That bitch next door

"és még csak szerda van,,

Reggel szokásosan az ébresztő visítására ébredtem.... Kicsoszogtam a szobámból, el a konyháig, miközben nagy ébredezések közepedte ráeszméltem hogy a házunk kong az ürességtől... Álmosan ugyan, de főztem magamnak egy kávét.... Az alatt a kis idő alatt amíg lefőtt, elolvastam a szokásos üzenetet, amit anya mindig kiragaszt a hűtőre mikor a lehető legkorábban megy dolgozni.... A kávémat szürcsölgetve, már kevésbé fáradtan, felfedeztem az időérzékemet, aleas az órámat, majd a túlzott mennyiségű koffeines italt félrenyelve eszméltem rá, hogy konkrétan fél óra múlva csengetnek... gyors szaladtam a szobámba, és próbáltam magamból kihozni a legtöbbet, hogy ne nézzek ki úgy, mint akit a kutya szájából húztak ki... Gyors előkaptam a szekrényemből a legbőszárubb farmeromat, egy spagettipántos fehér crop toppot, valamint az elmaradhatatlan óriás fekete pulcsim és a conversem... 2 perc nyugtom se volt, mert egyértelműen Reki hívott, szokás szerint mint mindig amikor elalszom...

📞Figyu lehetne hogy összekapod magad és 1 percen bellül kitolod a seggedet az ajtón, és lehetőleg nem késünk el miattad?- kérdezte picit mérgesen, ugyanis a héten ez már a második alkalom volt....

Kivettem a szokásos hellt a hűtőből, ami ma még inkább megmenti az életem, és rohantam ki az ajtón a deszkám társaságában... A kapuban ott állt Langa, az ő tipikus chilles hozzáállásával, és Reki, aki ma különösen bosszús volt, pedig nem szokott ekkora patárét csinálni ebből...

- Ha ennyire nem akarsz elkésni, akkor nem kell megvárni...- Vetettem oda neki flegmán, miután leüvöltötte a fejemet hogy én hogy merem őt megvárakoztatni... Feláltam a deszkámra, majd elindultam legelől.... A szél csendesen fújt, az ég kicsit borús volt... Még a hátam mögött hallottam Reki bosszankodó motyogását, de már nem érdekelt... Kiakadtam, mert nem értem hogy miért vár rám, ha úgyis tudja, hogy az esélye annak, hogy időben felébredjek, eléggé minimális... Fejben szét voltam esve totálisan... Szinte azt sem tudtam hogy hol vagyok, csak mentem a deszkával, mintha elhinném hogy ő tudja az utat magától is... És erre még az alvászavarom is rátett egy lapáttal... Beleásítva a szélbe, véletlenül előréb döltem a kelleténél, és mire észbe kaptam, a deszkámnak hűlt helye volt, én pedig ott feküdtem a járda közepén... Mire felültem, addigra Reki és Langa is beért engem... Hiába voltak messze, azt, ahogy én pofára estem azt mindegyik látta...

- Minden oké?- Kérdezte Langa a maga fajta nyugodt hangján.... Reki aggódott értem, én láttam, csak nem igazán volt hajlandó beismerni, mert még mindig azon kattogott hogy egy "kicsivel" tovább aludtam mint kellett volna...

-Teljesen jól vagyok😄-Válaszoltam neki, picit elcsukló hangon, mert való igaz, tényleg jól voltam, egészen odáig amíg rá nem álltam a bal bokámra... Próbáltam nem feltűnően vizsgálgatni, hogy úgy mégis mi a szarért fáj, de mint mondtam, nem igazán tudtam megállapít, mert nem akartam hogy a srácok még jobban elkéssenek... Amíg Langa segített felállni, addig Reki megkereste a deszkám, majd duzzogva a kezembe nyomta... Nem igazán mertem meglökni a deszkát, de végül nem fájt annyira vészesen, mint ahogy azt gondoltam...

Egy jó 10 perc késéssel, de beérttünk a suliba.... A főbejáratnál útjaink széjjelváltak a srácokkal, úgyhogy elkezdtem sprintelni a terem felé.... Föci volt... Hallottam a kicsit mogorva, de amúgy kedves Smith tanárúr hangját... Óvatosan kinyitottam az ajtót, és megpróbáltam beosonni anélkül hogy észrevenné, de ez nem igazán sikerült...

-Ms. Anderson... Mi a mentsége arra, hogy majdnem 20 percet késett az órámról?- Kérdezte kissé mogorván, belemerűlve a vázlatba, amit felírt a táblára... Nem igazán tudtam hogy mit feleljek, mert ha azt mondom neki hogy elaludtam, akkor vagy a pofámba röhög és beír egy egyest, vagy nagy nehezen elengedi maga mellett a késésemet... Igazából már le nem szarom  Gondoltam magamba, úgyhogy elmondtam neki hogy bealudtam..... Megint...