Pók

*Peti*

Csak egy szokásos három órás próbának indult, amiből rendszerint igazi "próbálás" úgy mondjuk egy óra. Pakoltuk össze a holmikat, hiszen végeztünk.

-Akkor holnap ugyanekkor?-kérdezte Giorgio. Mindnyájan bólintottunk, vagy hümmögtünk válaszként.-Hú, de elcsendesedtetek.-nevetett.

-Elfáradtunk.-feleltem, majd ásítottam is egyet. Barni is felröhögött.

-Ne aggodalmaskodj, kedves Péter, hazaviszlek, rendben?

-Megköszönném. 

Még eltettem egy kottát, majd kinyitottam az ajtót. Magam elé engedtem a többieket, akik azzal a lendülettel el is húztak. Barni még visszaszaladt egy kulcsért.

-Na itt vagyok.

Kiléptem én is, mire a hűvös, késő esti levegő megcsapta az arcomat. Kellemesen felfrissített. Beszálltunk az autóba. Benyomtam a rádiót, és egész út alatt némán ültem. Kis híján elaludtam, de akkor egy hideg kéz ért az enyémhez. 

-Be ne aludj.

-Rajta vagyok.-elmosolyodtam.

Még volt egy pár utca, gyakorlatilag öt percen belül hazaérhettem volna...

*Barni*

-Na, ide is ért-kezdtem, de megláttam, hogy elaludt. Kedves és ártatlan tekintete mosolyt csalt az arcomra. Tudtam, hogy így nem vihetem a lakására. Visszakötöttem magam, és pillanatokkal később már az én házam előtt parkoltam. Lassan felébresztettem, majd mintha alva kezdett volna járni. Nem beszélt, néma csendben a vállamra támaszkodott, én pedig felsegítettem a lépcsőkön. Ruhástól az ágyamra dobtam, de csak óvatosan, be ne üsse valamijét. A takarót ráterítettem, és egy másikat kerestem. Mellébújtam, és én magam is betakaróztam. 

-Jó éjt.-súgtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Halványan elmosolyodott. Engem is hamar elnyomott az álom. Lágy érintésre ébredtem. Peti az arcomat simogatta.

-Jó reggelt. Kész a reggeli.

Megdörzsöltem a szememet, és lassan kikászálódtam a meleg ágyikóból. Lehuppantam az asztalhoz, ahol már szemben ült velem Péter, és a tojásrántottát majszolta. Kortyolt egyet a kávéjából, majd felnevetett.

-Tudod, hogy mennyire befostam? Fogalmam sem volt hol vagyok. 

Elmosolyodtam.

-Gondoltam örülnél, ha veled maradnék.

-Örülök is.

Folytattuk az evést, ugyanúgy néma csendben. 

-Baszki.-kapta a fejét a falióra felé.-Hét perc múlva próba.

Majdnem félrenyeltem a teát. Felálltam, és magamra kaptam pár ruhát. Petinek is adtam egy pólót, majd a kocsimba pattantunk. Tíz perces késéssel, de megérkeztünk.

-Na, hihetetlen!-ámult Giorgio.-Még élnek!

Meglöktem a vállát.

-Fogd be.

Gúnyosan vigyorra húzódott a szája.

-Milyen volt ez éjszaka, srácok?

-Azt mondtam fog be!-nevettem. A többiek is mosolyogtak, Peti azonban feltűnően kényelmetlenül kezdte érezni magát. 

Elkezdtünk zenélni, próbáltunk valami újjal előállni, de semmi ötletünk nem volt. 

-Kell az új szám, egy így már nem járja.