"Tiszta apja"/ feat. Peter Parker

"Nem szeretem"

Kövessétek be a sztoris instám (@hl_mrsholland) hogy tudjátok mikor jön ki sorozatokból új rész vagy esetleg új sorozat. Plusz tudtok tanácsokat adna vagy ötleteket részekhez, és akkor majd megjelöllek titeket abban a részben!💘

Lili szemszöge:
-Szia Apa mikor jönnek a többiek?
-Miért érdekel? Vársz valakit?-kérdezte gyanakvóan.
-Hmm talán kéne?-kérdeztem vissza vágóan, ő erre csak azt a Stark féle mosolyát villantotta.
-Jónapot Mr Stark!-mondta egy ismerős de egyben ismeretlen hang.
-Helo kölyök, te itt? Nem késtél...ez különös-mondta apa.
-Igen most figyeltem.-büszkén mosolygott a fiú-és te...?-nézett rám.
-Inkább te ki vagy?-néztem szűrős szemmel rá.
-Na mi van már fel se ismeritek egymást?-kérdezte apa nevetve, de mi csak furcsán néztünk rá.
-Ahogy látod-válaszoltam flegmán-bár tudod, 8 éve barátaim sincsenek úgyhogy nem tudom mit vársz-mondtam.
-8 év?-kérdezte a fiú-narancsleves lány?
~Itt lefagytam egy pillanatra majd beugrott~
-Flasshal jóban vagytok már?-kérdeztem egy apró perverz mosollyal. Ezután oda jött és adott egy szoros ölelést amit szívesen viszonoztam, pár másodperc elteltével abba hagytuk.
-Felnőttél.-nézett végig rajtam.
-Hát még szerencse.-mosolyogva mondta mire ő vissza mosolygott.
-Nem akarom félbe szakítani ezt a romantikus csevelyt de dolgunk van-rám nézett, én tudtam a dolgom ezért erre csak, bólintottam és felmentem a szobámba. Eddigre már a többiek is ide értek.

Peter szemszöge:
Most hogy itt van ő is remélem érdekesebben tellik majd a nyári szünet, bár meg nem tudom tudja-e hogy én vagyok pókember mert kitudja hogy említette-e neki Mr Stark, és vajon neki is lehet valami szuper ereje? És tényleg nem lehetnek bará...
-Parker itt vagy velünk?- kérdezte Wanda, megszakítva a gondolataimat.
-Persze csak gondolkodtam azon amit Mr Stark mondott-mondtam, persze hazudtam nem figyeltem rájuk.
-Igen?-kérdezte Mr Stark-akkor mit mondtam?
-Hát..-gondolkodtam-aaaa-húzván az időt hát ha eszembe jut valami- igen, a szobákról beszélt.-reméltem hogy télleg erről beszélt.
-Tényleg figyelt.-mondta csodálkozva Steve, egy kő esett le a szívemről mikor kimondta.
-Akkor tiéd a 13 lesz, mint tavaly jó?-kérdezte Wanda.
-Rendben.-válaszoltam egy kis mosollyal.
Elindultam fel majd láttam hogy a szembe lévő szobából ki lépni, az először említett lányt, Lilit.
-Szia pont téged kerestelek mert találtam egy régi közös képet, ezt meg kell nézned-mondta egy gyönyörű mosollyal, amire én is elmosolyodtam.
Oda adta a kezembe a képet és mind a ketten nevetésbe törtünk ki..nem véletlen.
-Hat nagyon szépek voltunk-nyögtem ki a nagy vetések közepette.
-Te most lecsúnyáztad a 4 éves fejemet?-kérdezte felháborodott mosollyal. Én egy kicsit megijedtem ezért próbáltam mentegetőzni.
-Mi.. én nem már mint csak..hát-itt megakadtam. Mire ő csak rám nézett gyanús szemmel és elindult a lefelé a lépcsőn. Én azonnal szaladtam utána bocsánatáért.
-Heey ne haragudj-mondtam mosolyogva.
-Ne hagyj, ez most fájt-mondta drámaian de láttam a szája szélén a mosolyt.
-Most hova mész?-kérdeztem mert láttam hogy az ajtó felé igyekszik.
-Nem tudom-itt egy pillanatra el ált a szava mert felém fordult- talán sétálok...vagy beülök valahova.-jelentette ki határozottan.
-Mehetek én is?[kérlek mondj igent]-kérdeztem.
-Ha gondolod-itt már alig halottam mert itt hagyott de utána mentem egyértelműen. Mikor utol értem akkor megis próbáltam kérdezni hova menjünk.
-Akkor egy kávé valahol?-kérdeztem
-Nem szeretem.-mondta
-Oké...akkor fagyi?[azt mindenki szereti erre nem mondhatja azt hogy-]
-Nem szeretem-szakította félbe a gondolat menetem.
-Mii? Mindenki szereti a fagyit.-jelentettem ki.
-Hát látod én nem-itt egy aranyos mosollyal rám nézett-és laktóz érzékeny is vagyok úgyhogy találj ki mást-kacsintott rám.
-Akkor cukrászda? Van laktóz mentes süti!-ebben biztos voltam mert az egyik barátom is laktóz érzékeny és szoktunk ott sütizni.
-Nem szeretem-rám nézett de, én csak kerek szemekkel néztem.
-Na mi van csak nem újat mondtam?-kérdezte nevetve.
-Tudod nem, nem mondtál.-itt már én is nevettem.-nekem már nincs több ötletem akkor- néztem magam elé kicsit csalódottan.
-Te mit csinálnál legszívesebben de úgy igazán?-kérdezte, na itt csillant fel a szemem.
-Félsz a magasban?-néztem rá egy bíztató mosollyal.
-Ez összetett, mit tervezel?-kérdezte ezt gyanús mosollyal.
Behúztam egy zsákutcába.
-Kapaszkodj belém!- ezzel a mozdulattal átkaroltam a derekát, éreztem hogy itt vett egy levegőt, rá nezett a kezemre ami a derekán van és azonnal a szemembe nézett, majd tette amit mondtam neki. Kilőttem egy hálót és azonnal a ház tetején voltunk. Amint felértünk elengedett rám nézett, aztán le az utcára és láttam rajta hogy egy pillanatra megingott az egyensúlya, ezért azonnal megfogtak a kezét és beljebb vezettem. Itt még mindig meg volt az a bizonyos "kínos" csend amit megis törtem.
-Tudtad?-reméltem tudja mire gondolok, nem akartam kifejteni.
-Hogy te vagy rugdalódzós?-láttam raja egy gúnyos mosolyt-apa soha nem mondta de kilógott a táskádból a piros rucid úgy hogy nem volt nehéz kitalálni.-itt csak egymást néztük.

Na ez lett volna az első rész remélem tetszett, jó olvasást kívánok szép napot💘💘