hhh

[1.]

Hazafele sétáltam a suliból. Körülnéztem. Egy kis faluban lakunk, a világ végén. Összehúztam magamon a kabátot. Ilyenkor, ősz vége felé már hideg van. Bár nem volt sok felhő az égen, a nap nem sütött erősen. Fejem felett a madarak repülnek délre nagy csoportokban.
Körülnéztem, mielőtt az útra léptem volna, bár felesleges volt: kevesen lakunk ebben a faluban, a lakók nagyrésze gyerek, így nincs sok autó. Igazából eléggé lepukkant a környék, nádfedeles házak vannak mindenhol, egy kicsi, vagy legalábbis nem nagy kerttel. Nekünk sincs nagy házunk, nem tűnik ki a többi közül. Egy kicsit mintha az előző évszázadba, sőt sokkal régebbibe ragadtunk volna. Egy kis bolt- ennyi ami a falunak van. Egy hentes külön, és egy mindenes bolt. Az összesen kettő xd
Van egy általános iskola, gimi természetesen nincs. Viszont mivel elég kevés a munkalehetőség, az egyik gazdagabb család úgy döntött, hogy alapít egy magán gimit. A lakók nagyrésze gyerek, és így a szülők tanárként is meg tudnak élni valamiből.
A faluban egész sok árva gyerek van, akik egyedül laknak. Senkit sem érdekel a városokból, hogy nem él senki velük. Viszont a közösségünk segíti egymást, mindig van nekik mit enni. Itt mindenki ismer mindenkit. Mintha egy nagy család lennénk.
Szóval ilyen vagyok én és a bátyám is (mármint árva) . Ketten élünk egy kis házban. Idén lett nagykorú, tehát már dolgozhat. Van is egy munkája, reggel 6-tól délután 4-ig bennt van. Én pedig ebbe a magán gimibe járok, vagyis ez a második évem. De az osztálytársaimat már születésem óta ismerem. Innen jut eszembe. Nem sok barátom van, mivel nem engedek senkit közel magamhoz. Viszont van egy ember, akiben teljes mértékben megbízok, ő Naruto. Neki- csakúgy, mint nekem- meghaltak a szülei, mikor kicsi volt. De pechesebb a helyzete, neki tesója sincs, így teljesen egyedül él a szomszédunkban. Persze szegényebb nálunk, de rengetegszer segítjük ki- szinte már nem is vendég, ő is ottlakik nálunk. Szinte.

Erősen nekidőltem a rozoga faajtónak, mivel nagyon szorul. Egyedül voltam otthon, Itachi még dolgozik. Idén van az első év, hogy nincs itthon hétköznap. Egy kicsit furcsa, még szokom, de azt meg kell hagyni, hogy sokkal jobban élünk azóta. Előtte az öreg szomszédunk, Jiraiya tartott el minket. Még mostanában is sokszor meglátogat,és amiben tud, segít. Neki volt egy fia, de meghalt egy járványban mikor kicsi volt. Nemsokkal a gyermekük halála után a felesége is elhunyt, ami persze nagyon rosszul érintette az öreget. Szerintem egy kicsit úgy tekint ránk, mintha a gyerekei lennénk. De csak egy kicsit.

Ledobtam a táskám a fal mellé. Egy emelete van a házunknak, egy kis konyha egybenyitva az étkezővel és a nappalival. A konyhában egy tűzhely van és egy elég kicsi konyhapult. Az étkezőben egy  asztal, mellé 4 szék. Az asztal sötét tónusú fából van, repedezett már egy kicsit, és megvan viselődve.
Van egy nappali, ott van egy kanapé, szemben vele egy könyvespolc. Nem sok dolog van rajta, pár régi - szerintem még az is lehet hogy a középkorból maradt - könyv. Egy szűk folyosó, amiben egy mosdó és a tesóm szobája. Az én szobám a pince. Nem túl kényelmes, de ez van.
A házhoz tartozik egy kert is. Innen lehet felmenni a padlásra, a ház hátuljáról.
Felraktam egy teát főzni.

timeskip

A bejárati ajtó nyitódására figyeltem fel a leckeírásból. Már csak a matek van, de azt nagyon nem értem. Ezzel bajlódok már két órája
-Megjöttem!
Felpillantottam, bár felesleges volt, ezer közül is megismerném az ő hangját.
-Itachi segítesz?
-Hah... semmi szia? Persze, segítek. Mit vesztek?
-Hát ez az.. Nemtudom
-Akkor jól állunk
Elvigyorodott és fölém hajolt. Rápillantott a füzetemre majd elfintorodott. Neki velem ellentétben igenis erőssége a matek, de ez nem azt jelenti, hogy szereti is.
-Na?
-Uhh hát ez úgy van...

További két óra múlvára sikeresen sikerült megértenem (ilyen van? xd szerk)
-Csinálok enni. Mit kérsz?
Odalép a szekrényhez és kitárja.
-Van tészta... tojás... meg öh.. Liszt. Elszaladsz a boltba valamiért?
-Hhhh aha. Mit hozzak?
-Mákot?
-Okééé- csillan fel a szemem. Tudja, hogy kiskorom óta nagyon szeretem a mákostésztát. Persze ilyenek hogy cukor meg só, vannak itthon.

Kilépek az ajtón, mire a hűvös, nem, inkább jeges esti szél megcsapja az arcom. Vacogok, mivel kabátot nem hoztam... De mindegy, már nem megyek vissza érte. A bolt két utcányira van a házunktól, szóval csak nem fagyok meg addig...
Ahogy beszívom a levegőt érzem, ahogy perzseli a tüdőm. És a torkom. Remélem nem fázok meg.
Benyitok a boltba, annak reményében, hogy ott melegebb van, de sajna nincs.
-Mit is kell vinnem.... Oh megvan
Elvettem ami kell, fizettem és hazajöttem.
Mivel péntek van, holnap hétvége (mekkora zseni vagyok).

timeskip

Megnézünk egy filmet? - kérdezi tőlem

(Amúgy időközben rájöttem hogy nincs is tévéjük de nincs kedvem kitörölni szóval újratervezés-szerk.)

Kezdek nagyon fázni. Kinnt is hideg van, és lehetséges, hogy megfáztam boltba menet.
Itachi valószínűleg meghallotta, hogy vacogok, mert átkísért a kanapéra, és rámterített egy plédet.
-Valószínűleg megfáztál - kezét a homlokomra teszi.
-Igen. Én is úgy érzem.
Leült mellém, de mivel nagyon fáztam, még így is, hogy rajtam van a pléd, közelebb csúszott és átölelt. A fejemet a vállára hajtottam, és bealudtam.

[Btw itt azt mondtam hogy Naruto a legjobb barátja meg olyan mintha már ott lakna stb.... Hát ezt a folytatásban rohadtul elfelejtettem úgyhogy rip naruto]