, biztos lehettél benne, hogy eltorzult az arcod.

Kint voltam a pompon csapatommal, épp ismételtük át a koreográfiát a közelgő meccsre, amikor legjobb barátnőm, Amanda félbe szakított és elkezdett visítani. Nehezemre esett megtartani őt, hogy ne essünk el, miközben rám ugrott.

"Pihenjetek picit," szóltam a csapatnak, aztán a pszichopata barátnőm felé fordultam, akinek a szavai átváltottak levegőhiány miatti suttogásba az izgalom miatt. Ahogy ránéztem, észrevettem a csillogást a zöld szemeiben és a széles vigyorgást az arcán.

A csapat elsétált, hogy adjanak nekünk egy kis teret, tudva, hogyha panaszkodnának is, Amanda akkor sem menne el. Amanda szerette felhívni magára a figyelmet. Eközben, a megérkezése látványos volt, mivel a foci csapat eléggé fura szemekkel nézett ránk.

"Na mivan?" kérdeztem Amandától, nem egészen boldogan, mivel félbe szakította a gyakorlásunkat.

"Azt hallottam az anyukámtól, aki azt hallotta a barátjától, akinek van egy fia és neki a barátnője mondta, hogy az Anderson-ék visszajönnek a tavaszi szünetre!" Ezt mind egy levegővétellel mondta el kicsattanó örömmel.

Az állam a földet súrolta. Nem emlékszem pontosan mikor láttam őket utoljára. Minimum két éve volt az utolsó látogatásuk. Amikor itt is voltak nagy részben elmentek otthonról és biztos vagyok benne, hogy az egyik oka ennek, hogy én ne legyek ott. Nem úgy, mint ők, én köztudottan egy lány voltam és ezért nem mehettem velük. Valószínűleg úgy gondolják, hogy elrontottam volna az együtt töltött időt.

"Az jó," mondtam, próbáltam megnyugodni és higgadt maradni annak ellenére, hogy nem volt ember ezen a földön, aki boldogabb volt, mint én. Még Amanda sem.

"Elpirultál," kacsintott egyet, megpuszilt és visszarohant egy iskola utáni órájára.

Egy pár pillanatig csak álltam egy helyben, kapkodtam a levegőért, a gondolataim viszont a hírek hallatán nem tudtak leállni. Aztán emlékeztettem magam arra, hogy én Jessie Samson vagyok és most nem fognak kirekeszteni a társaságukból. Nekem is a gyerekkori barátaim voltak, akárcsak Jake-nek és most le fogom szarni a büszkeségüket.

Visszamentem a barátaimhoz és eltökéltem magam a gyakorlással kapcsolatban.

Amikor hazaértem átöltöztem fürdőruhába és összepakoltam egy táskát, mielőtt lemennék Dan-nel a partra. Megígérte, hogy időt szakít rám és elmehetünk együtt szörfözni. Culver Reef egyik partjára mentünk a három közül és ez volt a legmesszebb is tőlünk.

Rocky Sands-nek voltak a legjobb hullámai, de ez volt a legveszélyesebb is. A sziklák elég közel voltak és esélyes volt, hogyha nem vigyázol felkenődsz a szikla falra.