Egy nap, egy ember
Elment reggel
Egy hegyre, ami jó magas volt,
A hegy tetején csend honolt.
Körülötte fák, egész erdők.
Szinte már a feje felett
Szép fehér felhők.
A szél kicsit meg is fújta őt.
Ámulva bámuta a hegyeket,
Csodálkozva járta be a völgyeket,
Elfeküdt a fűben, talán el is aludt,
Felébredt sötétben, a Nap már lenyugodott.
A csillagos eget nézvén,
Ámult a csillagok szépségén,
Le is szedett volna egyet,
De nem érte el az eget.
Nyújtózkodott, nyújtkózkodott,
De semmire sem jutott.
Repült egy szárnyas lény melléje,
Fel is vitte az embert az egekbe.
Szálltak, szálltak
Meg sem álltak.
Szedtek csillagokat,
Majd lefelé tartottak.
Miközben repültek,
Néha egymásra lestek.
Aztán vissza a csillagokra,
Vissza a gyönyörű égboltra.
Letette a szárnyas az embert,
Majd otthagyta és elment.
Az ember egyedül maradt,
Kezében pár apró csillag.
YOU ARE READING
Ismerj meg! Recept a halálhoz
PoetryHi! Ebben a könyvecskèben, általam írt versek lesznek. Ha szeretnél meghalni, ahogy a címből is láthatod, Ez Egy Biztos Recept A Halálhoz. Jó időelcseszèst, mármint szórakozást kívánok! (Ne számíts semmi jóra, mert kezdő vagyok. De tényleg ne! ) ...
