Sárvérű az biztos

1.rész

Heli szemszöge:
Augusztus 31,vasárnap
A hajnali órákban néztem magam a tükörben. Még mindenki aludt.
Sötétzöld szemeimmel végig vizslattam magamon.
Én vagyok az egyetlen az isokában aki zöld egyenruhát visel. Én vagyok az egyetlen akinek a hajában zöld csíkok húzódnak. És én vagyok az egyetlen akinek a karján végig tekereg egy kígyó. Vagyis én vagyok az egyedüli Sweet tündér.
És úgy gondolom,hogy egy ideig ez így is marad. A hugom,Margaret ugyanis most lesz másodikos a Roxfortban griffendélesként,és én emiatt nagyon büszke vagyok rá.

Mivel Mugli származásúak vagyunk,Marg megkért,hogy kísérjem el az abszol útra én. Nagynehezen ugyan,de végül bele mentem,mert utána úgyis indulnék a Tündérképzőbe és így legalább több időt tölthetünk együtt.

Lementem a konyhába egy újságért,hogy megnézzem milyen idő lesz,de a lépcsőn lefelé belefutottam a hugomba.
-Hát te?-csodálkoztam. A normális emberek ilyenkor még alszanak.
-Neked is jó reggelt.-nevetett.-Csak megnéztem milyen idő lesz.-vont vállat.
-És?-kérdeztem türelmetlenül.
-Mi és?
-Milyen idő lesz?-forgattam a szemem.
-Jaaaaaaa. Dög meleg.-és ezzel ott is hagyott a lépcsőn. Csodás. Öltözhetek át. Átvettem a hosszúujjast egy rövidujjú fekete blúzra. A harisnyám levettem,az egy centivel térd fölöttig érő sötétzöld szoknyámat pedig hagytam. És kész is voltam. Remélem nem fognak megbámulni a kígyó miatt a kezemen. Ez nem olyan mint a sötétjegy. Ez annál sokkal több. Ha használom az erőm a kígyó életre kel,és végig tekereg a karomon. Ez annak is a jele,hogy pársza szájú vagyok.

Mikor leértem a konyhába apa elém rakott egy tál palacsintát. Nálunk ő a szakács😊.
-Köszönöm
-Nincs mit Heli.-adott egy puszit a homlokomra. Időközben Marg is lejött és furcsán végig mért.
-Ugye tudod,hogy nagyon megfognak bámulni.-ette a gofriját.
-Nyugi okoska,lesz rajtam talár.-gúnyoltam ki.
-Oh,én nem a kígyóra gondoltam.-biccentett a lábam felé.
-Jaj ne röhögtess.-nevettem ki.
-Hát pedig elég jó tested van.-mi van?
-De komolyan. Nézz magadra. Az a blúz.-harapta be a száját.
-Nagyon hízelgő,hogy rám izgultál,de leakadnál rólam?-jó tény és való,hogy figyelek az alakomra,és napi szinten sportolok,de akkor sem kell ez a hűhó.
-Szerintem is megnőttek az idomaid Drágam.-jött le anyu az emeletről.
-Békén hagynátok a mellem? Köszönöm.-kezdtem ideges lenni. Haggyanak már békén. Azt veszek fel amit akarok.
-Oke.-tette fel a kezét Marg.-De szerintem lassan induljunk,ha még suliba is akarsz menni.
-Jó-puffogtam.

Felkaptam a talárom,és el is indultunk az Abszol útra,gyalog. Mivel csak egy félórányira van tőlünk nem állt szándékomban hopponálni. Habár Marg nagyon könyörgött.
-Léciiii-rángatta a karom.
-Nem
-De....
-Nem!-néztem rá komolyan.
Éppen félúton tartottunk amikor meghallottam egy hangot mellőlünk.
-Nocsak,nocsak!-nézett ránk egy tejföl szőke fiú,mardekáros pulcsiban.-A kis griffendéles sárvérű és a gardedánja.
Erre ledobtam a kapucnit a fejemről és felé fordultam.
-Lám,lám-mértem végig.-Csak nem a mardekár bunkójához van szerencsém?
-Te ki vagy?
-Közöd?-nézett mérgesen a hugom. Tudom nagyon szégyenli,hogy tündér vagyok,és főként Sweet tündér,de azért ez már rosszul esett.
-Tök mindegy.-mentem előre. Felőlem öljék meg egymást. Magasról leszarom.
Margaret dühösen jött utánam.
-Ezt meg miért kellett?-sziszegte. Mikor nem válaszoltam,folytatta.- Most egész évben azzal fog pisz....
-Jaj,nagyon sajnállak.-mondtam cinikusan. Ő pedig erre nem mondott semmit,csak jött csendben mellettem. Nagyon elszomorít az a tudat,hogy a családom nem tudja elfogadni milyen vagyok valójában. Margnak nagyon örültek amikor griffendéles lett,és én is örültem velük. Viszont amikor megtudták,hogy milyen is vagyok valójában,rögtön jött a kioktatás. Persze szeretem a családom,de azt nem,hogy folyton meg kell játszanom magam.

