|naruhina| én megteszem érted

Meghívó

Naruto
~AAAAAAAH~ kiáltottam
~NEM HISZEM EL HOGY HOLNAP IS KÜLDETÉSRE KELL MENNEM!
MÁR KÉT HETE NEM LÁTTAM HINATÁT!~
~Ha?! Te meg miről beszélsz? Hinata és te még nem vagytok együtt a múltkor beszéltük meg, mert te mindig annyira sietsz szegény Hinata meg nem is tud követni.~mondta Sakura
~MÉG nem vagyunk együtt~javítottam ki
~Haaa~ sóhajtott Sakura
~de egyébként meg ha annyira hiányzik miért nem mész soha oda hozzá ha meg látod? Mindig csak csinálsz valamit, például mi volt múltkor az a boltos eset?~
~Boltos eset? Miről beszélsz Sakura-chan?
~Amikor Hinata és Hanabi-chan a bolból jöttek ki és te meg fogtál egy dobozt és úgy tettél mintha segítenél kihordani, de közben csak Hinata mögé akartál menni hogy meg lökd és segíthess neki össze szedni a cuccát!
~JAAA! hogy az? Meg kellett tennem valamit azért hogy legalább beszélgethessek vele.~ majd mosolyogni kezdtem
~te hülye vagy!~ mondta Sakura-chan miközben az arcára csapott

Hinata
~NŐVÉRKÉÉÉÉM!!!!~
Amikor ezt a hangot meg hallottam rögtön tudtam hogy ki és mit akar.
Ki nyitottam a szemem és a hugom szemei voltak ez én szemeim előtt.
~JÉZUSOM~ pattantam ki az ágyból ijedten.
Sajnos a hirtelen mozdulatomtól ki estem az ágyamból és be vertem a hátam.
~ÁÚ!~ kiáltottam
~már megint Hanabi?~ mondtam unott és almos hangon
~nos... most nem a szokásos a gond...~
~hogy?! Ezt meg hogy érted?! Mi a baj?~
A húgom arcára hatalmas vigyor kerekedett ami pár másodpercel később inkább abba a bizonyos „kínos" vigyorba alakult
~Hanabi minden rendben?~
~persze persze csak tudod...~
Furcsálni kezdtem a helyzetet mit akarhat reggel hatkor?
Mi lehet ilyen fontos?
~mit tudok?~
Kérdeztem aggódva
~na jó! Ki mondom ha magadtól nem jut eszedbe!~
~HOLNAP LESZ A SZÜLETÉSNAPOD TE BUTUS!~
A szemeim ki kerekedtek és gyorsan a naptárhoz rohantam.
~jéé... és tényleg... de mi ezzel a baj?~
Hanabi el kezdett az ujjaival babrálni
~hááát... az helyzet hogy csinálni szerettem volna süteményeket de... kicsit el égtek és az egész konyha füstben áll...~
Én csak néztem majd egy pillanattal később ki tört belőlem a nevetés.
~ez nem vicces!~ szólt rám Hanabi
~jó-jó bocsi~
Mikor abba hagytam a nevetést meg töröltem a szemeimet ugyan is pár könnycsepp is ki csordult közben a nevetéstől
~NA DE~ szólalt meg izgatottan Hanabi
~na de mi?~
~meg kértem Kakashi-samát hogy holnap ne küldjön a barátaid közül SENKIT se küldetésre! Ugyan is lesz itt egy buli!~
~B...B...BULI?!~ kérdeztem kicsit meg ijedve
~igen! BULI! Apa, én és a többiek el vonulunk addig máshova, az egész ház üres lesz, már mindent le beszéltem, neked csak meg hívni kell az embereket.~ mondta határozott hangon
~M...M....Meghívni? Ide?!~
~most mit vagy úgy meg ijedve? Minden rendben lesz. Ki válogatom neked a ruhákat hogy miket vegyél fel.~
Kicsit meg nyugodtam hogy nekem csak meg hívnom kell az embereket, de akkor is félek soha se tartottam még házibulit...
~de ez biztos jó ötlet?~
~IDEFIGYELJ! EZEN A BULIN NEM LESZ SE FÉLÉNKSÉG SE ELTŰNÉS A HOMÁLYBAN! ez a buli rólad szól majd CSAK IS RÓLAD~
Hanabi adott nekem egy kis önbizalmat, de ez nem tartott sokáig.
El indultam hogy meg hívjam a barátaimat a holnapi buliba.
Már majdnem meg voltam amikor szembesült velem hogy őt is meg kell hívnom...
~Naruto-kun~ suttogtam
Az arcom paradicsom színű lett, ezzel én magam is tisztában voltam.
~HINATAAA~ kiáltotta valaki mögülem
Mikor meg fordultam meg könnyebbülten láttam hogy csak Sakura-san az.
~j...jó reggelt! Önm Sakura-san lenne kedved el jönni a holnapi születésnapi bulimba?~ kicsit remegtem mert még soha nem csináltam ilyet.
~PERSZE! Már meg vettem neked az ajándékot ott majd oda adom!~ mosolygott rám
~Hinata ugye Narutot is meg hívod? Ugye nem áll az utadba a félénkséged? Miket is beszélek! Hisz te egy erős lány vagy Hinata! Menni fog!~
Sakura-san mindig mindenben bíztatott és mellém ált. Talán Naruto-kunnal se lenne olyan a kapcsolatom amilyen ha ő nem lenne.
~köszönöm!~
~ na de bocsi Hinata nekem mennem kell. Sok még a dolgom. SZIO!
~VISZLÁT!~ köszöntem vissza
Naruto
Amikor Sakura-chan figyelmeztetett hogy Hinatának holnap lesz a születésnapja belém fagyott a vér. Még egyszer se vettem ajándékot senkinek se... most mit tegyek? AHJ ANNYIRA HÜLYE VAGYOK!
~HÜLYE NARUTO!~
Miután ezt ki mondtam hallottam egy hangot.
~NARUTO-KUN!~
Ez a hang...
hátra fordultam és ott volt... haját fújta a szél és integetve, hatalmas mosollyal futott a fa tövéhez ahol ültem.
~Hi...Hi...HINATA?!~ kiáltottam rémülten
~Végre meg vagy. Egész nap téged kerestelek!~ mondta aranyos, aggódó hangon
~Bocsánat! Nem akartam gondot okozni.~
Ekkor el kezdett kutatni a táskájában és ki vett egy papírfecnit.
~Naruto-kun! El tudsz jönni holnap a születésnapi bulimra?~ kérdezte félénk hangon
Itt az idő, itt a tökéletes pillanat hogy több időt tölthessek Hinatával! Gondoltam magamban
~NANÁ!~ mondtam egy hatalmas vigyorral az arcomon
~tényleg? Köszönöm! Mostmár csak Ino és Choji van hátra és kész! Viszlát Naruto-kun!~
~Hinata várj!~ de mire ki mondtam már rég el futott
~fhuuu~ sóhajtottam
~annyira aranyos és annyira szeretem, bárcsak minden nap vele lehetnék, mellette ébredhetnék, mellette aludhatnék el, meg ölelhetném!~ mondtam ki halkan miközben vissza ültem a fa tövébe a papírt bámulva.
~talán... talán már meg tehetném ha nem lettem volna annyira hülye... de most komolyan mi bajom van?! Hogy nem vettem észre?!~
~AKKORA BAROM VAGYOK! mázli hogy Hinata nem mondott le rólam...~