Az iskola legnépszerűbb lányát halottan találják a szobájában. Senki nem furcsállja az öngyilkosságot, kivéve a legközelebbi barátai. Stephanie, Maya, Pierre és Hudson nem tudják elfogadni a tényt, hogy Ellie öngyilkos lett, így mélyebbre ásnak az ü...
Ellie Thurmant, az iskola legszebb, legnépszerűbb, legkedvesebb lányát, aki a szurkolócsapat kapitánya és a diákönkormányzat tagja volt.
Ellie Thurmant, akiből sugárzott a pozitivitás és már méterekről érezted az eperillatú parfümjét.
Ellie Thurmant, aki folyton mosolygott, még a legkilátástalanabb pillanatokban is.
Ellie Thurmant, a tanárok kedvencét.
Ellie-t, akit imádott a családja és a barátai.
Ellie-t, akinek mindenkihez volt egy kedves szava.
Aki felkarolta és megvédte azokat, akiket bántottak.
Aki felkarolt engem.
A legjobb barátnőmet, Ellie-t.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egyszerűen nem tudtam elhinni a velem szemben álló rendőrnő szavait. Elena Thurman meghalt. Öngyilkos lett. A szavak jutottak az agyamig, megértettem őket, tudtam, mit jelentenek, de nem tudtam elfogadni.
– De... de ő nem ölhette meg magát – nyögtem ki hitetlenkedve. – Ellie boldog volt!
– Akik depresszióval küzdenek, gyakran mesterien titkolják. Sok ehhez hasonló esetnél jártam már, ahol egészen az öngyilkossági kísérlet napjáig senkinek fogalma sem volt az egyén mentális problémáiról – magyarázta kissé okoskodva a rendőrnő, az igazgató és az iskolai tanácsadó pedig bőszen bólogatott.
Depresszió meg öngyilkosság... Ekkora marhaságot! Világosan láttam, hogy fogalmuk sincs, miről beszélnek. Ellie sosem tett volna ilyet. Soha. Ő nem akart meghalni, imádta az életet. De ezt hiába is mondtam volna nekik, úgyse hittek volna nekem.
– Stephanie – érintette meg a vállam Mr Bernard, az iskola tanácsadója, akihez a diákok a lelki problémáikkal fordulhatnak.
– Beszélt Önnel? – vágtam neki a kérdést. Csak értetlenül pislogott rám, amitől felforrt a vérem. Máskor olyan jóképűnek és intelligensnek láttam; abban percben pofon akartam vágni, amiért egy ilyen egyszerű kérdést sem értett meg. – Ellie. Ellie beszélt Önnel a problémáiról?
– Nem, de ahogy Jenkins rendőrfőnök is említette, akik ilyen gondolatokkal kacérkodnak, legtöbbször mélyen titkolják.
– Ha már itt tartunk – szólt közbe Jenkins rendőrnő. – Neked sem említett a barátnőd semmit?
– Nem, Ellie teljesen boldog volt, már mondtam! – csattantam fel és arcomat a kezembe temettem.
Hirtelen megrohant a helyzet teljes valósága. Könnyek kezdték szúrni a szemem, ahogy végre eljutott a tudatomig, hogy Ellie nincs többé. Nincs többé epres parfüm, rózsaszín ágynemű, ottalvós buli. Csak egy üres szoba, üres pad, üres szekrény a folyosón és egy nagy, tátongó seb a szívünkben, amit az idő sem fog tudni begyógyítani.