Mikor a boltok mellett sétáltunk egyszer csak megtorpantunk.
-Te ne gyere tovább-motyogta
-Mi?
-Ne gyere velem tovább?!-rivallt rám. Aha. Azt nem te mondod meg aranyom.
-Oke.-vontam vállat.-Akkor megyünk külön és otthon összefutunk. Vagy nem.-mikor elmentem mellette direkt meglöktem a vállát,hogy érezze ezzel most nagyon túllőtt a célon. Nem tudom,hogy lehet képes ennyire megalázni. De ha így akar játszani akkor játszunk.

Annyira belemerültem a merengésbe,hogy hirtelen neki mentem valakinek,és lerepült a talárom. És elvitte a szél.
-Kurva jó.-néztem a ruhadarab után. Egy mozdulattal megváltoztattam a szél irányát,és újra a kezemben tarthattam.
-Nem tudsz vigyázni?!
-Oh,már megint te.-mértem végig a szőke fiút. Köztudottan alacsony vagyok,így a mardekáros ifjú majdnem egy fejjel magasabb.-Amúgy te is kikerülhettél volna.-mentem el mellette.
-Pff,Sárvérű az biztos.-erre csak elmosolyodtam. Ez meg egy kibebaszott aranyvérű hím. Jó azt megkell hagyni,hogy elég jól néz ki,de inkább hagyom a francba.

Útközben betértem egy könyvesboltba. Nem sok mindent találtam ami hasznos lehet számomra,így felmentem a 2. emeletre.
Éppen egy unikornisokról szóló könyvet olvastam amikor valaki megállt mellettem és feltűnően bámult.
-Kezdesz szörnyen idegesítő lenni.
-Melyik házba jársz Sárvér,eddig még nem láttalak.-és tegyük hozzá, ezt úgy mondta,hogy le sem vette a szemét a blúzomról.
-Nem a roxforba járok.-válaszoltam. Erre a mondatra már felnézett,és találkozott az ő szürkéskék szeme az enyémmel.
-Akkor hova?-vonta föl a szemöldökét.
-Tündérképző.-válaszoltam. Erre úgy kidülledtek a szemei,hogy azt hittem kiesnek.
-Milyen tündér vagy?-érdeklődött.
-Sweet.
-Aha.-nevetett. De amikor látta,hogy nem nevetek,megragadta a kezem és kirángatott a boltból.
-Héj! Én azt megakartam venni!
-Majd megveszed máskor.-forgatta a szemét. Kabd be. De komolyan. Biztos tök cuki könyv lehetett,erre ott kell hagynom egy ilyen könyvsznob miatt.

Egyszer csak megálltunk egy pad mellett.
-Ugye tudod,hogy vagy 7 ilyen mellett is elmentünk?-huppantam le.
-Kussolsz Sárvérű!-ült le mellém.
-Hát persze Malfoy.-vigyorodtam el.
-Honnan tudod a nevem?
-Csak rád kell nézni.-forgattam a szemem. Őszintén szólva már a legelejétől tudtam,hogy ki ő. A megérzéseim általában helyesek,ahogy most is.
-Ez így nem fair.-tette keresztbe a kezét.-Te tudod a nevem,én viszont a tiédet nem.
-Helena Montimery
-A kis szaros griffendéles tesója vagy?
-Ha a kis szaros griffendéles Margaret,akkor igen. Ő a hugom.-itt felguggoltam a padra.-Te hallod.-néztem a mellettem ülő,engem vizslató fiúra.-Tegyél meg nekem valamit.
-Egy sárvérűnek?-húzta grimaszra  az arcát.
-Aha. Kürtöld már szét,hogy Margaretnek a tesója vagyok.-húztam gonosz vigyorra szám.
-Meglesz.-biccentett.
-Szuper. Na mentem,majd még talizunk.-álltam fel.
-Te is jössz,tanulmányi kirándulásra?
-Minden 3.-os megy.-vontam vállat.
-Na cső.-és ezzel ott hagytam. Minden harmadikos év közepén szokott menni a Roxfortba,egy ilyen ,,tanulmányi'' kirándulásra. A Roxfortosok pedig hozzánk csak 4.ben jönnek. Azt nem tudom miért,de így van.

Otthon összeszedtem a cuccomat,és elhopponáltam a suliba,egy szónélkül. Sosem szerettem búcsúzkodni,és ezt a szüleim is tudják.

A suli szinte semmit sem változott. Ugyanazok a színek,és ugyanazok az emberek. Az elsősök csak holnap érkeznek,szóval elfoglaltam a szobám.
Szerenycsére nálunk nincsenek klikkek. Mindenki mindenkivel jóban van. Most is a szobatársaim különböző tündérek.
Aurora Dalins,Mards tündér
Emmy Jola,White tündér
+me

Általában a legtöbb ember holnap érkezik,szóval amint megérkeztem elfoglaltam az ablak melletti ágyat,berendezkedtem és lefeküdtem aludni.