Szeretve Gyűlöllek 💔

Az új srác

A nyáron a szomszédaink elköltöztek.

Őszintén én nem is bánom,sőt felörvendeztem mikor meghallottam a hírt,hogy elmennek,amit persze hamar abba is kellett hagynom,mivel mindenki csak szemetvonva nézett rám hogy ennek mi baja?

Sajnos nincs egy szép múltam.
A szüleim elváltak,anya próbálta keresni a boldogságot,viszont egy rossz férfi mellé került aki engem is,és őt is bántott. Ekkor 15 éves voltam. Lett egy barátom,akire visszagondolva végig fut a hideg a hátamon. Ez a fiú,Bence elragadott magával. Anyát cserbenhagytam..Senki nem volt vele. Ő egyedül,ott maradt azzal a vadálattal. Majd egyszer csak kaptam a hírt hogy...anya meghalt...megölték..
Mélydepresszióba estem,magamat hibáztattam az egészért,ha én nem hagyom el,akkor még élne. Pszichológushoz jártam 2 évet,de ezt mai napig nem tudtam túlheverni. Majd...kiderült hogy a barátom fűvél fával csalt összevissza...Hát mondanom se kell rátett egy lapáttal az egész helyzetre.

Na de,éppen néztem ki az ablakon majd elémtárult az új,szomszéd srác,Daniel. Gyönyörű zöld íriszei a rövid barna haja mellett,csak úgy ragyogtak. Egy fekete poló volt rajta,amiből gyönyörűen látszottak a kockái. Aztán eszembejutott hogy fiúrol beszélünk basszus,ezzel gyorsan elfordultam,és csináltam tovább a dolgom.

Másnap,ahogy kiléptem és hallgattam a madárcsicsergést,körbenéztem már javában sütött a nap,teljesen nyugodt voltam ameddig be nem zártam a kisajtót,és meg nem láttam a hím egyedet a szomszédba

-Szia -mondta kissé fáradt hangon

-Szia- Mondtam neki,*kicsit sem idegesítesz,de huzz el innen a picsába hanggal*

Igen,ez a hang nap 24 órájábol 25-öt velem van.

-Hogy hívank? De ha zavarlak menj tovább nyugodtan- mondta

Legalább leesett neki,de maradtam.

-Én Amanda vagyok,ha jól tudom te Daniel- Hát ja azt se tudja kivagyok,de én már elmondanám neki a féléletét simán.

Feltűnt hogy egyre közelebb van,és gyönyörű zöld szemeivel keresi a tekintetem. Ahogy közelebb jött,egyre hevesebben dobogott a szívem,de végül észhez kaptam es gyorsan megszólaltam.

-És mi járatban erre ilyen korán? -kérdeztem tőle hogy megtörje köztünk ezt a levegőt

-Hát,csak gondoltam felnézek a városba,még nagyon új vagyok itt. -mondta

Áhh,nagyon jó most nekem ezzel a sráccal kellesz mennem??

-De ha zavarok,tudok menni a következő járattal is -félmosolyra húzta a száját,amire én is majd gyorsan elkaptam a fejem

-Gyere nyugodtan,miattam nem kell későbbire várnod

Várhatnál,de nem akarok bunkó lenni :))

-Ha nem probléma,megtudnád mutatni merre van a buszmegálló? Tudom nagyjábol,de jobb ha inkább segítesz.

Uramisten,hogy aludtam volna tovább

-Persze -mondtam kicsit sem nyügös hangon

Legszivesebben az első járattal elmentem volna minthogy Daniellel kelljen mennem,de hát maradtam,próbáltam figyelni mit mondd,de sokkal inkabb elterelte a figyelmem hogy mikor jön már az a kibaszott busz.

-Ott a busz!! -Ordítottam fel,és szinte letérdeltem a buszsofőr előtt hogy ideért

-Látom zavarlak -mondta Daniel

A felvetés jogos volt,de megpróbáltam innentől ráfigyelni,bemutatni neki a várost stb. És nyugtattam magamban a tényt,hogy csak egy barát amit megnehezített a reggeli incidens ahogy egymásra néztünk.

Elég vizualizáló tipus vagyok,nehéz volt egyből nem olyan dolgokat elképzelni vele:)

Nagyjából egészúton egymás mellett ültünk néman én törtem meg a csendet amikor ráeszméltem hogy már rég a városban vagyunk,és menni kéne.

-Gyere itt szállunk -mondtam neki Mit szeretnél megnézni a városban? Kérdeztem tőle

-Háthh,veled bármit -mondta majd enyhe mosolyra húztam a szám

Naa sziasztok
Itt lennék az első résszel.
Ez a legelső könyvem tehát a hibákért elnezést kérek.
A következő részben folytatódik Daniel es Amanda története.
Ha tetszett voteolj,ezzel jelezve nekem hogy folytassam.